Plutarkhosz, az ókor egyik legnagyobb jelentőségű történetírója huszonkét kötetben írta meg kora fontos közszereplőinek, hadvezéreinek, politikusainak történetét – méghozzá úgy, hogy párhuzamba állította egy-egy görög és római nagyság életútját. A párosítás alapja a hasonló élettörténet, a hasonló jellem vagy a sorsukban megmutatkozó hasonló momentumok voltak. Így került egymás mellé Thészeusz és Romulus, Nagy Sándor és Julius Caesar, Periklész és Fabius Maximus. A párhuzamos életrajzok megírása persze nem volt véletlen. A görög és római ismert emberek párba állítása azt sugallta, hogy a két nép legjobbjai képesség, jellem, műveltség tekintetében egyenrangúak egymással. Ez abban a korban korántsem volt magától értetődő dolog.
Ha ma élne, Plutarkhosz dúskálna a témákban. Nemcsak az életrajzokban, hanem a történetekben és a bonyolult társadalmi folyamatokban is rengeteg párhuzamosságot találna. Például azt, hogy a nyugati világ társadalmai alapvető átalakuláson mennek át. A brexit és Boris Johnson konzervatív áttörése Nagy-Britanniában, Trump elnöksége az Egyesült Államokban, a Jog és Igazságosság újabb győzelme Lengyelországban, Andrej Babiš kormányfősége Csehországban, Matteo Salvini megerősödése Olaszországban és a magyarországi politikai helyzet is mutat párhuzamosságokat. Nem is keveset.