Nyelvhasználatunk jellemünkről, műveltségünkről árulkodik. Persze hazafiságunkról is, hiszen népét és nemzetét becsüli meg az, aki a nyelvét szereti.
A karanténról nekem – lehet, hogy többen csodálkoznak – a Kazinczy-verseny jut az eszembe. A győri Szép magyar beszéd és a sátoraljaújhelyi Édes anyanyelvünk verseny. Közel harminc éve hozzátartozik az életemhez ez a két esemény. Ott találkoztam rendszeresen a „karanténnal”, persze nem úgy, ahogyan a mostani hetekben, amelyek lassan-lassan, de nagyon remélem, el fognak múlni. Felejthetetlenül.
A Kazinczy-verseny másként felejthetetlen számomra. Mindig megörülök, amikor megszólal a telefon, és bejelentkezik a győri Kazinczy gimnázium igazgatója: „Ugye számíthatunk rád? Várunk a zsűribe!” Örülök akkor is, amikor Sátoraljaújhelyről megkapom a felkérő levelet, hogy vegyek részt az országos döntő zsűrijében. Szívesen megyek. Ünnep számomra mindkét esemény. Egyrészt örülök a találkozásoknak, a régi ismerősöknek, barátoknak: jó találkozni olyan emberekkel, akikkel ha nem értünk is mindenben egyet, lényegében közös a célunk: „Jót s jól”. Sokak számára valóban titok, nagy titok, hogy mi is a jó, és hogyan kell élni a lehetőséggel, amit úgy hívnak, hogy élet; s amihez hozzátartozik – emberségünk egyik lényeges velejárója – a nyelv, az anyanyelv, amely közösségformáló, összetartó erő.
A Kárpát-medencéből fiatalok gyűlnek össze, tanárok kísérik őket, akik heteken, hónapokon keresztül foglalkoztak velük, hogy szépen, érthetően, hatásosan tudjanak felolvasni egy szöveget. Vagy – ez az újhelyi verseny lényege – egy megadott témáról értelmesen, világosan, logikusan tudjanak háromperces beszédet mondani, érvelni, meggyőzni. Ünnepi alkalmak ezek.
Ki sem derül, ha nincs a botrány: ez az alak, Lakatos Márk járja az országot és előadásokat tart művelődési házakban a kultúra nevében... Ungváry Zsolt írása.
Hat fergeteges számmal, köztük a máris közismertté vált Gyere babával és a Csavargóval jelentkezett a Magyar Banda.
A könyv a modernitástól el nem szakítva, gyakorlati eredményeket is felmutatva vezet be a metapolitika fogalomába.
Ha az Egyesült Államok civilizációjáról beszélünk, akkor érdemes behatóan ismerkedni azon struktúrákkal, melyek kibontakozását és fennmaradását lehetővé tették. Pogrányi Lovas Miklós írása.
A nyugati civilizáció egy 19. századi találmány, hasonlóan a vasúthoz és a távíróhoz; Európa már a bronzkorban a globalizáció középpontja volt – állítja az Oxfordi Egyetem régészprofesszora.
A megvédéséhez viszont vissza kellene építenünk az Európa-erődöt. Ha még lehet.
Hegyvidék, Erzsébetváros, XIII. kerület, Józsefváros, Ferencváros után Terézvárosban is emelnek. Nem kicsit.
Az előzetes előrejelzések fej fej melletti állás mutatnak, de mégis mi lehet a döntő a végén? Az elnökválasztás után ketté szakadhat az amerikai társadalom?
