Világosan látszik az elmúlt 20 év adatából, hogy merre tart a világ.
Az elmúlt években egyre többet hallhattunk a világgazdaság átalakulásáról, amelyben a BRICS-országok (Brazília, Oroszország, India, Kína, Dél-Afrika) növekvő befolyása meghatározó szerepet kap. A magyar külgazdasági stratégia is erre a többpólusú világrendre épít. Ugyanakkor egyes vélemények szerint a BRICS gazdasági potenciálja túlértékelt – írta meg az elemzésében a Faktum.
Az elmúlt két évtized során a globális külkereskedelem dinamikája jelentős változásokon ment keresztül. Jelen írás célja, hogy a Comtrade adatainak segítségével feltérképezze, hogyan alakultak a 2003 és 2023 közötti, de különös tekintettel az utolsó 10 éves (2013-2023) periódusban a G7 és a BRICS országok külkereskedelmi arányai – az export és az import terén – a teljes külső kereskedelmükhöz képest.
A portál elemzése elsőként a BRICS és a G7 aggregált külkereskedelmi adatai alapján a két csoport viszonyának alakulását vizsgálja, majd az egyes országok két országcsoporttal folytatott kereskedelmét figyelembe vételével igyekszik bemutatni a csoporton belüli kapcsolatok szorosságának változását. Végül részleteiben is feltárásra kerülnek a csoportokat alkotó államok kölcsönös külkereskedelmét jellemző tendenciák, így haladva egyre mélyebbre a kérdéskör tárgyalásában, arra is keresve a választ, hogy mindez mennyire formálja át a meghatározó gazdasági kapcsolatokat.
A G7 a világ hét fejlett gazdaságát tömöríti,
amelyek tagjai: az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, Németország, Franciaország, Olaszország, Japán és Kanada. Ezek az országok hagyományosan erős ipari bázissal, technológiai innovációval és jelentős pénzügyi befolyással rendelkeznek, így meghatározó szereplői a globális gazdaságnak.
Ezzel szemben a BRICS csoportba azon feltörekvő gazdaságok tartoznak, amelyek az elmúlt évtizedekben gyorsan növekedtek és fokozatosan növelik globális befolyásukat.
A vizsgált, 2023-ig terjedő időszakban a tagországok Brazília, Oroszország, India, Kína és Dél-Afrika voltak. Ezek az országok eltérő gazdasági modelljeikkel és piacmegnyitási stratégiáikkal új kihívásokat és lehetőségeket hoznak a nemzetközi kereskedelembe, ami a hagyományos fejlett országok mellett egyre fontosabbá teszi őket. Bár később a közösség kiegészült további 5 országgal, azonban mivel a külkereskedelmi adatok csak 2023-ig állnak rendelkezésre, ezek nem képezik tárgyát az elemzésnek.
A 2003 és 2023 közötti időszak külkereskedelmi adatai egyértelmű trendváltást mutatnak a G7 és BRICS országok között. A vizsgált időszak alatt az export esetében az úgynevezett „ollóhatás” figyelhető meg. Mind a G7, mind a BRICS országok teljes exportjához viszonyítva a BRICS felé irányuló export aránya folyamatos növekedést mutatott, míg a G7 felé irányuló export részaránya egyértelműen csökkent. Ez arra utal, hogy a globális export fókusza egyre inkább a feltörekvő piacok felé tolódik, tükrözve a BRICS országok dinamikus gazdasági növekedését.
Hasonló tendencia mutatkozik az import adatok esetében: a teljes importhoz viszonyítva a BRICS-ből származó import részaránya növekedett, míg a G7-ből származó importé csökkent. Ez az elmozdulás azt jelzi, hogy a nemzetközi áruforgalom során a feltörekvő gazdaságok egyre fontosabb kereskedelmi partnerré váltak, és az importpiaci preferenciák is egyre inkább a BRICS irányába tolódnak.
Fontos megnézni, hogy a BRICS legfontosabb szereplője, az önállóan is komoly világgazdasági tényezőnek számító Kína mekkora szerepet játszott az elmúlt 10 évben a G7 és BRICS országok kereskedelmi kapcsolataiban végbemenő jelentős átrendeződésben. A BRICS országok között általánosságban szorosabbá váltak a kapcsolatok, azonban
Kína hatását kiszűrve a kapcsolatok erősödésének mértéke bizonyos esetekben csak relatív marad a G7 partnerekhez képest.
