Megrendíti Indiát a koronavírus

Speidl Bianka írása a Mandiner hetilapban.

Március elején Indiába érkezve még alig volt érezhető, hogy a Kínával határos ország gazdasági katasztrófa elé néz. Újdelhi repterén megmérték az érkezők testhőmérsékletét, és városszerte sokan viseltek maszkot. A hindu szentélyek viszont nyitva álltak, látogatók ezreit fogadva, a tavaszköszöntő holi fesztivált országszerte százmilliók ünnepelték, a tehetősebbek a várost maguk mögött hagyva vidékre indultak. A helyzet a kijárási korlátozás március 12-ei elrendelése után kezdett változni. A külföldiek tömegesen hagyták el az országot, a rendezvények megritkultak, az egészségügyi hatóságok ellenőrzést rendeltek el a hotelek lakói és személyzete számára, és elkezdték törölni az Air India járatait is.

A március 24-én kihirdetett kijárási tilalom, a gazdasági élet leállása mintegy 40 millió országon belüli migránst fosztott meg munkájától, és tömegek indultak haza gyalog, miután a közösségi közlekedést a nemzetközi légi forgalomhoz hasonlóan előzetes bejelentés nélkül leállították. A híradások arról tudósítottak, hogy gyermekek és idősek haltak meg az utak mentén a kimerültségtől, mindenórás várandós asszonyok gyalogoltak több száz kilométert, mások biciklin tettek meg több mint másfél ezer kilométert.

A betegségek terjedésével, gazdasági hatásával és a kezelés irányelveivel foglalkozó Center for Disease Dynamics, Economics and Policy indiai szervezetének számításai szerint májusig mintegy 100 millió ember kerülhetett kapcsolatba a koronavírussal, és ez a szám júliusra várhatóan körülbelül 300-400 millióra emelkedik. Előreláthatólag egymillió lélegeztetőgépre lesz szükség, ám jelenleg csak 75 ezer áll rendelkezésre. A megfelelő ellátás biztosítása önmagában is óriási kihívás, és ehhez társul, hogy késleltetni kell a munkások visszaáramlását a nagyvárosokba. Ez azért lesz nagyon nehéz, mert a többségüknek nincs egészségbiztosítása, és a bérüket kizárólag az elvégzett munka alapján kapják.

Az indiai gazdaság hetvenöt százalékát érinti az eredetileg huszonegy naposra tervezett, majd májusig meghosszabbított leállás. Az államhatárokat lezárták, a munkaerőmozgást korlátozták, az iskolákat és a képzéseket az ország egész területén felfüggesztették. A nagyvállalatok átmenetileg szüneteltették vagy jelentősen csökkentették számos gyártóüzem működését. Az Ázsiai Fejlesztési Bank becslése szerint a lezárás a GDP 2,3 százalékát emészti fel, a KPMG úgy számol, hogy a háromhetes leállás költsége 120 milliárd dollár, és a meghosszabbítás miatt arányosan emelkedik. Indiában a szolgáltatási szektor adja a hazai össztermék 55 százalékát. A becslések szerint az idegenforgalmi és vendéglátóipar vesztesége március–áprilisban már 2,1 milliárd dollár. Március végén, az idegenforgalmi szezon csúcspontján azokon a településeken, ahol később vírusfertőzés miatt lebetegedett turisták jártak, a külföldiek megjelenését „Korona! Korona!” kiáltások kísérték, és az üzletek percek alatt bezártak. 
A félelem és a gyanakvás napról napra erősebbé vált, hiszen a vírus felbukkanását olasz turistákhoz kötötték.