Egy amerikás magyar, aki leevezett az Amazonason

Gózon Ákos írása a Mandiner hetilapban.

Fél évszázaddal ezelőtt különleges felfedezőutat tett meg Bezuk István. Kalandos, egyúttal sok földrajzi-néprajzi ismerettel is szolgáló utazása még a Guinness-rekordok könyvébe is bekerült – méltán! Extrém sportteljesítménynek is beillő vállalkozása 1970. június 21. és november 4. között tartott: egyedül, egy kis kajakkal evezve tett meg mintegy 3360 mérföldes, azaz 5400 kilométeres távolságot az Amazonason és forrásfolyóin, mire a perui Atalayából indulva a brazíliai Ponta do Céunál elérte az Atlanti-óceánt.

Egyedül, minden külső segítség, szponzorok bevonása nélkül, csekély anyagi forrással, minimális portugáltudással, de annál nagyobb bátorsággal indult az útjára – ismerteti Udvarvölgyi Zsolt történész, szociológus, a váci Apor Vilmos Katolikus Főiskola tanára. „Dacolt ezernyi veszéllyel, éhezéssel, bőrkiütésekkel, özönvízszerű esőzésekkel, napszúrással, szélviharral, szúnyogokkal, banditákkal, vegzáló rendőrökkel, sőt még mérges rája csípésével is. Mindezt egy összehajtható, favázból és gumizott vászonhuzatból álló, egyszemélyes kis lélekvesztőn.”

Bezuk István úti kalandjainak angol nyelvű kézirata – a szerző tragikus, korai halála után – az öccséhez, Bezuk Zsolthoz került. Az ő fordításában és anyagi hozzájárulásával, az érdi Magyar Földrajzi Múzeum igazgatójának, Kubassek Jánosnak a szakmai támogatásával és bevezetőjével jelent meg könyv formájában 2017-ben magyarul.

Udvarvölgyi Zsolt régóta foglalkozik híres magyar utazókkal – így talált rá Bezuk Zsolt is, aki megható történetet mesélt el bátyjáról, Istvánról, azaz Steve-ről, aki az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése után hagyta el hazánkat. Az Egyesült Államokban, a Pennsylvaniai Egyetem mérnöki karán szerzett diplomát. Utána évekig az amerikai haditengerészethez tartozó part- és térképészeti felmérő szolgálat kötelékében járta a tengereket. Egy idő után kilépett a szolgálatból, megnősült, és a parton ragadt. A szárazföldi, polgári életmódot nem nagyon kedvelte, ezért szabadidejét izgalmas, nem éppen veszélytelen kedvteléseire, sziklamászásra, repülésre, vadvízi kajakozásra fordította. Végigjárta a környék összes vad folyóját, és leevezett a Colorado hírhedt Grand Canyonján. Észak-, Közép- és Dél-Amerika mintegy kilencven nevezetesebb folyóján kajakozott.

Bezuk István 1970 júniusában Atalayában, a perui Andok lábánál, az Ucayalin kezdte az útját. Ez az a folyó, amely ezer mérfölddel távolabb a Marañónnal egyesülve hozza létre az Amazonas folyamot. Útja első részében találkozott kampa indiánokkal, apró fekete legyek kínozták, éjszakánként a sátra mindig forró, majdnem elviselhetetlen gőzfürdővé változott. Nemegyszer pekari disznók zavarták a közeli bozótban, sokszor derékig iszapban gázolt a kikötés során. Amikor Bolognesi mesztic faluban kikötött, az egész lakosság a csodájára járt a „gringónak”, a világos bőrű külföldinek.

Bár Bezuk István a könyvében azt írta, a Föld leghosszabb hajózható folyóján megtett útjának egyetlen igazi indítéka volt csak: a veszély kihívása, utazóként számos értékes adatot is gyűjtött. A leginkább figyelemreméltó részek azok, amelyekben a folyóparti városokról, településekről, például Pucallpa, Iquitos, Leticia, Santo Antônio, Manaus lakóiról, házairól, utcáiról ír megkapó őszinteséggel és hitelességgel. A szerző pontos látleletet ad a hetvenes évek dél-amerikai állapotairól, a viskókban nyomorgó tömegek kilátástalan helyzetéről és az ősi indián kultúra eltűnő szépségeiről. Mesteri jellemzést nyújt több helyen a dzsungelben szabadon élő, halászó-­vadászó, illetve kaucsukgyűjtéssel és földműveléssel foglalkozó úgynevezett caboclók küzdelmes életéről is. Az Amazonas folyó brazíliai szakaszán megfigyelt teknősvadászat kapcsán felelősségteljes ökológusként nyilvánul meg, aggódva a jövő populációjáért.

A vándort sokszor igazoltatták, nem egy esetben zaklatták is a hatóságok. Szinte mindig gyanús volt nekik a magányos kajak és amerikai, „gringó” utasa a hatalmas folyón. Tucatnyi esetben csempésznek, rablónak, felforgatónak vélték, mondvacsinált okokkal váratták, megalázó módon motozták és kutatták át a felszerelését. Agresszív kihallgatóival meddő vitákat folytatott, sokszor kétségbeesetten bizonygatta, hogy ő csak kajakos sportember, aki végig szeretne menni az Amazonason. Rengeteg megaláztatást szenvedett el céljáért, nemegyszer az ideg-összeroppanás szélére is került. Azonban minden esetben ép bőrrel úszta meg e kalandokat is, bár sokszor csak hajszálon múlt a hosszas bebörtönzése vagy kiutasítása.