Nyelvhasználatunk jellemünkről, műveltségünkről árulkodik. Persze hazafiságunkról is, hiszen népét és nemzetét becsüli meg az, aki a nyelvét szereti.
A karanténról nekem – lehet, hogy többen csodálkoznak – a Kazinczy-verseny jut az eszembe. A győri Szép magyar beszéd és a sátoraljaújhelyi Édes anyanyelvünk verseny. Közel harminc éve hozzátartozik az életemhez ez a két esemény. Ott találkoztam rendszeresen a „karanténnal”, persze nem úgy, ahogyan a mostani hetekben, amelyek lassan-lassan, de nagyon remélem, el fognak múlni. Felejthetetlenül.
A Kazinczy-verseny másként felejthetetlen számomra. Mindig megörülök, amikor megszólal a telefon, és bejelentkezik a győri Kazinczy gimnázium igazgatója: „Ugye számíthatunk rád? Várunk a zsűribe!” Örülök akkor is, amikor Sátoraljaújhelyről megkapom a felkérő levelet, hogy vegyek részt az országos döntő zsűrijében. Szívesen megyek. Ünnep számomra mindkét esemény. Egyrészt örülök a találkozásoknak, a régi ismerősöknek, barátoknak: jó találkozni olyan emberekkel, akikkel ha nem értünk is mindenben egyet, lényegében közös a célunk: „Jót s jól”. Sokak számára valóban titok, nagy titok, hogy mi is a jó, és hogyan kell élni a lehetőséggel, amit úgy hívnak, hogy élet; s amihez hozzátartozik – emberségünk egyik lényeges velejárója – a nyelv, az anyanyelv, amely közösségformáló, összetartó erő.
A Kárpát-medencéből fiatalok gyűlnek össze, tanárok kísérik őket, akik heteken, hónapokon keresztül foglalkoztak velük, hogy szépen, érthetően, hatásosan tudjanak felolvasni egy szöveget. Vagy – ez az újhelyi verseny lényege – egy megadott témáról értelmesen, világosan, logikusan tudjanak háromperces beszédet mondani, érvelni, meggyőzni. Ünnepi alkalmak ezek.
Az Operaház főigazgatója Rost Andreával való kapcsolatáról, és az intézmény jövőjéről is beszélt.
Gulyás Gergely posztja alatt egyre csak gyűlnek a megdöbbent és a minisztert támogató hozzászólások.
Az MMA-elnök szerint a bajok nem itt és nem most kezdődtek. Hanem amikor kétszázötven éve úgy döntöttünk, hogy elhagyjuk életünkből a tekintélyt és legfőképpen a Fennvalót.
Két szélsőség van, az egyik gyűlöli, hogy magyarnak született, a másik véglet, amikor valaki az élete értelmének tekinti, hogy ő magyar. Lánczi András írása.
Az MCC háromnapos nemzetközi konferenciáján ezúttal is világhírű szakemberek gyűltek össze, hogy közösen megfejtsék, mi kell ahhoz, hogy Európába visszatérjen a béke, a jólét és a szólásszabadság.
„Miért cserélném le a világpolgárságot arra, hogy csak magyar legyek?” – vetette fel a Nobel-díjas író.
A szlovák kormányfő telefonon egyeztetett az ukrán elnökkel.
A KDNP leendő frakcióvezetője úgy véli, Magyar Péter egyszemélyi hatalma nem hagy teret a mellébeszélésnek: a kormányzás sikertelensége csak szándékos hazugságot vagy szakmai alkalmatlanságot jelenthet.
