de vannak román anyanyelvűek is.
Korábban előfordult, hogy ezek az emberek befektetési céllal vettek házakat, lakásokat, ma már sokkal inkább az jellemző, hogy ide is költöznek vagy hétvégenként használják, hiszen innen egyszerű bejárni dolgozni Aradra és a környékére. Mákos Árpád arra számít, hogy a jelenleg 5800 fős kisvárosban egy-két éven belül 6500-7000-en fognak lakni. A település elbírja ezt a népességnövekedést, az önkormányzat intézményei a jelenleginél több lakost is megfelelően el tudnak látni, és egyre inkább érdeklődnek a piaci cégek, szolgáltatók, kereskedők is.
A polgármester úgy véli, egyfelől gondot okoznak a magas ingatlanárak, másfelől azonban a település előnyére is válik a sok új tulajdonos, mert ezek többnyire tehetősebb emberek, akik felújítják, kicsinosítják a házukat, lakásukat, ezzel szebb lesz a városkép. Másfelől többet költenek, így az önkormányzat is pluszbevételhez jut, amelyből fejleszteni tudja a települést. S az sem elhanyagolható szempont, hogy
az új lakosoknak köszönhetően nyüzsgőbb, élettelibb, városiasabb lesz Battonya.
Érdekes, hogy a vármegye második legnagyobb városában, Gyulán – amely szintén közel fekszik a határhoz – jóval több az eladó ingatlan, több tucatot kínálnak, a tulajdonosok átlagosan 4-500 ezer forintot remélnek egy négyzetméterért. Bár ez a település rendkívül népszerű – nagyon hangulatos a belvárosa, Európa-hírű a fürdője –, a román állampolgárok mégsem rohamozták meg.