Kármán András vagyonadója ássa meg a sírját Kapitány István unikornis-álmainak

TL;DR

• Az unikornis legalább 1 milliárd dollárra értékelt cég, aminek néhány százalékos alapítói részesedése is több tízmilliárd forintot ér
• Az 1 százalékos vagyonadó 40-50 év alatt az induló vagyon 30-40 százalékát is elviszi
• Ha Magyarország unikornisokat akar, akkor nem büntetheti azokat, akik képesek lennének felépíteni őket

Kapitány István gazdasági miniszter unikornisokat akar. Fiatal alapítókat, nemzetközi technológiai cégeket, dollármilliárdos vállalatokat, világszinten is látható magyar sikertörténeteket. Ez egy kiváló cél szerintem. Csakhogy van itt egy apró bökkenő.

Az unikornis nem népmesei állat, hanem a modern kapitalizmus egyik legfurcsább és legérdekesebb teremtménye. Egy olyan magáncég, mely legalább egymilliárd dollárt ér. Azaz több mint 300 milliárd forintot.  

És itt kezdődik a probléma. Mert ha valaki Magyarországon épít fel egy milliárd dolláros céget, akkor azt a vállalkozót Kármán András adórendszere évente egy százalékkal fogja büntetni. Hiszen egy legalább 300 milliárdot érő cég minden alapító tulajdonosa automatikusan milliárdos lesz, így kivetik majd rá a vagyonadót.  

Egy egymilliárd dolláros cégnél már 5 százalékos alapítói részesedés is 50 millió dollárt ér. Ez mai árfolyamon 18 milliárd forintot jelent. Akinek 10 százalékos részesedése van, az már 100 millió dolláros, vagyis 36 milliárd forintos vagyonnal rendelkezik.  

És ez nem matematikai bűvészkedés. A sikeres alapítók tulajdonrésze jellemzően jóval 100 százalék alatt van, hiszen a kockázati tőkések, a korai alkalmazottak, az opciós programok és az újabb befektetési körök folyamatosan hígítják az eredeti részesedésüket. Ám 1 százaléknál jellemzően jóval több van náluk az unikornis megszületésekor.  

De mit számít egy többszörös milliárdosnak egy 1 százalékos vagyonadó, mondhatná erre a kedves olvasó. És valóban, egyszeri 1 százalék senkit nem ver földhöz. Ám a magyar vagyonadó évente vámolja meg a milliárdosokat.  

Vegyünk néhány valós példát. 

Mark Zuckerberg 23 éves volt, amikor a Facebook 2007-ben (a Microsoft befektetése következtében) 15 milliárd dolláros értékeltséget ért el. A sajtó akkor 3-5 milliárd dollár közé tette Zuckerberg vagyonát. Számoljunk mi 4 milliárd dollárral. Ha Zuckerberg 80 éves koráig minden évben 1 százalékos vagyonadót fizetne, akkor 57 éven át apadna a vagyona. A 4 milliárdból így 2,26 milliárd dollár maradna. A különbség: 1,74 milliárd dollár. Forintban számítva több mint 500 milliárdot fizetne be a költségvetésnek.

Evan Spiegel, a Snapchat alapítója 24 évesen lett a világ egyik legfiatalabb self-made milliárdosa. Vagyonát akkor körülbelül 1,5 milliárd dollárra becsülték akkor. Ha 80 éves koráig évente 1 százalék vagyonadót fizetne, akkor a végén „csak” 854 millió dollárja maradna. A vagyonadó 646 millió dollárt tenne ki esetében. Ez közel 200 milliárd forint.

Brian Chesky, az Airbnb alapítója 29 éves volt, amikor a cég egymilliárd dollár fölé ugrott. Ha a ma ismert tulajdoni arány alapján 140 millió dolláros induló vagyonnal számolunk, abból 80 éves korára 84 millió dollárja maradna. Az adóhatóság 56 millió dollártól szabadította meg, ami forintban 17 milliárd körüli összeg.

Patrick Collison 25 éves volt, amikor a Stripe 1,75 milliárd dolláros értékelést kapott. Ha a későbbi becsült, nagyjából 10 százalékos tulajdonrészt vetítjük vissza, az 175 millió dollár vagyona volt. 80 éves korára ebből 101 millió dollár maradna. Az állam 74 millió dollárt vett ki a zsebéből. Ez több mint 22 milliárd forint.