Például Brazíliának az export terén erősödött a kapcsolata a BRICS-szel, de Kína kizárása után az importban a BRICS aránya kisebb lett, mint 10 vagy 20 évvel ezelőtt, miközben a G7 irányába mutató kapcsolatok jelentős romlást jeleztek. Oroszország esetében az elmúlt 10 évben mind az export, mind az import tekintetében növekedett a BRICS partnerek aránya; ugyanakkor Kína hatását kizárva, az export tekintetében a G7 felé irányuló részarány nagyobb mértékben emelkedett. Ezzel szemben India és Dél-Afrika esetében az exportban jelentős gyengülés tapasztalható a többi BRICS irányába, miközben a G7 partnerekkel való kereskedelem javult, valamint az importban a BRICS felé mutató részarány nagymértékben nőtt, a G7 irányába pedig romlást mutatott. Kína esetében a teljes külkereskedelmi képben drámaian megnőtt a BRICS felé irányuló arány, míg a G7 részarány jelentősen csökkent, így Kína dominanciája egyértelműen megmutatkozott.
Mit jelent ez országokra lebontva? A G7 országok közül Kanada és Németország esetében a G7 felé irányuló export aránya növekedett, míg az importban a BRICS partnerekkel való kapcsolatok erősödtek. Franciaország külkereskedelmi viszonyaiban a G7 partnerekkel tapasztalt romlás dominált a BRICS-szel szemben, míg Olaszország, Japán és az USA esetében a hagyományos G7 kapcsolatok mind exportban, mind importban növekvő arányt képviseltek. Ezzel szemben az Egyesült Királyság esetében az átrendeződés irányát tekintve a BRICS felé mutató kapcsolatok erősödése volt hangsúlyos, ami a külkereskedelmi preferenciák eltolódását tükrözi.
Összességében bár a BRICS országok között általánosságban szorosabbá váltak a kapcsolatok, az egyes országok esetében az export és import terén eltérő változások figyelhetők meg, különösen Kína hatásának kiszűrésével,ami a globális gazdasági és geopolitikai viszonyok dinamikus átalakulását tükrözi.
Az adatok alapján tehát
Kína kereskedelmi jelentősége egyértelműen megnőtt
az elmúlt időszakokban, ami alapvető átrendeződést idézett elő a két csoport közötti kapcsolatokban. Az elemzés során mind a 10, mind a 20 éves időhorizonton belül számos változás tapasztalható, amelyek között az
Az elmúlt 10 évben a BRICS tagországok belső kapcsolataiban drámai elmozdulások történtek. Brazília exportjában például a Kína irányába mutató részarány 10,92 százalékponttal emelkedett, 19,79%-ról 30,71%-ra, míg Oroszország esetében 2013 és 2021 között ez az arány 7,19 százalékponttal nőtt, 6,76%-ról 13,95%-ra. Ezzel szemben India exportjában Kína felé irányuló részarány 1,11 százalékponttal, Dél-Afrika exportjában pedig 1,39 százalékponttal csökkent. A 10 éves importadatok tanúsága szerint a BRICS-országok közötti legnagyobb növekedés India és Oroszország (9,16 százalékpont), illetve Oroszország és Kína (7,88 százalékpont) viszonylatában figyelhető meg, míg a legnagyobb visszaesés Kína és Dél-Afrika (−1,23 százalékpont), valamint Oroszország és Brazília (−0,35 százalékpont) között jelentkezett.
Csoportok között is jelentős elmozdulás volt megfigyelhető: India exportjában az USA felé irányuló részarány 5,11 százalékponttal nőtt, 12,46%-ról 17,57%-ra, míg az Egyesült Királyság exportjában Kína részaránya 3,27 százalékponttal emelkedett, 3,31%-ról 6,58%-ra. Ezzel szemben a német exportban az orosz részarány 2,78 százalékponttal csökkent, és a kínai export esetében az USA és Japán felé irányuló részarányok 1,88 illetve 2,14 százalékponttal estek vissza.
A két csoport közötti kapcsolatokban az Egyesült Királyság és Németország Kínából származó importja nőtt a legnagyobb mértékben
(3,77 százalékpont és 3,32 százalékpont), ezzel szemben az Egyesült Államok Kínából, illetve Olaszország Oroszországból érkező importja szenvedett el jelentős visszaesést (−5,59 százalékpont és −4,91 százalékpont).
A G7-en belül az olasz export az USA felé 3,81 százalékponttal nőtt (6,93%-ról 10,74%-ra), míg Franciaország exportjában Németország felé irányuló részarány 2,96 százalékponttal csökkent. Megfigyelhető, hogy a Japánba irányuló export részaránya az Egyesült Királyság kivételével valamennyi vizsgált ország esetében jelentősen csökkent. Ugyanezen csoporton belül az Egyesült Királyság és Japán esetében az USA irányába történő import bővült a leginkább (3,70 százalékpont és 1,48 százalékpont), míg a legnagyobb mértékű csökkenés az Egyesült Királyság Németországból (−4,05 százalékpont), illetve Kanada az Egyesült Államokból (−2,50 százalékpont) érkező behozatalát érintette.
