Visszafelé sült el a norvég vagyonadó

A halászmágnásból lett iparmágnás, aki négy évtizeddel ezelőtt egy 69 láb hosszú vonóhálós hajóval indította el birodalmát hozzátette: „A tőkém továbbra is Norvégiában fog dolgozni”.

Røkke, akinek a vagyona a Forbes becslése szerint 1,5 milliárd dollár, távozása a norvég kormánynak évi 175 millió korona (nagyjából 16 millió dollár) kiesést okoz. Ez talán nem hangzik sok pénznek, de nem ő az egyetlen gazdag vállalkozó, aki elhagyja Norvégiát – jegyzi meg a The Guardian.

– írta a Dagens Naeringsliv című újság. Nem titok, hogy a gazdag norvégok miért menekülnek az országból.

A 2021-es választási győzelmét követően az északi ország Munkáspártja beváltotta az ígéretét, miszerint megvágja a gazdagokat. Norvégia egyike azon kevés OECD-országnak, amely még mindig megadóztatja a nettó vagyont, és a Munkáspárt 1,1 százalékra emelte az ország vagyonadóját, annak ellenére, hogy figyelmeztettek, hogy egy ilyen lépés „a tőke kimenekülését indítaná el és veszélyeztetné a munkahelyteremtést”.

Így elindult a tőke kimenekítése, ami miatt a norvég kormány kevesebb bevétellel számolhat.

A fegyver visszafelé sült el

Ole Gjems-Onstad, a Norwegian Business School professor emeritusa becslése szerint a gazdag norvégok a távozásukkal 54 milliárd dolláros vagyont vittek magukkal. Luca Dellanna gazdálkodási tanácsadó és szerző rámutat, hogy Norvégia 2019-ben mintegy 1,46 milliárd dollárt szedett be a vagyonadóból. A vagyonosok elvándorlása azonban becslések szerint 594 milliós bevételkiesést hoz. Ez azt jelenti, hogy

Persze a norvégoktól sem szabad elvitatni azt a lehetőséget, hogy racionálisan viselkedjenek, így naivitás volt azt feltételezni, hogy a gazdagok továbbra is eltűrik a vagyonadót. Könnyen előre jelezhető volt, hogy a gazdagok nem valószínű, hogy tétlenül ülnek, miközben a törvényhozók egyre többet vesznek el a vagyonukból (nem a bevételükből, hanem a vagyonból).

John Miltimore, az Amerikai Gazdaságkutató Intézet munkatársa a norvég esettel kapcsolatban Jean-Baptiste Colbert-t, XIV. Lajos francia pénzügyminisztert idézi, aki már a 17. században megfigyelte az adózás kényes természetét. A jeles francia már így beszélt crédójáról:

A norvég törvényhozók elfelejtették ezt az egyszerű leckét, és most nem tehetnek mást, mint hogy végignézik, ahogy az országuk vagyonteremtői távoznak, magukkal víve tőkéjüket, találékonyságukat és adóköteles jövedelmüket.