Bevált a kormány terve, az árrésstopnak köszönhetően a várakozásokat meghaladó mértékben csökkent az érintett harminc élelmiszerfajta ára. Felvetődik a kérdés: mi lehetett a valódi célja a külföldi tulajdonú üzletláncoknak az irreális áremelésekkel, amelyek aligha állnak összhangban üzleti érdekeikkel?
A kormány februárban jelentette be, hogy beavatkozik az élelmiszerpiaci folyamatokba, mivel az infláció új lendületet vett, holott ennek nincs piaci oka. Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter három lépésben határozta meg a kormány beavatkozási lehetőségeit. Első körben az üzleteknek lehetőségük lett volna önkéntes árcsökkentésre, ám azt nem hajtották végre. Második lépés a március 17-étől május 31-éig bevezetett árrésstop. Ennek lényege, hogy a kiskereskedelmi nettó beszerzési árat legfeljebb 10 százalékkal haladhatja meg a fogyasztói ár. Nem igaz tehát az az állítás sem, hogy a kormány megfosztja a multikat a nyereségüktől, mivel nem lépett életbe újra a korábbi szabályozás, ami tiltotta az árrés alkalmazását. Az árrésplafon 30 alapvető élelmiszer-kategóriát érint, 700-800 termék ára csökkent 30-50 százalékkal. Ez jelentős könnyítés a családoknak. A kormányrendelet azt is előírja, hogy a korlátozás bevezetése előtti árumennyiség és a saját márkás termékek aránya nem változhat. Végül azt is világossá tette a kabinet, ha nem csökkennek tartósan az árak, kénytelen újra a hatósági árak bevezetéséhez folyamodni.
Látványos eredményt hozott a kormány beavatkozása az élelmiszerláncok árpolitikájába: március 17-én, az árrésstop bevezetésének napján 500-1000 élelmiszer ára csökkent érezhetően. A legjelentősebb mérséklődés a tejtermékeknél tapasztalható, a mérték számos árucikknél meghaladja az 50-60 százalékot. Orbán Viktor miniszterelnök a közelmúltban világossá tette, hogy az utóbbi hónapokban végbemenő élelmiszerár-emelkedésnek semmi köze a piaci folyamatokhoz, ezért a kormány nem nézheti tétlenül, hogy a láncok kifosszák az embereket.
Miközben a teljes hazai ellenzék a multik pártjára állt, a baloldali sajtó pedig a nagy, tőkeerős nemzetközi üzletláncok profitjáért aggódik, a kereskedők mindeddig nem szolgáltak érdemi magyarázattal, vagyis nem tudni, miért fizettek az emberek sok esetben kétszer annyit egy alapvető élelmiszerért, mint amennyi – nyereséges értékesítés mellett – indokolt lett volna.
Orbán Viktor néhány példával is érzékeltette, hogy egy-egy élelmiszer bolti árának hány százaléka a kereskedők profitja. A csirkeszárny árának 42 százaléka, a sertéskaraj árának 55 százaléka, a tej árának 68 százaléka, a tejföl árának 129 százaléka és a vaj árának 87 százaléka egy az egyben a multiláncok nyereségét gyarapította, mielőtt március 17-én életbe lépett volna az árrésplafon.
Fontos kiemelni, szó nincs arról, hogy a kormány az árrésstoppal elvenné a multik nyereségét. A kiskereskedelmi beszerzési ár és az áfa nélküli, azaz nettó fogyasztói ár között legfeljebb 10 százalékos árrést továbbra is alkalmazhatnak.
Felvetődik a kérdés: milyen okból emelték az egekbe a legalapvetőbb élelmiszerek árát a kereskedők úgy, hogy piaci érvekkel ezúttal nem magyarázható a gyakorlat? Ráadásul ezzel megnyitottak egy újabb inflációs időszakot, amelyet már nem lehet az orosz–ukrán háború okozta piaci nehézségekkel indokolni.
Az üzletláncok és a baloldali sajtó rendszeresen azt hangsúlyozza, hogy a korábbi árstopok és a kötelező akciózás, valamint az extraprofitadó óriási veszteséget okozott az üzleteknek. Felvetődik a kérdés, hogy ebben az esetben mit értünk veszteség alatt: a megadóztatott extranyereség csökkenéséről van szó, vagy a működés kerül veszélybe?
