Nincs új a nap alatt

A Iohannis kijelentése miatti meglepetést az a primitív tónus okozhatta, amelyről sokan azt gondolták, hogy a szélsőséges nacionalista Corneliu Vadim Tudorral együtt szállt sírba, és nem mérgezi többé a román közélet nyilvános tereit. Kijózanító volt látni és hallani, hogy a Cotroceni-palota falai és az országos tévécsatornák ugyanazokat az ízléstelen, uszító, eszelős frázisokat visszhangozzák, amelyekkel az internet árnyékos zugaiban lehet találkozni. A magyar nyelvből is gúnyt űző államfő az ellenzéki Szociáldemokrata Párt (PSD) és az RMDSZ állítólagos, „Erdélyt a magyaroknak való eladását” célzó titkos alkujáról beszélt, amiért a képviselőházban hallgatólagosan átment a székely autonómiatervezet.

Eszerint titkos paktumok, szuverenitásra törő törvénytervezetek, nemzetállami egységet erodáló kezdeményezések fenyegetnek tehát, és ezek közös eredője a romániai magyar közösség. Az a magyarság, amelyet Nagy-Románia születése óta szisztematikusan, válogatott eszközökkel igyekeznek ellehetetleníteni. A magyar közösség talpon maradását, értékeinek, politikai követeléseinek artikulációját pedig politikai rendszertől, pártszínezettől függetlenül az állam stabilitását fenyegető állandó veszélyként értékeli a román nemzetstratégia. Ezzel a román társadalomban mélyen gyökerező konszenzussal magyarázható, hogy a központi hatalom eredendően elzárkózik mindenféle decentralizációs kísérlettől, legyen az etnikai, gazdasági vagy közigazgatási alapú.

Köztudott, hogy 1920 után hamar ráébredtek az erdélyi román politikai vezetők, hogy talán mégsem volt érdemes ekkora fejest ugrani a nagy egyesülésbe. Az erdélyi románok nem igazán ismerték ki magukat a zűrzavaros regáti politikai viszonyok között, idegenkedve szemlélték a Nemzeti Liberális Párt hatalmi politizálását, és nosztalgiázva emlegették a Habsburg-birodalom civilizáltsági fokát. Az erdélyi román politikusoknak azóta persze sikerült felvenni a bukaresti tempót, de egyre több a központosítás ellen felszólaló hang. Gondoljunk itt a négy nagyváros, Kolozsvár, Nagyvárad, Arad és Temesvár Nyugati Szövetség elnevezésű koalíciójára, amely a Bukarest-központúság hátrányait megelégelve pénzügyi autonómiában gondolkodik.