A jogi szabadságharc magyar hagyomány

1848. március 15-éről elsőként a jól ismert forradalmi események, a Pilvax kávéház, Landerer és Heckenast nyomdája vagy Petőfi és a Nemzeti dal jut eszünkbe. Megkapargatva a felszínt azonban azt látjuk, nemzeti forradalmunk jól illeszkedik azoknak a függetlenségi törekvéseknek a sorába, amelyek közös motívuma, hogy a jog eszközeivel igyekeztek kivívni a magyar nemzet szabadságát. Éppen ezért jellemzően alkotmányos alapokon próbálták biztosítani a jogfolytonosságot és a szabadságot. E két fogalom ugyanis szorosan összefonódik a magyar jogtörténetben. Az Aranybulla ellenállási záradéka például olyan nemesi szabadságjogot biztosított, amely – az angol hagyomány kivételével – időben megelőzte az európai jogfejlődést, s amely a mindenkori nemzeti függetlenségi mozgalmak egyik legitimációs alapja volt.

Sajátos joguralom

A történeti alkotmány vívmányait természetesen nem lehet olyan modern fogalmak kritériumai mentén vizsgálni, mint a jogállam vagy a joguralom, hiszen ezek csak 19. század végi Angliában jelentek meg mai értelmükben. Viszont a jogfolytonosság elvének kiemelt helye a történeti alkotmány rendszerében azt eredményezte, hogy a korábban meghozott törvények ellenében még a király sem cselekedhetett, legfeljebb finomíthatta, részletezhette őket – hasonlóan a katolikus egyház tanítóhivatalának tevékenységéhez. Ebből a nézőpontból érthetők meg II. József ellenérzései a magyar királyi címmel szemben, megkoronázásával ugyanis olyan jogi kötelezettségeket vállalt volna, melyeket nyilvánvalóan nem akart megtartani. Nem csoda tehát, hogy az 1848 melletti másik leghíresebb függetlenségi mozgalmunk, a Rákóczi-szabadságharc is részben a – jogfolytonosságot megtörő – nemesi ellenállási záradék eltörlése miatt robbant ki. Rákóczi így fogalmaz híres breznai kiáltványában: „az Isten és törvényünk ellen képtelenül hatalmaskodó, zaklató, porcióztató, adóztató, nemesi szabadságunkat hatalmasan foglaló s fogyató, becsületünköt tapodó, sónkat, kenyerünket elvevő, életünkön uralkodó s kegyetlenkedő birodalom ellen” kell fegyvert fogni. Rákóczi szavaiból könnyen kiolvasható, hogy a jogszerűség és a (nemesi) szabadság fogalma milyen szorosan összekapcsolódik a korabeli magyar politikai gondolkodásban.