Kerékpárversenyzőből autodidakta techguru

Oláh Dániel interjúja a Mandiner hetilapban.

Suppan Márton olyan tízgyermekes családból származik, amelynek hosszú ideig tévéje és számítógépe sem volt. Nem anyagi vagy büntetési megfontolásból, hanem nevelési célzattal. Márton energiáját így a képernyő helyett a bicikli kötötte le, már tízévesen indult versenyeken, egyesületi szinten hegyikerékpározott tizennyolc éves koráig, válogatott versenyző volt. „Semmiben nem remekeltem a gimnáziumban, nem érdekelt a tanulás, nem volt motiváló a közeg” – emlékszik vissza. A biciklizés lett a hivatása, jobban ment, mint az angol vagy az informatika. A munkához való hozzáállást, az élet komolyan vételének szemléletmódját nem az iskolából, hanem otthonról és a sportból hozta. „Napi kettő-öt órát töltöttem az erdőben a bicikli nyergében, olykor teljesen magamra utalva” – meséli.

Visszadobott szakdolgozat, több száz milliós bevétel

Kevesen gondolnák, hogy a magyar techgurunak nincs diplomája. Gazdálkodást és menedzsmentet tanult, s a fiók nélküli bankolásról készített diplomamunkáját kétszer is visszadobták, mondván, ilyen nem létezik, nem sci-fit kellene írnia. Pedig szakdolgozatának témája éppen az akkor induló cége volt, amelyből pár év múlva több száz millió forintos árbevételű vállalat jött létre. Suppan Márton az egyetemen eltöltött éveit ezért legfeljebb a kialakult kapcsolatok miatt tartja fontosnak. Ma már ő tart vendégelőadásokat az egyetemeken.

Nem meglepő, hogy cégvezetőként sincs fogalma arról, melyik kollégájának van diplomája, melyiknek nincs, náluk ez nem elvárás. „Látom a pályakezdőkön, hogy a gyakorlatban szeretnének tanulni, mert ingerszegény az egyetemi közeg” – jelenti ki. A munkatársaiban az elkötelezett sportembereket keresi, szerinte csak a korábbi sportolók sajátja az a fajta elszántság, amely nem ismeri a lehetetlent. A vállalkozó egyébként háromszoros magyar bajnok, nyert osztrák kupasorozatot, és nyolcadik helyet ért el egy világkupafutamon is. Talán ezért sincsenek példaképei, senkivel nem cserélne. 

Suppan Márton inkább csinált egy olyan üzletet, amelyből kifizetheti a jogászokat, mint hogy megtanulja a jogi szakmát, de a cége, a Peak Financial Services tevékenységére vonatkozó szabályozásokat érdeklődéssel böngészi és sajátítja el. Érdekes módon a fintech vállalatnál nem találni fintechszakértőket, a kollégák ott válnak azzá. „Vannak, akik a magyar piacon szakértőnek gondolják magukat, de ez nagyon új terület.” Banki szakemberek szintén nem dolgoznak náluk. A pénzintézetek az ügyfeleik és egyben a kiszolgálóik, ezért tudatosan tartózkodnak a banki gondolkodásmódtól, hiszen épp a bankok várják tőlük a megújulás lehetőségét, az új megközelítéseket.

A vállalkozó büszke arra, hogy marketingre egy forintot sem költ. Ezt persze azért teheti meg, mert nem végtelen sok fogyasztónak, hanem egy tucat nagybanknak kínálnak szolgáltatást, így csak három tucat potenciális vevőjük van itthon, s alig hetven vezető dönthet arról, hogy együttműködik-e a társasággal. „Nincs az a marketing, ami jobban meggyőzné őket, mint a közvetlen megkeresés.”

A terjeszkedés kulcsa a felvásárlás

Ha egy külföldi társaság felvásárolná a vállalatát, mi lenne a reakció? – kérdezzük, és pragmatikus választ kapunk. „Engem egyáltalán nem zavarna, mert ez a cég mindig Magyarországhoz lesz köthető. Nem tudnék olyan vállalatot mondani, amely kizárólag magyar tulajdonban maradt, és nemzetközi szinten igazán sikeres, ezért egy külföldi partner mindig jól jön.” Szerinte a cége „nagyobb történet” annál, mint amit a magyar piac elbír, hiszen itthon ritkák a tízmilliárd forint feletti felvásárlások, márpedig a Peak értéke gyorsan magasabbra emelkedhet ennél. Suppan úgy véli, ez adottságbeli kérdés, nem hibája a magyar gazdaságnak, ugyanis a széttagolt piac regionális sajátosság: ellentétes érdekű, kis országok találhatók a térségben. Ezért is jó, hogy a V4-ek összetartanak, mert ennek már látszanak a gazdasági előnyei. „Azok a magyar vállalatok tudnak a régióban gyorsan terjeszkedni, amelyek elkezdenek más társaságokat felvásárolni, mert egy szlovákiai disztribúciót kiépíteni három év, megvenni egy szlovákiai céget viszont csak egy aláírás” – fogalmaz.

Ha a néhány év alatt a semmiből felépített vállalatát eladná, lenne rá esély, hogy Suppan Márton az egyik leggazdagabb magyarrá váljon. Mégsem görcsös célja, hogy a Peakért ötvenmilliárd forintot fizessen valaki pár év múlva, lazán kezeli a kérdést, nem siet. Nem tudja még, hogy eladná vagy megtartaná, illetve tovább vezetné-e a céget. „Ha holnap valaki ad egy igazán jó ajánlatot, viheti is” – gondolkodik el. Amennyiben ez sikerülne, talán a legbefolyásosabb magyarok listáján is megjelenhetne egyszer – vetjük fel. „Magasan van a léc, Hernádi Zsolt több mint harmincmilliárdos vagyonnal az ötvenedik helyen van a Forbes listáján. Öt-hat éve azt hittem, ezek a listák fontosabbak lesznek az életemben. Nem mondanám, hogy ne írják oda a nevem, de nem kizárólag ez motivál” – vallja.

