Csillag, város

Nizalowski Attila írása a Mandiner hetilapban.

Budapestről és a húgyról általában a kutyák jutnak az eszünkbe, esetleg a kannás bor. Pedig a csillagporos égre is gondolhatnánk, az uráli időkből származó húgy szavunk ugyanis a mainál szebb időkben csillagot is jelentett. Első írásos előfordulása 1136-ból, Vak Béla királytól való. Majd olyan kifejezésekben bukkant fel, mint a Kaptárhúgya, amely a Fiastyúkot jelentette, vagy a hugyozik a szeme, amely meg a ragyogást. Sajnos a 16. században ez az értelme kikopott, mi pedig szegényebbek lettünk egy költői hangulattal. De senki se ragyogja össze magát, történetünk csak most kezdődik!

Csillagneveinkkel számos nyelvész foglalkozott, megállapítva, hogy csökken a gyűjtött név, azaz nemzedékről nemzedékre egyre kevesebbet ismerünk fel a napnyugta utáni látványból. Lugossy József 1850 táján még 258 csillagnevet kapott a megkérdezettektől, Zsigmond Győző 2000-es évekbeli erdélyi kutatásakor már csak alig 118-at, amelyek összesen 34 csillagot és csillagképet jelöltek. Még rosszabb, ha azt nézzük, hogy egy ember hányat ismer ezekből. Jó, ha féltucatnyit, mutatva a valódi tudás és a lelki élet sorvadását. A legismertebbek a Nagy Göncöl, a Tejút, a hullócsillag, az üstökös, a Vénusz és a Fiastyúk. A régieknél viszont annyi személy, monda, foglalkozás, társadalmi és érzelmi fogalom fordult elő, hogy a kutatók gyakran nevezik égi képeskönyvnek e gyönyörűséges hagyományt: Álomhozó Csillag, Zúzmaracsillag, Mátra Kertje, Szántóvas, Eke Mása, Szilkehordó, Erdőjáró, Részögasszony, Bódogasszony, Bírák Gyűlése, Pásztorok Öröme, Szépasszony Vászna.

Ellenvethető, hogy modern tudásunk kitágította a látóteret, s kár siránkozni, amiért a gyermeteg mesék helyébe matematikával és drága műszerekkel hitelesített, objektív tények léptek. Csakhogy a természettudomány nem ilyen: jóval több a hit benne, mint mondják. A fél évszázada népszerű húrelmélet például ma is csupán feltételezés, hit, egyik kiötlője, Michio Kaku amerikai fizikus meg hívő a pletykák szerint. A Hubble űrteleszkóp híres képei sem a tiszta valóságot tükrözik, hanem az őket kiszínező-manipuláló művészek kreativitását.

A millennium technológiája azért tényleg növelte a tájékozottságot. A netes lapok színes rovataiba bekerültek a csillagászat hírei, s rendszeresen olvashatunk a Nagy Magellán-felhőről, a Sombrero-galaxisról vagy a Macskaszem-ködről.