Az elmúlt 20 év távlatában szemlélve a BRICS és a G7 országok közötti kereskedelmi kapcsolatok átrendeződése még markánsabban érzékelhető, mint a fentebb tárgyalt 10 éves időszakban. A BRICS csoporton belül Brazília exportjában Kína részaránya kiugró mértékben, 24,48 százalékponttal nőtt (6,23%-ról 30,71%-ra), miközben Dél-Afrika és Oroszország exportjában is jelentős, 8,47 és 7,77 százalékpontos bővülés figyelhető meg a kínai piac felé, míg Brazília USA felé irányuló exportja 12,15 százalékponttal csökkent. Importoldalon különösen Oroszország és Brazília esetében nőtt nagyot a Kínából származó behozatal (előbbi 19 utóbbi 17,67 százalékponttal), Dél-Afrika pedig 14,03 százalékponttal emelte kínai importjának arányát, míg Oroszország importjában 1,82 százalékponttal csökkent Dél-Afrika aránya.
A csoportok közötti viszonylatban a 20 éves adatok arra utalnak, hogy
a hagyományos partnerkapcsolatok több esetben jelentősen visszaszorultak.
A kínai exportban például Japán része 8,90 százalékponttal csökkent, amelyhez hasonlóan az import oldalán is jelentősen, 11,69 százalékponttal esett vissza a Japánból érkező termékek aránya, azaz Kína külkereskedelmében nagy mértékben gyengült Japán pozíciója. Ezzel szemben az Egyesült Királyság Kína felé irányuló exportjában 5,56 százalékpontos növekedés figyelhető meg, továbbá Németország is érzékelhetően, 7,06 százalékponttal növelte a Kínából érkező behozatal arányát.
A G7-en belül Olaszország exportja 2,40 százalékponttal bővült az Egyesült Államok irányába, miközben Franciaország és Németország egyes relációi (például a német–francia, illetve a francia–olasz viszony) inkább csökkenő tendenciát mutattak. Kifejezetten látványos tendencia volt az amerikai–kanadai reláció kölcsönös hanyatlása: Kanada exportja az USA felé 8,15, míg az USA exportja Kanadába 5,97 százalékponttal csökkent, és az importfolyamatokban is hasonló visszaesés látható (Kanada → USA: −11,03 százalékpont, USA → Kanada: −3,71 százalékpont).
Összességében tehát BRICS csoport belső kereskedelmi kapcsolatai általában szorosabbá váltak, és
egyre nagyobb arányt képviselnek a tagországok export- és importstruktúrájában, miközben a G7 felé irányuló kereskedelem aránya több ország esetében is visszaesett.
A 10 és 20 éves idősíkokon is kirajzolódik, hogy Kína dinamikus gazdasági növekedése és külkereskedelmi expanziója jelentős mértékben befolyásolta a többi BRICS-tag kereskedelmi szerkezetét, valamint a hagyományos G7-országokkal fennálló kapcsolataikat.
A G7 csoporton belül is több esetben érzékelhető a kereskedelmi súlypontok eltolódása: bizonyos relációk (például az amerikai–kanadai vagy a német–francia viszony) gyengültek, míg más országok (például Olaszország vagy az Egyesült Királyság) új irányok felé erősítették pozícióikat, legyen szó akár az Egyesült Államokról, akár a feltörekvő BRICS-országokról. Összességében a külkereskedelmi adatok jól szemléltetik
a globális gazdasági erőviszonyok módosulását, ahol a feltörekvő piacok súlya növekszik, a G7 hagyományos dominanciája pedig több esetben mérséklődik.
A trendek arra utalnak, hogy a következő években is folytatódhat a BRICS országok gazdasági térnyerése, ami további kihívásokat és lehetőségeket jelenthet a világkereskedelem többi szereplője számára.
Nyitókép: Faktum
Újra létrehozzák a tiszta profilú Pénzügyminisztériumot, a gazdaságfejlesztés a Gazdasági és Energetikai Minisztérium feladata lesz; az új struktúra világosabb felelősségi viszonyokat teremt a kormányzaton belül - mondta Kármán András pénzügyminiszterjelölt a kinevezés előtti meghallgatásán.
Mindenki előtt leégette magát a német kancellár, kérdés nélkül kifütyülték.
A jobboldali pártvezető a Telegraphban fejtette ki, miért óriási felelősség a múlt heti, elsöprő erejű győzelem.
A két ország közösen fejlesztene mesterséges intelligenciával vezérelt csapásmérő rendszereket.
Nem is akármekkora bizalmat kapott a politikus.
A kétoldalú kapcsolatokat javítanák.
A brit miniszterelnök nagy beszédben próbálta megmenteni politikai jövőjét, de a munkáspárti elégedetlenség tovább erősödött a választási vereség után.
A férfi ellen kábítószer-kereskedelem bűntette miatt van érvényben nemzetközi elfogatóparancs.
Magyar Péter a sajtóhírek szerint polgári titkosszolgálatokat felügyelő államtitkárt (vagy főosztályvezetőt) akar csinálni az ukrán kémbotrány egyik kulcsfigurájából.
