Szájer: Hamis vádakat fogalmaznak meg azok, akik szerint ma Magyarországon diktatúra van

A Szabad Európa Intézet igazgatója pénteken Bauer Sándor szobránál, a kommunizmus áldozatainak emlékére rendezett budapesti ünnepségen beszélt.

Egy évtizeddel ezelőtt Biszku Bélát kergettük Novák Tamással. A kommunista belügyminiszter a rendszerváltás után sokáig nem nyilatkozott, végül azonban győzött a hiúsága.
Emlékszem, a fejemben dobogott a szívem, amikor nagy nehezen megszereztük Biszku Béla telefonszámát, és az 1956 utáni megtorlások rettegett vezetője beleszólt a kagylóba: „Persze, gyertek!” Aludni se tudtam az azt megelőző estén. Mielőtt először beléptünk a házába, megadtam a címét a férjemnek és a szüleimnek, hogy ha nem jövök haza, akkor ott vagyok a kertben elásva. Egyszer felpattant interjú közben. Tamás odasúgta, hogy most hozza a szolgálati pisztolyát – de csak egy Marx-kötetet hozott, és abból olvasott fel nekünk.
Az első találkozás után fél óráig mostam a kezemet, mert mégiscsak kezet fogtam egy tömeggyilkossal. A tömeggyilkos egyébként megszeretett engem. Mindig érdeklődött felőlem, ha Tamás felhívta, de akkor én nem Fruzsi voltam, hanem Zsuzsi.
Hiszen álnéven jelentkeztünk be: Zsuzsi Márokpapiból, Biszku szülőfalujából. Ügyesen sikerült a konspirációnk, volt fedőszervünk, egy helyi egyesület, amit a polgármester ajánlott fel. Voltak kontaktembereink, nénik, bácsik, akik ismerték Bélát még a gyerekkorukból.