Ön számos terroristával találkozott. Mi a motivációjuk, miért lesz valaki tömeggyilkos?
Akikkel én találkoztam, azok nem akartak terroristává válni. Olyanok, mint a szomáliai halászok vagy a kolumbiai farmerek, akiknek megszűnt a megélhetésük. Mert például nem maradt hal a tengerben, vagy a gazdagabbaknak épülő vízerőművek és nagyberuházások miatt. Az maradt az utolsó lehetőségük, hogy a gazdasági rendszerünkkel szemben próbáljanak megélni. Sokszor nagyon is kapcsolódik a terrorizmus a gazdasági helyzethez.
Mi az a fosztogató kapitalizmus, és miért nem működik?
Az igazi kapitalizmusban nem monopóliumok vannak, hanem szabad verseny. Az igazi kapitalizmusban nem nyerik túl magukat óriáscégek annyira, hogy más vállalatokat is bekebelezzenek. Ma is van még verseny számos kisebb helyi piacon, de a világ nagy részén olyan helyzet alakult ki, hogy a nagyvállalatok ellenőrzik a kormányokat és más cégeket is. Ma a nagy cégek birtokolják a kormányokat. A fosztogató kapitalizmusban a nagy társaságok felprédálják a kisebbeket, és közben mindannyian közösen felprédálják a környezetünket, a világunkat.
A fejlődő országokat hitelfelvételre kényszerítettük, de a pénz sosem ért el hozzájuk, hanem visszacsorgott az amerikai cégekhez”
A Világbank, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) vagy az Európai Unió szintén a nagyvállalatok kezében van?
Igen, általában a nagyvállalatok eszközeiként működnek, bár nem ez volt az eredeti és kimondott céljuk. A Világbank és az IMF a világháború után azért jött létre, hogy segítsen Európának talpra állni, és mindkét szervezet jól teljesítette ezt a feladatot. De jött a hidegháború, amikor az Egyesült Államok és a nyugat-európai országok álltak szemben a Szovjetunióval. E küzdelemben a Világbank és az IMF a nyugati világ, a nyugati nézetek és a nyugati nagyvállalatok védelmezője lett. A helyzet a rendszerváltás után sem változott, e szervezetek a fosztogató kapitalizmus támogatóivá és építésének eszközeivé léptek elő.
Kik napjaink gazdasági bérgyilkosai, és hogyan ismerhetjük fel őket?
Nekünk, gazdasági bérgyilkosoknak az én időmben eredetileg az eladósítás volt a fegyverünk. A fejlődő országokat hitelfelvételre kényszerítettük, de a pénz sosem jutott el hozzájuk, hanem visszacsorgott az amerikai cégekhez – ilyen volt a Halliburton, a Brown & Root vagy a Bechtel –, amelyek ezekben az országokban a nagy infrastruktúra-beruházásokon dolgoztak. Az infrastrukturális fejlesztések is a helyi gazdagokat segítették, akiknek az iparban voltak érdekeltségeik. A szegényekre eközben szörnyű adósságteher hárult. Jelenleg is így van, de a helyzet még rosszabb. Ma minden nagyobb cég bérel fel gazdasági bérgyilkosokat, hogy segítsenek neki jobb pozícióba kerülni.
Ha nem tudnak fizetni, akkor privatizálniuk kell az állami cégeket, a közműveket és az erőforrásaikat