Egyértelmű, hogy az adózás utáni tiszta nyereség növelése állhat a háttérben, s nem az üzletek működtetése és a bérek kifizetése lehetetlenül el. Nem zárható ki emellett a politikai beavatkozás, szerepvállalás sem,
a külföldi tulajdonú multik már korábban is támadták a jobboldali magyar kormány családbarát lépéseit.
Közben az alapvető élelmiszerek túlárazásával a legkiszolgáltatottabb családoknál már a „működés” a tét, vagyis az, hogy meg tudnak-e vásárolni annyi élelmiszert, amennyire szükségük van.
Az extraprofitadó mértéke 100 milliárd forint éves árbevétel felett 4,1 százalék. Ez azt jelenti, hogy ha egy kiskereskedelmi szereplő árbevétele meghaladja a 100 milliárd forintot, a fölötte lévő rész után kell megfizetnie a 4,1 százalékos kötelezettséget. Mivel az energiaárak, a szállítási és logisztikai költségek, valamint a beszerzési árak 2024-ben gyakorlatilag nem változtak, a 2022-es és 2023-as, árstoppal és jelentős működésiköltség-emelkedéssel sújtott esztendők után nehéz elhinni, hogy ekkora árrésekre van szükség ahhoz, hogy a boltok ki tudjanak nyitni, és a dolgozók megkapják az egyébként alacsonynak számító fizetésüket. Ráadásul nemzetközi boltláncokról van szó, amelyek más országokban mesés nyereséget realizálnak, vagyis szó nincs arról, hogy erre az irreális árpolitikára kényszerülnének.
Ezt bizonyítja az a tény is, hogy a korábban árstopos termékeket hosszú ideig valóban veszteséggel tudták értékesíteni az üzletek, de ezt már egyszer – kamatostul – kifizettük. 2023 első hónapjában, amikor a legmagasabbak voltak Magyarországon az élelmiszerárak, és több inflációs rekord megdőlt nálunk, egyértelművé vált, hogy a kereskedők más élelmiszerek árának emelésével mérsékelték veszteségeiket. Idén januárban számos élelmiszer ára alacsonyabb volt, mint 2023 januárjában.
Érdekes körülmény, hogy az irreális árréseket egy olyan időszakban kezdték alkalmazni a boltláncok, amikor a fogyasztás és a forgalom egyébként stagnált, és mindenki azt várta, hogy az emberek költekezni kezdjenek. A fogyasztás ösztönzése éppen azoknak a piaci szereplőknek lett volna elemi érdeke, amelyek a kisebb összegű, de folyamatos, akár heti rendszerességgel végrehajtott áremelések mellett döntöttek, azt a benyomást keltve, hogy még mindig érdemes spórolni és kevesebbet vásárolni.
A Központi Statisztikai Hivatal adataiból világosan kiderül, hogy a tavaly még stagnáló, januárban viszont újjáéledő kereslet ellenére is nőtt az élelmiszerüzletek bevétele. 2023-ban visszaesett a kiskereskedelmi forgalom, de abban az évben is bőven magasabb nyereséget értek el az üzletek, mint 2022-ben. Ez röviden azt jelenti, hogy éves összevetésben a visszaeső, stagnáló vásárlási kedv mellett is nőtt a bevétel: 2023-ban 700 milliárd forinttal 2022-höz képest, 2024-ben pedig további 100 milliárd forinttal az előző évhez képest. Fontos megjegyezni, hogy tavaly a működési és beszerzési költségek érdemben nem változtak.
Szintén fontos körülmény, hogy egy gyártói márka termékénél az árrés mértéke sok élelmiszernél az 50 százalékot is meghaladta, a saját márkás termékeknél pedig a nemzetközileg is bevett 10 és 20 százalék közötti haszonkulcs volt a jellemző. Ez is a magasabb bevételt szolgálja, mivel az árérzékeny vásárlóknak olyan kínálatot hoz létre, amelyben egyértelmű, hogy a legtöbben a jóval, akár több száz forinttal olcsóbb saját márkás terméket vásárolják meg.