Mint megjegyzi: ha a kétlépéses tőkeemelést meg tudják valósítani, és akvizíciókat végrehajtani, akkor öt év múlva a Peak értéke húsz- és ötvenmilliárd forint között lehet. „Szeretek rövid időtávonként eggyel nagyobb játszótéren játszani” – vázolja a jövőképét.

Nem leváltani, támogatni akarják a bankokat

A digitális bankolás összetett elektronikus háttérfolyamatokat feltételez. A magyar bankszektor rossz helyzetben van, mert rendszerei negyven-hatvan év alatt kialakult informatikai struktúrákon alapulnak. Az ennyi idő alatt egymásra rakódott és összekapcsolt különböző informatikai megoldásokat lebontani nehéz, módosítani bonyolult. Van olyan magyar bank, amely nem tud euróalapú bankkártyát kínálni ügyfeleinek, mert olyan elavult informatikai rendszerei vannak, hogy a kártya bevezetése több száz millió forintos fejlesztési költséget jelentene.

A huszonkét fős Peaknél egy új deviza hozzáadása a digitális banki struktúrához alig egy hónapos procedúra, és mindössze néhány ezer euróba kerül. „Semmivel sem vagyunk okosabbak egy banknál, csak nekik sokszorosan áttétes, bonyolult informatikai rendszerük van, amelyben hetven különböző, mégis összefüggő egységbe kell belepiszkálni ahhoz, hogy el lehessen számolni az eurót vagy a dollárt” – magyarázza. Ez jelenti a nagy lehetőséget a fintech cégeknek, mert a bank jobban járhat, ha kiszervezi a feladatot. A Peak Financial Services sem a bankok digitális átalakítását segíti. „Nem kell belepiszkálni, oldják meg nélkülünk. Nem elég hosszú ehhez az életünk, és tanácsadók sem akarunk lenni. A bankoknak nem is feltétlenül feladatuk házon belül megoldani dolgokat. Szervezzék ki nekünk az egészet, utána értékesítsék a mi struktúránkon létrehozott saját termékeiket. Értékesítésben és ügyfélbázisban ők a jók, mi pedig a technológiában vagyunk azok” – mutat rá. A bankok így akár kilencven százalékkal olcsóbban felépíthetik digitális szolgáltatásaikat a cég segítségével.

Bár informatikából a gimnáziumban megbukott, autodidakta módon megszerezte azt a tudást, hogy a cég 2013-ban elindulhasson prepaid kártyák fejlesztésével. Ez volt az a típusú kártyatermék, amelyre digitális szolgáltatásokat lehetett építeni, például digitális ügyfél-azonosítással ki lehetett adni a kártyát és a számlaterméket. „Az elektronikuspénz-alapú prepaid kártyák nincsenek bankszámlához kötve, egy elektronikus pénztárca van mögöttük. Tulajdonképpen olyan hitelkártya a prepaid kártya, amelynek akkora a hitelkerete, mint a mögötte levő elektronikus pénztárcának az egyenlege.” A Peak legelső tevékenysége e kártyák kibocsátásának menedzselése volt – a régiónkban is egyedül voltak ezzel, ma pedig nyolcvannyolc országban használják cash cardjaikat. Ha egy vállalat saját arculattal ellátott prepaid kártyát kívánt kibocsátani, a Peak Financial Services ezt mobilalkalmazással, netbankkal együtt, csomagban kínálta neki. És mivel megállapodást kötöttek a Mastercarddal, kártyáikat világszerte nagyjából 36 millió helyen fogadják el.

Suppan Márton nem állítja, hogy nincs veszélye, ha már fiatal egyetemisták is alapíthatnak mások pénzét kezelő, banki feladatokat ellátó vállalatot. Nem az a kockázat azonban, hogy a fiatal alapító „megőrül”, és lelép egy többmilliárdos letéttel, mert biztonságos szerződéses keretek védelmet nyújtanak az ilyen esetekkel szemben. Szerinte átverések mindig lesznek, de semmivel sem nőttek a banki visszaélések a neobankok térnyerése óta. Az új pénzügyi társaságoknak az jelent inkább veszélyt, hogy nem tudják kezelni a hihetetlen gyors vállalati növekedést, viszont „a bűnözési kockázat semmivel nem magasabb csak attól, hogy nem tudunk bemenni megfogdosni a klasszikus banképület márványoszlopait. Technológiai kockázat viszont van” – húzza alá.

Mégis, a fintech cégeknek köszönhetően sokkal könnyebb lett az ügyfelek élete, hiszen nem kell bemenni a fiókba, sorba állni, száz oldal papírt kitölteni, aláírásokra várni, egy-két perc alatt, fiók nélkül el lehet intézni az ügyeket. Ez óriási költségcsökkenéssel jár, hiszen egy csak digitálisan létező neobank nulla fiókot és fióki alkalmazottat tart fenn és tart el. Egy klasszikus bank ezeket a költségeket a felhasználókra terheli, ez okozza a kétféle megoldás közti árkülönbséget. A klasszikus bank lépéskényszerben van, és például hitelkamatot emel, mert ingyen kell adnia a számlát és a kártyát, hiszen a neobankok is ingyen adják. „A fizikai jelenlét árát be kell szedni az ügyfélkörön” – summáz a cégvezető.

Címlapkép: Ficsor Márton