A revizionista cigányprímás

Hajnáczky Tamás írása a Mandiner hetilapban.

Az 1881-ben született Bura Károly Nagyváradon lépett először pódiumra, és hamar elnyerte a közönség nagyrabecsülését. A Nagyváradi Napló rendszeresen cikkezett róla, méltatta tehetségét, éljenezte hazafi­as­ságát. A cigánymuzsikus a nagy háború kitörésekor önként jelentkezett a nagyváradi 37. gyalogezredbe, ahol megalapította a császári és királyi cigányzenekart. A fronton számos kitüntetéssel, őrmesteri ranggal jutalmazták helytállását.

A trianoni békediktátumnak a partiumi város is áldozatul esett. A cigányprímás hosszas vívódás után döntött: Magyarországra költözik. Miután híre ment, hogy elhagyja Nagyváradot, búcsúestélyt rendeztek számára. Az ünnepély jó hangulatban, zavartalanul zajlott le, de másnap hajnalban a rendőrség kopogtatott az ajtaján. Kihallgatták, a jegyzőkönyvbe bűneként annyit róttak fel: magyar állampolgár, izgatást idézett elő, és szökésben van. 

A kolozsvári fogdába szállították, majd meghurcoltatását követően elengedték. A határt csak akkor léphette át, ha a házát zálogba hátrahagyta. Bura Károly kálváriája jelentős sajtóvisszhangot váltott ki, mártírként, hősként mutatták be, az esetet irredentaperként emlegették.