Jól okoskodunk, hogy a járvány elleni intézkedéseknek is lehet előnyük a vallási élet szempontjából? Például nagyobb értéknek látjuk, ami időlegesen elvétetett tőlünk: a templomot. Azonkívül az egyházak kisebb-nagyobb közösségei kiléptek a világhálós felületekre.
Ez igaz lehet, de a templomi liturgiák hiánya növeli annak lehetőségét is, hogy a családok az eddiginél többet imádkoznak otthon, együtt. Egyébként köszönet a televízió- és rádiócsatornáknak, hogy most több szentmisét közvetítenek. És tényleg örvendetes, hogy az országos médiumok mellett a helyi közösségek is élnek a technika által adott lehetőségekkel, aminek köszönhetően a hívők az interneten keresztül be tudnak kapcsolódni a saját templomukban bemutatott szentmisébe. Egyházmegyénkben is több plébániai közösség igyekszik más csatornákon nyitni a hívek felé, a szemináriumból a kispapok minden reggel közvetítik a szentmisét, este a vesperást. Utóbbiakban ilyen módon sok százan vesznek részt. De ettől még igaz: a hívő ember, még ha olykor talán ellanyhul is, alapvetően mindig vágyakozik arra, hogy templomba mehessen. Az eucharisztia ünneplése pedig elképzelhetetlen az emberek jelenléte nélkül. Beszélhetünk ugyan egyfajta lelki áldozásról, de mindnyájan érezzük, az nem azonos értékű a fizikai találkozással, amely szükséges. Papok és világi hívek tehát egyként arra vágyunk, hogy minél előbb visszaállhasson a rend, hogy közösségben mutathassuk be a szentmisét.
A mai ember sokféleképpen ellene fordult Istennek és az Isten által teremtett világnak