Március végén foglalta törvénybe az Országgyűlés a rémhírterjesztés új, a különleges jogrend fennállásának idejére szabott tényállását. A döntés napjaiban e hasábokon megjelent cikkemben azt írtam: az új tilalom nem alkalmas arra, hogy a demokratikus szabályokat a járvány ürügyén félretevő kormányzati önkény egyik pillére legyen az ellenzéki vagy egyszerűen csak kritikus hangok elnémításával. Az utóbbi időben a szokásosnál is turbulensebb volt a közéletünk, így két és fél hónap már tekintélyes időnek számít, érdemes tehát visszatekinteni, eddig milyen következménnyel járt az elfogadott jogszabály.
Először is, végre zajlott egy kisebb szakmai vita, érdemi beszélgetés, többféle nézőpont és vélemény ütköztetése. Az egyik álláspont szerint az elemzés előtt vélhetőleg el sem olvastam a normaszöveget, egy másik alapján pedig színvonalas írást tettem közzé. Az igazság, mint legtöbbször, ezúttal is középen lehet.
Ennél jóval fontosabb kérdés azonban, hogy a hatóságok eddig miként alkalmazták a szabályt. Az ORFK Kommunikációs Szolgálatának május 13-ai tájékoztatása szerint „a rendőrség a veszélyhelyzettel összefüggésben 87 eljárást indított rémhírterjesztés és 27-et közveszéllyel fenyegetés miatt. Ezek közül jelenleg 38 eljárás van folyamatban, 6 ügy már ügyészi szakaszban tart.” A rémhírterjesztés miatt indított eljárásokból a legtöbb már le is zárult, vélhetőleg lesznek, amelyek eljutnak a bíróságig is. A jogerős ítéletek birtokában derül majd ki, hogy hol húzódnak a szólásszabadság határai. Az első tapasztalatok közé tartozik két nagy nyilvánosságot kapó eset, amely Facebook-bejegyzések nyomán indult. A gyulai ügyben a kommentelő a kórházi ágyak felszabadítását kritizálta, amely szerinte „haldokló betegek (…) hazaküldését jelenti” – áll a feljelentésben. Szerencsen – számos erőteljes vélemény, többek között diktátorozás mellett – a bejegyzés szerzője azt állította: Orbán Viktor miniszterelnök szándékosan engedi a biztonsági intézkedések lazítását a járvány tetőzésekor, hogy a nyugdíjasok várható nagyszámú elhalálozása miatt csökkentse a költségvetés terheit, illetve „halálba küld ezreket”. A két eljárást gyorsan megszüntették vádemelés nélkül. Varga Judit igazságügyi miniszter nyilatkozata szerint „sajnos előfordul, hogy a hatóság téved”, Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter pedig kijelentette: „a jogállam erősségét mutatja, hogy az ügyészség néhány órán belül
megváltoztatta a hibás döntést”.
A konklúzió a két ügyben az, hogy a kormányt és a kormányfőt keményen bíráló, szélsőségesnek tekinthető vélemények: szabadok! A rendőrség és a kabinet álláspontja szerint mindez belefér a szólásszabadság kereteibe, legalábbis nem minősül rémhírterjesztésnek. Az új szabály csak a valótlan tényállításokra vonatkozik. Az újságírókat továbbra sem fenyegeti börtön. Ha innen nézzük, a szólásszabadság győzött. Ahogy John Stuart Mill javasolta, a bántó, megalapozatlan vélemények ellenszere nem a tilalom, hanem a „több beszéd”.
Miközben az Egyesült Államok kiszállt a háború finanszírozásából, Ukrajnában korrupciós válság van, eközben az EU továbbra is a háború finanszírozója akar lenni – mondta Gulyás Gergely, a Miniszterelnökség vezetője.
A kormány nem csak szavakban becsüli meg az időseket.
A miniszter többek között a Magyar Péterrel való régi barátságáról is beszélt a Blikk Talkban.
A lap szerint az ukrán elnök a hadiállapot adta eszközöket saját befolyásának erősítésére használja.
„Ugyanaz a magyar baloldali hagyomány: anno így építették a kommunizmust is, csak Lukács György helyett Nagy Ervin jutott nekik (nekünk)” – jelentette ki Demeter Szilárd.
„Ép elmével senki nem gondolja, hogy a magyar kormány Cseh Katalinra vagy a másik említett úrra bármilyen hatással lenne” – így reagált a Humanista Párt fellépésére a miniszter.
A miniszterelnök rámutatott, hogy a kérdés az, kivel kezdik.
Mindkét országban szigorítottak.
