Szokták mondani, hogy csak az öregszik meg, aki megéri…
Hadd játsszam a szavakkal: „megéri” megöregedni, ha az ember mer szépen élni.
Sokan, túl sokan vánszorognak ma birtoklásra, fogyasztásra, környezetük leuralására programozott zombiként, mindent felfalva, amihez csak hozzájutnak. Álljunk meg, és döbbenjünk rá arra, hová vezet ez az út!
A születésünkkor a mi Urunk, Istenünk lámpást adott a kezünkbe. A józan gondolkodás lángját adta, hogy annak fényénél bebarangoljuk szülőföldünket, Isten teremtette szép világunkból egyre több csodát felfedezzünk, megértsünk, és általa önmagunkat és a környezetünket gazdagabbá, lakhatóbbá tegyük, s mennyei Atyánk akarata szerint Isten országát építsük.
A mi világunk Európa védőszentjének, Szent Benedeknek a jelmondatából nőtt ki: „Imádkozzál és dolgozzál!” Ebben a szórakozásról, a kényelmes semmittevésről, a divatos magamutogatásról egyetlen szó sem esett, mert Szent Benedek éppen egy olyan világból menekült el, amelyet a munka nélküli jólét, a kényelmes mulatozás tett tönkre.