Klaus Iohannis minapi magyarellenes kirohanása csak azt érhette váratlanul, aki a végsőkig táplálta az „européer” és „kisebbségbarát” román államfővel kapcsolatos illúzióit.
A Iohannis kijelentése miatti meglepetést az a primitív tónus okozhatta, amelyről sokan azt gondolták, hogy a szélsőséges nacionalista Corneliu Vadim Tudorral együtt szállt sírba, és nem mérgezi többé a román közélet nyilvános tereit. Kijózanító volt látni és hallani, hogy a Cotroceni-palota falai és az országos tévécsatornák ugyanazokat az ízléstelen, uszító, eszelős frázisokat visszhangozzák, amelyekkel az internet árnyékos zugaiban lehet találkozni. A magyar nyelvből is gúnyt űző államfő az ellenzéki Szociáldemokrata Párt (PSD) és az RMDSZ állítólagos, „Erdélyt a magyaroknak való eladását” célzó titkos alkujáról beszélt, amiért a képviselőházban hallgatólagosan átment a székely autonómiatervezet.
Eszerint titkos paktumok, szuverenitásra törő törvénytervezetek, nemzetállami egységet erodáló kezdeményezések fenyegetnek tehát, és ezek közös eredője a romániai magyar közösség. Az a magyarság, amelyet Nagy-Románia születése óta szisztematikusan, válogatott eszközökkel igyekeznek ellehetetleníteni. A magyar közösség talpon maradását, értékeinek, politikai követeléseinek artikulációját pedig politikai rendszertől, pártszínezettől függetlenül az állam stabilitását fenyegető állandó veszélyként értékeli a román nemzetstratégia. Ezzel a román társadalomban mélyen gyökerező konszenzussal magyarázható, hogy a központi hatalom eredendően elzárkózik mindenféle decentralizációs kísérlettől, legyen az etnikai, gazdasági vagy közigazgatási alapú.
Köztudott, hogy 1920 után hamar ráébredtek az erdélyi román politikai vezetők, hogy talán mégsem volt érdemes ekkora fejest ugrani a nagy egyesülésbe. Az erdélyi románok nem igazán ismerték ki magukat a zűrzavaros regáti politikai viszonyok között, idegenkedve szemlélték a Nemzeti Liberális Párt hatalmi politizálását, és nosztalgiázva emlegették a Habsburg-birodalom civilizáltsági fokát. Az erdélyi román politikusoknak azóta persze sikerült felvenni a bukaresti tempót, de egyre több a központosítás ellen felszólaló hang. Gondoljunk itt a négy nagyváros, Kolozsvár, Nagyvárad, Arad és Temesvár Nyugati Szövetség elnevezésű koalíciójára, amely a Bukarest-központúság hátrányait megelégelve pénzügyi autonómiában gondolkodik.
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Fekete-Győr András volt Momentum-elnök politikai pályafutása során számos mulatságos vagy épp szánalmas mondattal ajándékozta meg a magyar közéletet. Összeszedtünk Fekete-Győr András eme mondataiból egy csokrot.
Funkcionális analfabetizmus és tanárhiány sújtja az oktatást.
Megpróbálják újraéleszteni...
Egy szűk belső kör vette át az irányítást a romániai jogrendszer fölött.
Egy év telt el az érvénytelenített államfőválasztás óta, de a román társadalom még mindig válaszokra vár. A Georgescu-jelenség háttere máig ködös.
Franciaország és Nagy-Britannia is a kardcsörtetők között volt az elmúlt években. A NATO-hadgyakorlatok viszont szomorú valóságot tükröznek.
Az idei hivatalosan is a magyar tudomány éve, hiszen 200 évvel ezelőtt alapította meg gróf Széchenyi István a Magyar Tudós Társaságot, a mai Magyar Tudományos Akadémia elődjét.
A nyíregyházi kölcsönjátékos újabb fontos gólt rúgott.
