Enciklopédia született a nagy magyar tragédiáról
Gerő András halála után jelent meg egyik fő műve, a magyarországi holokauszt lexikonja. Recenziónk!
Arra, hogy az előző évszázadot milyen lehetetlennek tűnő, filmbe illő momentumok tarkították, s hogy egy-egy ember életét származása, vallása, családja miatt milyen fájdalmak kísérték, Dansky Péter élete a bizonyíték.
Dansky Péter 1937-ben Besztercebányán született zsidó származású családban. Az 1939 és 1945 között fennálló első Szlovák Köztársaságban a negyvenes évek elején megkezdődött a zsidók faji megkülönböztetése. A zsidótörvény felhatalmazta a szlovák kormányt, hogy kiközösítse a zsidóságot a társadalmi és gazdasági életből, kereskedéseket kobozott el zsidó tulajdonosoktól, kizárta őket a vezető állásokból, és 1941-től a sárga csillag viselésére is kötelezte őket. 1942-ben megkezdődött a szlovákiai zsidóság deportálása.
CIONISTA MENTŐAKCIÓNAK KÖSZÖNHETI AZ ÉLETÉT
Dansky Péter édesapja emiatt Magyarországra szökött, ahová felesége és alig ötéves fia sokszori próbálkozás után, számos kalandot megélve követte kicsivel később. Mivel Péter ekkor még nem beszélt magyarul, félő volt, hogy az egész családot feljelentik miatta – szülei ettől tartva ismerősöknél, rokonoknál próbálták elhelyezni a gyereket, ezzel azonban rövid idő után kudarcot vallottak.
A Magyarországon is egyre jobban kibontakozó zsidóellenes politika hatására a szülők gyermeküket toloncházba juttatták. „Eltűntem anyám és apám szeme elől” – fogalmaz Péter. Elmondása szerint szülei életük legfájdalmasabb döntését hozták meg ekkor. A toloncházból a család közös döntése alapján az édesapa losonci nagynénje hozta ki és „fogadta örökbe” őt. Mint zsidó gyermeknek hetente egyszer jelentkeznie kellett a rendőrségen. Két éven át lakott Losoncon, óvodába és iskolába járt egészen a német megszállásig. Ezután egy rendőrnyomozó érkezett a nagynénihez, és elvitte az első osztályos fiúcskát. Mint később kiderült: több zsidó gyermeket szállítottak ekkor börtönbe hasonló körülmények között.