Az 1848-as forradalom jól illeszkedik abba a magyar hagyományba, hogy a jog eszközeivel igyekszünk elnyerni a szabadságot. A helyzet azóta sem változott.
1848. március 15-éről elsőként a jól ismert forradalmi események, a Pilvax kávéház, Landerer és Heckenast nyomdája vagy Petőfi és a Nemzeti dal jut eszünkbe. Megkapargatva a felszínt azonban azt látjuk, nemzeti forradalmunk jól illeszkedik azoknak a függetlenségi törekvéseknek a sorába, amelyek közös motívuma, hogy a jog eszközeivel igyekeztek kivívni a magyar nemzet szabadságát. Éppen ezért jellemzően alkotmányos alapokon próbálták biztosítani a jogfolytonosságot és a szabadságot. E két fogalom ugyanis szorosan összefonódik a magyar jogtörténetben. Az Aranybulla ellenállási záradéka például olyan nemesi szabadságjogot biztosított, amely – az angol hagyomány kivételével – időben megelőzte az európai jogfejlődést, s amely a mindenkori nemzeti függetlenségi mozgalmak egyik legitimációs alapja volt.
Sajátos joguralom
A történeti alkotmány vívmányait természetesen nem lehet olyan modern fogalmak kritériumai mentén vizsgálni, mint a jogállam vagy a joguralom, hiszen ezek csak 19. század végi Angliában jelentek meg mai értelmükben. Viszont a jogfolytonosság elvének kiemelt helye a történeti alkotmány rendszerében azt eredményezte, hogy a korábban meghozott törvények ellenében még a király sem cselekedhetett, legfeljebb finomíthatta, részletezhette őket – hasonlóan a katolikus egyház tanítóhivatalának tevékenységéhez. Ebből a nézőpontból érthetők meg II. József ellenérzései a magyar királyi címmel szemben, megkoronázásával ugyanis olyan jogi kötelezettségeket vállalt volna, melyeket nyilvánvalóan nem akart megtartani. Nem csoda tehát, hogy az 1848 melletti másik leghíresebb függetlenségi mozgalmunk, a Rákóczi-szabadságharc is részben a – jogfolytonosságot megtörő – nemesi ellenállási záradék eltörlése miatt robbant ki. Rákóczi így fogalmaz híres breznai kiáltványában: „az Isten és törvényünk ellen képtelenül hatalmaskodó, zaklató, porcióztató, adóztató, nemesi szabadságunkat hatalmasan foglaló s fogyató, becsületünköt tapodó, sónkat, kenyerünket elvevő, életünkön uralkodó s kegyetlenkedő birodalom ellen” kell fegyvert fogni. Rákóczi szavaiból könnyen kiolvasható, hogy a jogszerűség és a (nemesi) szabadság fogalma milyen szorosan összekapcsolódik a korabeli magyar politikai gondolkodásban.
Mit jelent a Batthyány nevet viselni a XXI. században? Miként élnek velünk annak a kornak értékei és hagyományai, amikor még hercegek, grófok és bárók népesítették be a közéletet? Illetve mit nyújt a Fiatalok Batthyány Köre a legifjabb generációnak? Ezekről beszélgettünk a szervezet vezetőjével, Batthyány Boldizsárral. Interjúnk.
Ezt az interjút még 2019-ben készítettük a marxista filozófussal. Újraközlésünk apropója, hogy január 15-én szerdán délelőtt emléktáblát avatnak Tamás Gáspár Miklós halálának második évfordulóján.
Aquincumtól a panelekig, a barokktól az avantgárdig, gyümölcsfáktól a betonig: Óbuda az egyik legsokszínűbb fővárosi kerület, azonban jól elhasználta a huszadik század.
Gróf Batthyány Lajos, Zichy Antónia, Deák Ferenc, Kossuth Lajos. Fő- és középnemesek, akik szó szerint életüket és vérüket áldozták a magyar szabadságért. Mennyire kezeli helyén korunk az első magyar kormány miniszterelnökét? Miért a középnemesek vitték inkább a hátukon a társadalmi változást? Mit üzen 1848-1849? Ennek jártunk utána.
„A jövő most dől el – és mi nem hagyjuk, hogy mások írják helyettünk” – szögezte le lapunknak Bólya Boglárka, az Európai Unió szuverenista reformfolyamatának előmozdításáért felelős miniszteri biztos. Interjúnk.
Nem a magyarok az első számú célpontok, de őket is érintené a törvénymódosítás.