Összefoglalva tehát, a saját márkás árukra való áttérés ösztönzése és a profit indokolatlan növelése egyértelmű, a nyereség növelésével pedig ellentétes – és újabb kérdéseket vet fel – az, hogy a minden képzeletet felülmúló haszonkulcsokkal az üzletek lényegében hátráltatták a fogyasztás felpörgését tavaly, noha pont ez lenne az előfeltétele a forgalmuk növekedésének és a sokat támadott szektorális különadó kivezetésének.
A statisztikai hivatal adatai egy másik érdekes körülményre is rámutatnak. A múlt év szerény, a vártnál jóval kisebb gazdasági növekedését nagyban meghatározta a belső fogyasztás stagnálása, vagyis a 2023-ban éppen a magas árak miatt bezuhanó bolti vásárlási, költekezési hajlandóság jóval lassabban tért vissza, az emberek inkább spóroltak, attól tartva, hogy újra meglódul az infláció. Ez a félelem nem volt alaptalan:
tavaly a 60–120 százalékos árrések kiépülése miatt gyakorlatilag hétről hétre emelkedett az olyan alapvető élelmiszerek ára, mint a tej vagy a húsfélék.
Ez azt jelenti, hogy éppen azok a piaci szereplők akadályozták, hogy a fogyasztás lendületet vegyen, amelyeknek ez elemi érdekük lenne, hiszen a profit szempontjából a legfontosabb tényező, hogy minél többen vásároljanak, és minél több pénzt hagyjanak a kasszánál.
Az alapvető élelmiszerek esetében a kereskedők árpolitikája alkalmas arra, hogy a vásárlókat – akik nem mellesleg a választópolgárok is – megtévessze. Erre jó példa, hogy az infláció tavaly 3,7 százalékos volt, 2023-ban pedig 17,6 százalékos, vagyis 2024-re valóban leszorította a kormány az árakat. A háztartások mégis azt tapasztalták, hogy folytatódik a drágulás. Ennek oka, hogy az alapvető élelmiszerek árát tavaly júliustól szinte hetente emelték az üzletek. A 2,8 százalékos tartós tej ára fél év alatt több mint 60 százalékkal nőtt.
A legszélesebb körben keresett élelmiszerek árának folyamatos emelése miatt az emberek tehát azt érzékelhetik, hogy a kormány gazdaságpolitikája nem vált be, az egyértelmű adatok pedig nem tükrözik a realitásokat. Közben az infláció valójában visszaszorult, amit alátámaszt, hogy a nem alapvető élelmiszerek, a tartós fogyasztási cikkek, valamint az üzemanyagok és a lakossági rezsiköltségek sok esetben nemcsak stagnáltak, de bizonyos termékek és szolgáltatások ára 2023-hoz képest jelentősen esett. Erre jó példa a nem tartós tejek ára, 2023 januárjában egy liter 1,5 százalékos uht tej 800 forintba került, a trappista sajt kilogrammonkénti átlagára pedig a duplája volt a jelenleginek.
Felvetődik a kérdés: a külföldi tulajdonú, Magyarországot többször is az Európai Unió Bírósága elé rángató multiláncok akár a nyereségük egy részéről is lemondanának azért, hogy az emberek tévesen úgy érezzék, a kormány gazdaságpolitikája kudarcot vallott?
A baloldali közgazdászok még mindig a multiláncok pártját fogják, holott a 2008-as gazdasági válság bebizonyította, hogy a szabályozatlan piaci verseny milyen káros következményekkel jár. Sokan még mindig azt állítják, hogy az irreális áremelkedésért a kormány okolható, amiért beavatkozott a piaci versenybe, és ösztönözte a keresetek gyors emelkedését.
Ez az állítás is megdőlt. Június végéig tartott az utolsó, az orosz–ukrán háború következményeit tompító állami szabályozás, amely kimondta, hogy a korábban árstopos élelmiszereket csak beszerzési áron értékesíthetik a kereskedők. Maga az árstop 2023. július végéig tartott, vagyis két és fél éve nem beszélhetünk hatósági árakról, és így az emiatt realizált – a fogyasztókon végül behajtott – veszteség sem állja meg a helyét. Másfél éve tehát már semmilyen kormányzati korlátozás nem avatkozott be a tisztának mondott piaci versenybe.
