A mínusz, ami életet mentett – miért jó, ha a jegybank néha veszteséges?

2500 milliárd. Ennyi forint veszteséget könyvelt el az elmúlt két évben a Magyar Nemzeti Bank. És nagyjából ugyanekkora hangerővel harsogják a hivatásos aggódók: 

Könnyű eladni ezt az egyszerű, már-már karikatúraszerű narratívát. Hiszen az emberek többsége nem fog utánanézni, hogyan is működik valójában egy jegybank. Pedig ha megtennék, hamar rájönnének: amit ma veszteségként siratunk, az valójában az ő nyereségük. A számok mögött ugyanis nem a közpénzek eltüntetése, hanem épp a gazdasági stabilizáció egyik természetes velejárója húzódik meg.

Mission: Deficit Possible

A Magyar Nemzeti Bank vesztesége 2023-ban körülbelül 4 milliárd, 2024-ben pedig szinte pontosan 2 milliárd eurót tett ki. Ez első hallásra soknak tűnhet – és valóban nem aprópénzről van szó. De ha kitekintünk a világ jegybankjaira, hamar kiderül: ennél jóval nagyobb mínuszok is születtek.

A francia jegybank 2024-ben mintegy 8 milliárd eurót veszített, és hasonló eredményt hozott az Európai Központi Bank is. A német Bundesbank ennél is nagyobbat „futott”: közel 20 milliárd eurós mínuszt könyvelt el. 

Ám mindez eltörpül a svájci jegybank, az SNB 2022-es rekorddeficitje mellett: a pénzintézet abban az évben nem kevesebb mint 130 milliárd eurónak megfelelő veszteséget szenvedett el. Ennyi pénzből 11-szer lehetne megépíteni Paks II-t.

A jegybank nem Wall Street farkasa

Valóban problémát jelentenek ezek a veszteségek? Egyáltalán nem. A jegybankok nem azért léteznek, hogy sötét tárgyalótermekben, sejtelmes felügyelőbizottsági üléseken kiszivárgott infók alapján közönséges befektetőket megkopasztva ügyeskedjenek és spekuláljanak. A feladatuk sokkal fontosabb: a gazdaság stabilitásának fenntartása – még akkor is, ha ez időnként komoly veszteséggel jár.

Aki akár csak felületesen is utánanéz a témának, tudja: a jegybankok körül keringő gyanakvás és konteók egyik kedvenc toposza épp az, hogy ezek az intézmények titokzatos pénzemberek játszóterei. Ám az igazság ennek épp az ellenkezője. Egy jegybank, amely minden évben nyereséget termel, valójában sokkal több kérdést vet fel, mint egy olyan, amely időnként veszteséget vállal a közjó érdekében. A veszteség ugyanis itt nem bukás, hanem az ár, amit a gazdasági biztonságért fizetünk.

Monetáris gyógymód a globális pandémiára

A világ jegybankjainak utóbbi évekbeli veszteségei mögött ugyanaz a közös történet húzódik meg – földrajzi határoktól függetlenül. A COVID-járvány idején a központi bankok kulcsszerepet játszottak abban, hogy a nemzetgazdaságok egyáltalán életben maradjanak.

Amikor gyárak, boltok, szolgáltatások egyik napról a másikra leálltak, a jegybankok nem tétlenkedtek. Ők voltak azok, akik lélegeztetőgépre kapcsolták a reálgazdaságot. Olcsó és célzott hitelekkel, kedvező feltételekkel működő eszközvásárlási programokkal, kamatcsökkentésekkel és extra likviditással biztosították, hogy cégek és háztartások milliói ne roppanjanak össze a válság súlya alatt. A gazdasági túlélés ára volt ez – és a veszteség ennek csupán a könyvelési oldala.

A kamatköltségek visszavágnak

Az akkor tömegesen nyújtott olcsó hitelek ugyanis normál gazdasági környezetben alacsony jövedelmezőséget – más szóval veszteséget – jelentenek egy központi bank számára. És ez be is következett. Európában ráadásul a helyzetet tovább súlyosbította a háború nyomán kibontakozó inflációs hullám, amely az egekbe repítette a kamatköltségeket.

A pandémia idején alacsony kamattal nyújtott eszközök mögé most drága források sorakoznak: a jegybankoknak busásan kamatozó betéteket kell fizetniük, miközben a

hiteikből származó bevétel minimális. A mai veszteségek tehát nem menedzseri hibák eredményei, hanem a 2020–21-es gazdasági túlélés ára – amit most fizetünk ki, részletekben.

Pillantás egy alternatív világba

Nem minden ország döntött úgy a COVID idején, hogy jegybanki eszközökkel élénkíti a gazdaságot. India például gyakorlatilag teljesen elkerülte a monetáris ösztönzést. Nem volt többletpénz-teremtés, nem volt likviditásfröccs. Az eredmény nem is maradt el: 2020 második negyedévében a gazdaságuk 23 százalékkal zsugorodott, miközben a munkanélküliség 23,5 százalékra ugrott.

Hasonlóan visszafogott volt a török jegybank is – legalábbis kezdetben. Később próbálták bepótolni a kihagyott ösztönzést agresszív kamatvágásokkal, ám ez súlyos árat hozott: 80 százalék feletti inflációval és a török líra összeomlásával fizettek.

Argentína pedig szinte az összes hibát elkövette. A pandémia alatt passzívan viselkedő jegybank mellett a gazdaság 19 százalékos zuhanást szenvedett el 2020 második negyedévében, a foglalkoztatottság pedig még ennél is nagyobbat, közel 22 százalékot esett – majd 3 millió ember veszítette el az állását. A késve bevezetett gazdaságélénkítés eredményeként pedig az infláció 300 százalék közelébe emelkedett 2024-re.

Örülünk, Vincent?

Egyértelmű tehát, hogy azok a jegybankok jártak el prudens módon, melyek a COVID alatt megtámogatták a gazdaságot, segítették az álláshelyek és így az egzisztenciák megmaradását. Annak az árán is, hogy később a pénzügyi eredményük a negatív tartományba fog csúszni. Igazi hősként veszítettek, hogy mi nyerhessünk.

A szerző az MCC Gazdaságpolitikai Műhelyének vezetője.

Nyitókép: MTI/Máthé Zoltán