Jézus és a humor II.

Egy jezsuita pap és egy bölcs rabbi évtizedes barátsága sok jó beszélgetést jelentett mindkettőjüknek. Egyszer aztán a pap vette a bátorságot, hogy szóvá tegye az egyetlen dolgot, ami néha felbosszantotta. „Rabbi, annyi jó beszélgetés után hadd mondjam már el, mennyire zavar, hogy ti, zsidók ha valamit kérdeznek tőletek, rögtön kérdéssel válaszoltok vissza.” Mit mond erre a rabbi?„Értem, de ez miért baj?”

Mintha éppen ez történt volna akkor is, amikor Jézust a zsidó nép vallási vezetői „saját szavaival akarták megfogni” (Lukács evangéliuma 20,20kk). Hízelgő bevezetővel próbálták csapdába csalni egy kizárólag rossz válaszra lehetőséget adó kérdéssel: „Szabad-e a császárnak adót fizetni? Fizessünk vagy ne fizessünk?” Jó válasz nincs, hiszen aki az isteni tiszteletet igénylő császár képével ellátott pénzt használja, az árulást követ el saját vallásával, az egyetlen igaz Istennel szemben. Aki viszont megtagadja az adófizetést a megszálló rómaiakkal szemben, az lázadó és lázító. Jézus nem válaszol, hanem kérdez, visszakérdez: „Van nálatok adópénz?” Ennyi, mondhatnánk a divatos pesti szlenggel.

Ez a kérdés legalább két dolgot üzen. Először is azt, hogy Jézusnál nincs pénz. Neki se háza, se adóköteles jövedelme („nincs fejét hová lehajtania”), így adót sem kell fizetnie. Ez azok álságos kérdése, akik magukban már rég megválaszolták. Hiszen náluk van pénz, ők adnak, vesznek, üzletelnek, s közben álvallásos, álerkölcsös, provokatív kérdéseket tesznek fel a népszerű vándor prófétának, Jézusnak. El tudjuk képzelni a derültséget, amikor a vitára, szópárbajra kihegyezett hallgatóság végignézte, hogyan halásszák elő a farizeusok a ruhájuk redői közül az adópénzt?! Micsoda megsemmisítő irónia, leleplezés és lelepleződés! Hány generáción keresztül mesélhették enyhe kárörömmel egymásnak Jézus tanítványai, hogyan tudta a Mester egy apró kérdéssel megszégyeníteni azokat, akik semmi mást nem akartak, csak minél előbb eltüntetni őt, miközben nyugodtan élték mindennapi életüket, kiegyezve annak megalázó, hitüket beszennyező politikai körülményeivel?