Látható, hogy a piaci ár nálunk valamennyivel magasabb, mint a környező országoké, ennek pedig számos oka van. Toldi Ottó is rámutatott, hogy a magyar piaci árak a közép-európai régió drágább árfekvésű országaihoz, Németországhoz és Ausztriához hasonlítanak, azért, mert a kutak ezzel akarják kompenzálni a védett árak miatt nem realizált hasznukat (tehát veszteségről nincs szó).
A védett árak esetleges kivezetése után valószínűleg egy alacsonyabb árszint állna be, valahol a cseh ás a román árak környékén. Ettől magasabb árak csak újabb ellátásbiztonsági probléma miatt állhatnának elő (vezeték sérülés, hosszabb leállás, a Hormuzi szoros lezárásának elhúzódása, eszkalálódása).
A magyar üzemanyag-kiskereskedelmi piacot egyértelműen a Mol uralja, részesedése 45–55 százalék közé tehető a benzint és dízelt együtt számolva. Ez nemcsak a saját töltőállomás-hálózatából adódik, hanem abból is, hogy a magyar piac finomítói és nagykereskedelmi oldalán is domináns szereplő. A „túl alacsony” árak első sorban azokra a magyar piacon jelenlévő egyéb cégekre hátrányosak – Shell, OMV, Orlen – melyek nem feltétlenül a Mol finomítóitól vásárolnak és más piacaikon nagyobb árrést alkalmazhatnak, vagy pedig eleve alacsony költségekkel az árérzékeny vevők kiszolgálására szakosodtak. Ilyen az Auchan Magyarország és Tesco Magyarország.