Egy százalék első hallásra nem tűnik soknak. De ha ezt minden évben ki kell fizetni, és a vagyon nem bankszámlán, hanem cégben, részvényben vagy ingatlanban van, akkor ez a kis szám hirtelen nagy döntéseket indít el. Norvégia története azt mutatja, hogy a vagyonadó nemcsak bevételt termel, hanem mozgásba is hozza az adóalapot.
Egy százalék kevésnek tűnik. Évente ismétlődve, cégben, részvényben vagy ingatlanban tartott vagyonra kivetve már komoly döntéseket indíthat el.
A Tisza Párt gazdaságpolitikai programjának egyik eleme az egymilliárd forint feletti vagyonokra kivetett évi 1 százalékos vagyonadó. A javaslat politikailag vonzó, hiszen kevés embert érint, sok bevételt ígér, és az igazságossági érvvel könnyen védhető.
Ezt is ajánljuk a témában
Magyarország unikornisokat akar. Fiatal alapítókat, világszintű technológiai cégeket, dollármilliárdos sikertörténeteket. Csakhogy az unikornis-alapító nem biztos, hogy a magyar államnak akarja adni a vagyonának felét vagy harmadát. Az éves 1 százalékos vagyonadó azonban pontosan ezt jelentené egy most huszonéves vállalkozó esetében. Így öli meg az adórendszer a vállalkozói álmokat.
Gazdasági racionalitása már jóval kérdésesebb. A nagy vagyonok mögött álló tulajdonosok, cégek, holdingok, vagyonkezelők és beruházási döntések ugyanis jellemzően reagálnak az adóterhelés növelésére.
Utazzunk el gondolatban Norvégiába, a világ egyik leggazdagabb, legstabilabb, legjobb adminisztrációval rendelkező országába. A vagyonadó még itt is éles gazdasági és politikai vitát váltott ki.
Norvégiában a vagyonadó régi intézmény. Alapja az ingatlanok, bankbetétek, részvények, üzleti vagyonok és más eszközök adósságokkal, illetve értékelési kedvezményekkel csökkentett nettó értéke.
A 2026-os szabályok szerint az adó egyedülállóknál 1,9 millió norvég korona feletti nettó vagyonra indul. Az önkormányzati rész 0,35 százalék, az állami rész 0,65 százalék, a magasabb sávban az összesített kulcs az 1,1 százalékot is eléri.
A norvég vagyonadó rövid távon jelentős bevételt hozott. A Guardian 2025-ös összefoglalója szerint a bevétel a 2021-es körülbelül 18 milliárd koronáról 2024-re nagyjából 32 milliárd koronára nőtt. Más, norvég pénzügyminisztériumi hivatkozású beszámolók 2025-re 34 milliárd koronás becslést említettek.
A bevételi siker mellett az adóalap is mozgásba jött. A 2021 utáni adópolitikai fordulat, valamint a vagyonadó és a tőkejövedelmek terhelésének emelése után egyre több beszámoló szólt vagyonos norvégok kivándorlásáról.
A Dagens Næringsliv kutatása szerint 2022-ben több mint 30 norvég milliárdos és multimilliomos hagyta el az országot. Későbbi cikkek több száz vagyonos norvég svájci költözéséről írtak, de ez tágabb kategória, mint a milliárdosok szűk köre.
Ezt is ajánljuk a témában
Norvégia harmadik leggazdagabb embere, Kjell Inge Røkke 2022-ben a részvényeseknek írt nyílt levelében bejelentette, hogy a svájci Luganóba költözik. Esete nem egyedi, rengeteg szupergazdag norvég költözik át Norvégiából más, alacsony adózású országba, miután a balközép kormány 1,1 százalékra emelte a vagyonadót.
A jelenség szimbóluma Kjell Inge Røkke lett. Røkke Norvégia egyik legismertebb ipari milliárdosa, az Aker-csoport meghatározó szereplője, aki 2022-ben Lugánóba, Svájcba költözött.
Røkke ügye fontos gazdaságpolitikai jelzés volt. Nem passzív vagyonosról volt szó, hanem ipari tulajdonosról, nagyadózóról és beruházási döntéshozóról, akinek távozása a jövőbeli adóalapot is érintheti.
Az E24 szerint Røkke a költözése után is jelentős norvég adófizető maradt a norvég cégéből kapott osztalékok forrásadója miatt. A közvetlen adóbevétel egy része tehát megmaradhatott.
A hosszabb távú kérdés a tulajdonosi központ, a beruházási döntések, a vállalati növekedés, a jövőbeli nyereség adózása és a következő generáció adórezidenciája.
A svájci célország elsőre furcsának tűnhet, hiszen Svájcban is van vagyonadó. A lépés a teljes adórendszer ismeretében válik érthetővé.
A vagyonos adózók a vagyonadót, az osztalékadót, a tőkenyereség-adót, az exit-szabályokat, az öröklési rendszert, a kantonális alku lehetőségét, az adóhatósági kiszámíthatóságot és a politikai hangulatot együtt mérlegelik. A tőke oda megy, ahol az adórendszer kiszámíthatóbb, kezelhetőbb, és kevésbé terheli a vállalkozói vagyont.
