A magyar gazdaságpolitika víziója, hogy 2030-ra azon öt uniós ország közé kerüljünk, ahol a legjobb élni, lakni és dolgozni. Ehhez a függő gazdaságnak nevezett modellt olyanra kell változtatni, amely a 2010 előttivel ellentétben nem adósságalapú, hanem patrióta, a Magyarországon magas hozzáadott értéket teremteni képes vállalkozókra és dolgozókra épít. Egy ilyen patrióta gazdaságpolitika szükségszerűen munka- és tudásalapú, vagyis innovációvezérelt. Akinek nincs ötlete vagy bátorsága, hogy saját maga valósítson meg valami újat, az más ötletét fogja megvalósítani. De más nemzetek szabadalmai és saját termékei – hiába vesznek részt magyarok is a létrehozásukban – más nemzeteket tesznek gazdaggá.
A függő gazdaságok nettó jövedelmi egyenlege a világgal szemben negatív, mert – hazai tulajdonú – gazdaságuk kevésbé versenyképes. Ekkor több tőkejövedelem, például profit hagyja el az országot, mint amennyire a gazdaság szert tesz külföldről. A hazai kis- és középvállalatok a függő gazdaságokban szorgalmas háttérmunkát végeznek, végül többnyire mégsem ők lépnek ki a színpadra, és a bevételből is csak a napi megélhetésre valót kapják meg, míg a világpiac színpadán lévő sztárok a mögöttük álló producerekkel akár egy-egy jó dal előadásáért is szinte mindent visznek.
A függő gazdaság mindennap szorgalmasan felépíti azokat az alapokat, amelyekre a külföldi előadónak már csak rá kell lépnie, hogy előadja megszokott produkcióját. A függő gazdaságnak nincs saját főcímdala és sztárja, vagyis márkája. Az sok esetben vagy az előadónál, vagy a producernél van. Míg mi, magyarok hangszerelünk, fel énekeljük a szólamokat, utómunkálatokat végzünk, a nyugati sztár elénekli vagy eltátogja, a producer pedig viszi a bevételt, mert ő kapcsolódik a piacokhoz, a televíziókhoz, a zeneszolgáltatókhoz – ő a piachoz való hozzáférésünk vámszedője. A profi szakmunkásokat, a művészet zseniális mérnökeit az üzleti élet zseniális mérnöke, a producer csak „kifizeti”, miután beírta a nevét az alkotás szerzői, tulajdonosai, „szabadalmaztatói” közé.
A patrióta gazdaságpolitika szükségszerűen munka- és tudásalapú, vagyis innovációvezérelt
A kilencvenes évek világhírű popzenekarainak tagjai megdöbbenéssel nyitották ki a borítékot első fizetésükkel, amely csupán négy számjegyű volt. Azután, hogy több millió lemezt adtak el, és világsztárokkal turnéztak, meghódítva a zenei toplistákat. Egy 2019-es dokumentumfilmben neves popsztárok mesélték könnybe lábadt szemmel, hogy későn jöttek rá, Lou Pearlman producer volt az, aki pozíciójából fakadóan megtartotta a különbözetet.
A magyar gazdaság versenyképességi fordulatához szükséges, hogy a magyar, hazai tulajdonú gazdaság saját szabadalmakat, ezekre építve saját termékeket hozzon létre, amelyeket saját közvetlen piaci kapcsolatain keresztül közvetítők nélkül, vagy nagy alkuerővel bírva értékesít. Hiába éneklünk otthon öt szólamban, ha a háromakkordos külföldi dalszerző saját korlátait nem ismerve addig nem adja fel, míg fel nem mászik az általunk épített színpadra, míg sokat látott producereit maga mögött tudva betör piacainkra. Mert ő gyermekkorában csak a lehetőségeiről hallott, mi pedig csak a korlátainkról.
A patriotizmus nem elzárkózás a világtól, nem egy a multikat elutasító életérzés. A tudás és a tőke áramlásából jólétet építő, nyitott világban az állam nem lehet protekcionista, miközben erősen kell védenie a gazdaság erőforrásait és eredményeit, vagyis patriótának kell lennie. Ahhoz, hogy a nemzetközi értékláncok, más szóval a világot behálózó multicégek hajtsák, ne pedig gúzsba kössék a gazdaság motorját, a szakpolitikának tudatosan fel kell építenie és össze kell kötnie az innováció létrehozásának társadalmi alrendszereit – a vállalatot, a kutatóintézetet és az egyetemet, vagy másképpen: a legjobb komponistát, szövegírót és producert. Mi Magyarországon pontosan ezen dolgozunk.
Ha nem járunk sikerrel, akkor a külföldi lemezkiadók elhúzzák a nótánkat, és a jövőben is Kanye Westek állnak színpadra a Gyöngyhajú lánnyal az Omega helyett, mi pedig legfeljebb másodhegedűsök lehetünk, már ha osztanak ránk szerepet.
A szerző gazdaságstratégiáért és szabályozásért felelős államtitkár, az ELTE egyetemi adjunktusa.
***
A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.
Magyarország gazdasági kilátásai 2025-ben, globális minimumadó, európai versenyképesség – ezekről is vitázott a Presszó e heti adásában László Csaba, a Medgyessy-kormány pénzügyminisztere és Sebestyén Géza, az MCC Gazdaságpolitikai Műhelyének vezetője.
Ezzel Európa és Magyarország is jól járna. A Mol elnök-vezérigazgatójának írása.
Komolyan vette Ursula von der Leyen a gazdák haragját, de Brüsszel egy kulcskérdésről mégsem beszél.
Az Alapjogokért Központ elemzésében hangsúlyozta, annak ellenére, hogy a világrendszerváltás bizonyos veszélyekkel és kockázatokkal jár, az összkép biztató.
Szükség lenne az uniós alapszerződések módosítására.
A közönség tudatában volt annak, hogy Tucker Carlson vendégeként a színpadon olyan ember beszél, aki az utóbbi tíz évben megérezte a világ kerekének forgásirányát.
Neparáczki Endre genetikus szerint a tudományos kérdés sosem az volt, hogy az európai hunok és a honfoglaló magyarok között van-e közvetlen genetikai kontinuitás, hanem az, hogy van-e a két etnikumnak közös őse.
Nehéz éveken van túl Olaf Scholz kancellár. Németország gazdasága történelmi mértékű recesszióban van, szétesett az egyébként is gyenge lábakon álló koalíció, és év végén még legnagyobb nemzetközi szövetségesét, az USA-t is elveszítette Biden bukásával. Vajon van-e még számára kiút, vagy egy politikai karrier csúfos kudarcának lehetünk épp tanúi?