Melanie Perkins, a Canva alapítója harmincéves kora körül lett unikornis-alapító. Ha 18 százalékos becsült tulajdoni arányával számolunk az egymilliárd dolláros értékelésnél, akkor 180 millió dolláros papírvagyonról beszélünk. Az évi 1 százalékos vagyonadó 50 év alatt 71 millió dollárt, azaz 21 milliárd forintot vinne el esetében. A 180 millióból 109 milliója maradna.

Dylan Field, a Figma alapítója 28 évesen jutott el a több mint 2 milliárd dolláros cégértékelésig. Tíz százalék körüli részesedéssel ez 205 millió dolláros alapítói vagyon. Évi 1 százalékos vagyonadó mellett 80 éves korára 122 millió dollár maradna belőle. Az adó 83 millió dollárt, azaz 25 milliárd forintot vinne el az ő esetében.

Alexandr Wang, a Scale AI alapítója 22 évesen épített milliárd dolláros céget. Ha 14 százalékos becsült részesedéssel számolunk egy egymilliárd dolláros értékelésnél, akkor 140 millió dollár papírvagyonról beszélünk. 58 évnyi 1 százalékos vagyonadó után ebből 78 millió dollár maradna. Az állam 62 millió dollárral, azaz közel 19 milliárd forinttal húzta le.

A számítás persze leegyszerűsített. Nem számol a cégérték későbbi változásával, esetleges részvényeladásokkal, újabb befektetési körökkel, csőddel vagy vagyonátrendezéssel. 

40 év alatt az induló vagyon nagyjából 66 százaléka marad meg. 50 év alatt 60,5 százaléka. 60 év alatt pedig csupán 55 százaléka. Egy huszonéves alapítónál a horizont olyan hosszú, hogy az évi 1 százalékok összeadódnak, és végül a vagyon harmadát vagy akár közel felét is kitehetik.

A vagyonadó hívei szeretik úgy interpretálni a sarcot, mintha a kérdés csak annyi lenne, hogy sajnáljuk-e a milliárdosoktól azt az iciri-piciri 1 százalékot? Ez azonban hamis keretezés. A kérdés nem az, hogy kell-e sajnálni a milliárdost. A kérdés az, hogy akarunk-e olyan ország lenni, ahol a jövőben nem lesznek hazai nagy cégek, mert a tulajdonos inkább külföldön csinálja meg ezeket a vagyonadó miatt.  

A kontraszt ráadásul óriási. Míg nálunk megvámolni akarják a vállalkozót, addig Delaware, London, Dublin, Szingapúr, Észtország, Svájc, vagy Hollandia tárt karokkal várja őket. Ezek a helyek nem azért versenyeznek a fiatal vállalkozásokért, mert jótékonykodni akarnak. Hanem mert tudják, hogy egyetlen nagyra növő cég több tudást, tőkét, munkahelyet, beszállítói hálót, adóbevételt és nemzetközi figyelmet hozhat, mint száz uniós projekt.

Magyarországon sokat beszélünk arról, hogy több innovatív, versenyképes cégre van szükség. Valóban, ezekből sosem elég. Ám akkor meg kell érteni, hogy a magas hozzáadott értékű vállalkozások akkor nem jönnek ide és nem maradnak itt, ha az alapító azt érzi, hogy ha sikeres lesz, akkor az állam azonnal ráteszi a kezét a vagyonára.

Legyenek fiatalok, akik nem alkalmazottnak mennek Berlinbe, hanem céget építenek Budapesten, Debrecenben, Szegeden, Győrben, Pécsett vagy Miskolcon. Legyenek magyar szoftverek, magyar AI-cégek, magyar egészségtechnológiai vállalatok, magyar ipari digitális bajnokok. De ez csak akkor lesz így, ha az adórendszer nem bünteti a magyar vállalkozókat.

Kapitány István unikornis-álma és Kármán András vagyonadója egyszerre nem fér el ugyanabban a gazdaságpolitikai univerzumban. Az egyik azt mondja, hogy legyél sikeres. A másik pedig azt, hogy ha az leszel, akkor évente megsápolunk. Az egyik kockázatvállaló fiatalokat keres, a másik viszont előre figyelmezteti őket, hogy a sikerükből éves rendszerességgel fizetendő adókötelezettség lesz.

A szerző a BCE docense és az MCC Gazdaságpolitikai Műhelyének vezetője.

Nyitókép: Kármán András Facebook-oldala