A kivándorlási döntések mögött gyakran éppen a vagyonadó legfontosabb közgazdasági problémája áll, a likviditási nyomás. Az adó a papíron mért vagyont terheli, függetlenül attól, hogy ebből mennyi áll készpénzben az adózó rendelkezésére.
Egymilliárd forint bankszámlán könnyen megadóztatható. Olyan egymilliárd forintos vagyon leadózása, ami családi cégben, nem tőzsdei vállalkozásban, gyárban, részvénycsomagban vagy ingatlanportfólióban áll, sokkal problematikusabb.
Kiváló példa Gustav Magnar Witzøe, a SalMar lazacbirodalom örököse. A Dagens Næringsliv cikke szerint 2023-ban először került 30 milliárd norvég korona fölé az adóügyi vagyona, miközben nem volt adózási értelemben vett jövedelme, mégis 331 millió korona adót fizetett.
A vagyonadó ilyen helyzetben vállalati döntéseket kényszeríthet ki. A tulajdonos osztalékot vesz ki, részvényt ad el, hitelt vesz fel, vagy kedvezőbb és kiszámíthatóbb adórendszerbe költözik.
Mindegyik lépés gazdasági hatással jár. Az osztalék kivétele csökkentheti a cégben maradó tőkét, a részvényeladás átrendezheti a tulajdont, a hitel növeli a kockázatot, a költözés gazdaságszerkezeti következményeket hozhat.
A bizonytalanság tovább erősíti a reakciókat. A vagyonadó könnyen politikai eszközzé válhat. Az 1 százalékos kulcsot később megemelhetik, az egymilliárdos küszöb csökkenhet, a cégrészesedések értékelési kedvezménye megszűnhet.
A vagyonos adózók a várható pályára reagálnak. Norvégiában is a vagyonadó, a tőkejövedelmek, az osztalékok, az exit-szabályok és a vállalkozói vagyonok együttes adóterhelése formálta a döntéseket.
A gazdasági hatás tehát valós kockázat. Ráadásul sokszor nem azonnal jelenik meg. A következő holding máshol jön létre, a következő beruházás máshol történik, a következő osztalékot más szabályok szerint veszik ki, a következő generáció más országban adózik.
A leggazdagabbak közteherviselése legitim cél. A vagyonkoncentráció kezelése, a társadalmi kohézió erősítése és az igazságosság szempontja valódi gazdaságpolitikai érv.
Ám az is igaz, hogy egy rosszul megtervezett vagyonadó esetén az állam a legjobban védekezni képes adóalapot terheli. A nagy vagyon jogilag, pénzügyileg és földrajzilag mobilabb, mint a munkabér vagy a fogyasztás.
A magyar vagyonadó kockázata a fentiek miatt jelentős lehet. Norvégia erős adóadminisztrációval, magas adómorállal, részletes nyilvántartásokkal és nagy társadalmi bizalommal működik. Magyarországon nehezebb a vagyonértékelés, a nem tőzsdei cégek árazása, a külföldi struktúrák feltárása és a politikailag semleges végrehajtás.
Az egymilliárd forintos küszöb passzív luxusvagyonok mellett sikeres családi vállalkozókat, ingatlantulajdonosokat, cégörökösöket, ipari beszállítókat, mezőgazdasági vagy logisztikai szereplőket is érinthet.
Ezeknél a szereplőknél a vagyon gyakran működő gazdasági kapacitás, azaz termelő, foglalkoztató, beruházásokat hordozó eszköz. Sokszor vállalatban, ingatlanban, gépben, üzletrészben, készletben és jövőbeli növekedési lehetőségekben áll.
Norvégia története természetesen nem bizonyítja, hogy minden vagyonadó azonnali kudarcra van ítélve. Ám erős figyelmeztetés, hogy a vagyonadó leegyszerűsítő kezelése komoly gazdasági károkat okozhat.
Az állam vagyontárgyat akar adóztatni, valójában döntéshozót terhel. A döntéshozó számol, szerveződik, védekezik, és ha kell, költözik. Az adóalap nincs helyhez kötve. Ha a vagyon elindul, vele együtt a jövőbeli adóalap egy része is távozhat.
A cikk szerzője az MCC Gazdaságpolitikai Műhelyének vezetője.
Nyitókép: Javad Parsa/MTI
Bérelhető a Mandiner korszerű stúdiója, mutatjuk a részleteket!
Koncz Áron videóban mutatta be a Szabad György Irodaház és az Országház közötti föld alatti összeköttetést.
A közösségi médiában viaskodtak.
Jámbor András korábbi országgyűlési képviselő, jelenlegi józsefvárosi polgármesteri tanácsadó közösségi oldalán írt 17. alkotmánymódosításról. Álláspontja szerint a parlamenti mandátumok 12 éves korlátozására vonatkozó szabály jelenlegi formájában nem egyértelmű.
Az is megvan már, ki szólal fel napirend előtt a kormány részéről a miniszterelnök helyett.
Hódmezővásárhely polgármestere reagált Toroczkai László kijelentésére, aki szerint a volt miniszterelnök történelmi személyiség.
A kocsma gangján üldögélve eszembe jutottak azok a régi kocsmázások, amikor még nem egy stáb által kísérve léptem be ide, hanem egy hegyi séta záróakkordjaként mondjuk egy őszi kora estén. Győrffy Ákos írása.
Kizártnak tartom, hogy Péter Magyar nem bólintott rá.
