„Megérkezünk egy faluba, ahol a szovjet időkben az iskola ötszáz diák, a művelődési ház pedig több száz fő befogadására épült, és ahol most mindössze nyolcvanöt özvegyasszony él. Ott van egy hatalmas, szinte lakatlan település, amely talán hétvégente megtelik élettel, amikor visszamennek a gyerekek, unokák. De ugyanazokat a folyamatokat és problémákat érzékeljük, mint nálunk, csak drasztikusabban, és a helyzet kilátástalanabbnak tűnik” – kezdi a beszélgetésünket Both Miklós. Természetesen nem magyar, hanem ukrán falvakról van szó.
Adja magát a kérdés: magyar zenészként miért éppen az érdekli őt, hogy az ukrán folklórból mi maradt meg. „Ha mindenki egyféleképpen kezd el gondolkodni, akkor nehezebben találjuk meg a megoldásokat, de a globalizáció miatt egyre nehezebb fenntartani a világ kulturális sokszínűségét” – fogalmaz a zenész.