Éppen ezért szintén magyarázatra szorul, hogyan fordulhatott elő, hogy a Tesco, a Spar, az Auchan, a Lidl, az Aldi és a Penny is ugyanazt az irreális árrést vezette be, ráadásul ugyanakkor. A piaci folyamatok ugyanis a tejtermékek esetében átlagosan 10-15 százalékos árváltozást indokoltak volna, mivel a nyers tej világpiaci ára az év második felében emelkedésnek indult. Korábban a kristálycukor gyors drágulását lehetett piaci okokra visszavezetni. Mostanra az alapanyagárak korrigáltak, a tejtermékek feldolgozói ára pedig nagyjából 10 százalékkal magasabb, mint tavaly ilyenkor, vagyis az árrésstopnak köszönhetően most valóban piaci árakkal találkozhatnak a vásárlók.
Az irreálisan nagy árréssel kapcsolatban számos kérdés felmerül, miközben a fogyasztóknak jó hír, hogy egy bevásárlás akár 30-50 százalékkal is olcsóbb most, mint két héttel ezelőtt. Versenyjogi szempontból felvetődik a kérdés, hogy azok a piaci szereplők, amelyek a verseny tisztaságát hangoztatják, és az irreális áremeléseket ennek hiányával magyarázzák, vajon egyeztetett módon növelték-e a fogyasztói árakat az alapvető élelmiszereknél.
A multiknak magyarázatot kellene adniuk a következő kérdésekre: miért nem támogatták, sőt miért hátráltatták a fogyasztás növelését célzó és az inflációt letörő kormányzati erőfeszítéseket,
miközben a boltoknak is elemi érdekük lenne a GDP és a kiskereskedelmi forgalom növekedése? Miért az alapvető élelmiszereknél alkalmaztak olyan árpolitikát, amely a vásárlókat a spórolásra és nem a költekezésre ösztönzi? Végezetül miért állítják azt, hogy a működésüket sodorta veszélybe a kormány a korábbi árstopokkal, miközben világos, hogy a 2023-ban mélypontra zuhanó kereslet mellett is óriási, 1000 milliárd forintos bevételnövekedést értek el, ami már a válságidőszakban is bőven meghaladta a költségnövekedést?
Fontos megemlíteni azt is, hogy egyik nagy multilánc sem tervez kivonulni Magyarországról, vagyis mégiscsak jövedelmező a magyar fogyasztó. Összességében azt is érdemes lenne felfedniük az üzleteknek, hogy valójában gazdasági vagy inkább erőfölényükkel és monopolhelyzetükkel visszaélő politikai szereplőként tekintenek magukra.
Nyitókép: MTI/Balogh Zoltán
A napokban közölte a legfrissebb adatokat a nyugdíjakról az ukrán statisztikai hivatal. A friss számok szerint az átlagos nyugdíjasok a magyar juttatásnak ötödét kapják, 3,3 millió ukrajnai idős pedig 26 ezer forintnyi hrivnyával kénytelen beérni.
Közben a tengerpartokon orosz rakéták jelentek meg.
„Attól az még agresszió marad a legmélyén, a közepén” a cukorszirup és a rózsaszín festék alatt – fogalmazott Németh Róbert.
Az ünnepségek miatt a fővárosban – különösen a belvárosi szakaszokon – jelentős forgalomkorlátozásokra és útlezárásokra kell számítani.
Tizenegyedik alkalommal tart Békemenet néven seregszemlét a kormányoldal október 23-án. Felidézzük a korábbi események jelentőségét és fő üzeneteit.
Egyes szakértők azt mondják, hogy a gazdaság jelenlegi teljesítménye nem indokolja a 14. havi nyugdíj bevezetését, de mások szerint a pluszjuttatás a fogyasztáson keresztül lendületet ad a gazdaságnak is. A kormány kiemelt fontosságú feladata a nyugdíjasok támogatása.
A lengyel miniszterelnök „keserű elégtételt” érez amiatt, hogy az Oroszországról és a „rendkívül hétköznapi” Putyinról szóló, éveken át hangoztatott figyelmeztetései beigazolódtak.
