A fél várost keresztül-kasul lezárják, kis túlzással minden járat érintett
Két legény lesz talpon a vidéken: a kettes és a hármas metró.
Miért is maradt Somoskő a magyarországi oldalon? Trianon-legenda nyomába eredtünk, tiszteletre méltó polgári életútra találtunk.
Sok más magyar településsel ellentétben a Budapesten lakó polgároknak nincsen az egész városra kiterjeszthető budapesti identitásuk. A Pest–Buda felosztás már hordoz némi kulturális megkülönböztetést (vö. Márai Sándor: Budán lakni világnézet), valódi kötődést azonban egy-egy beszédesebb történetű épület, esetleg valamilyen ipari, kulturális vagy sportkomplexum képes kiváltani jelenvalóságával. A hozzájuk kapcsolódó helyi történetek kimondatlanul is az adott korban ott lakók életéről, értékszemléletéről, konfliktusairól festenek színes (ám korántsem mindig tényszerű) képet.
Vajon mi a helyzet a nagy tekintélynek örvendő, híres elődökkel? Ők hogyan képesek formálni a helyi identitást? Vessünk egy pillantást Budapest híres fiára, a városegyesítés előtt Pesten született Krepuska Géza példájára. A 20. század nagy magyar sorsfordulóit elemző érdeklődés néhány évtizede újra reflektorfénybe állított korábban legfeljebb közterületek névadóiként ismert történelmi figurákat. Így történt Krepuska Gézával is, akiről a rendszerváltás után sétányt neveztek el, 2008 óta pedig Pestszentlőrinc és Pestszentimre posztumusz díszpolgára is. Az 1949-es halála és a Google kereső használatának általánossá válása között eltelt bő fél évszázadban azonban neve talán csak a legszűkebb történészi, illetve orr-fül-gégészi szakma köreiben csenghetett úgy-ahogy ismerősen. Pedig életműve és humanizmusa okán – azt hiszem – joggal tarthatna számot mindannyiunk nagyrabecsülésére. A kilencgyermekes családfői státus már önmagában is tekintélyt parancsol, hisz száz évvel korábban sem volt szokványos az efféle családcentrikusság az úri középosztály köreiben. Krepuska doktor azonban nem csak egy a gyermekeit szeretetben nevelő keresztény, nagycsaládos orvosok közül.
Ugyan már az első világháborút megelőző boldog békeidőkben komoly orvosi praxist alakított ki a Szent Rókus Kórház égisze alatt, és a fülgyógyászat országos hírű specialistája lett, a mai kor történészi vénájú műkedvelői számára az orvosláson túli érdeklődésével és képességeivel véteti észre magát. De ne szaladjunk ennyire előre. Egyetemi magántanárként a műtéti újítások mellett számos tudományos publikáció is fűződött Krepuska nevéhez, miközben a nép körében szélesebb körű ismertségét a háborús fülsérülések sikeres gyógyítása is kétségtelenül növelte. Mai szóhasználattal azt is mondhatnánk, korának felső középosztálybeli, vezető értelmiségije volt; ám a könnyelmű megfeleltetést megelőzendő, érdemes a lehetőségek és a mozgástér különbözőségét megvilágítani. Krepuska doktor orvosi és oktatói egzisztenciája lehetővé tette, hogy Pestszentimrén megvásároljon egy szőlőtermesztésre alkalmas komplett dombot, mellette tehenészetet működtessen, érdekeltséget szerezzen a Nógrád megyei Somoskőhöz közeli bazaltbányában, Somoskőújfaluban pedig több mint 2000 holdas birtokra tegyen szert.
„Krepuska doktor nem csak egy a gyermekeit szeretetben nevelő keresztény, nagycsaládos orvosok közül”