Románia schengeni csatlakozása: ezek lehetnek a hatások a hazai határ menti régiókra

Molnár Dániel, a Makronóm Intézet senior makrogazdasági elemzője  

Mi is pontosan a schengeni övezet? 

A schengeni övezet egy határmentes európai térség, amelyet jelenleg 27 ország alkot. Ez az országhatárokra vonatkozó együttműködés lehetővé teszi, hogy az emberek szabadon, útlevél-ellenőrzés nélkül utazzanak a tagországok között. Az övezet létrehozása az európai integráció egyik legfontosabb lépése volt, hiszen egyszerűbbé és gördülékenyebbé tette az utazást, az életvitelt és a gazdasági tevékenységeket a részt vevő országok polgárai számára. 

A schengeni rendszer 1995-ben jött létre, amikor az EU-n belül eltörölték a belső határellenőrzéseket. Ezáltal az Európai Unió polgárai nemcsak könnyebben mozoghatnak a térségben, hanem szabadon élhetnek, dolgozhatnak, tanulhatnak is az övezeten belül. Működésének fontos eleme a közös vízumpolitika és a biztonsági együttműködés, amely biztosítja a tagországok közötti koherens és egységes szabályozást. A belső határok eltörlésével párhuzamosan ugyanakkor a külső határok ellenőrzése szigorúbbá vált, ezzel védve az övezet biztonságát. 

A schengeni övezethez tartozó országok között találhatók az Európai Unió tagjai, például Németország, Franciaország, Olaszország és Magyarország. Emellett nem EU-tagországok, mint például Izland, Norvégia, Svájc és Liechtenstein is részei a térségnek. Fontos ugyanakkor megjegyezni, hogy nem minden EU-tagország csatlakozott eddig: Románia és Bulgária 2025 januárjától lesz teljes jogú tag, míg jelenleg Ciprus és Írország sem része a határmentes rendszernek. 

Az övezet utazási szabályai között kiemelten fontos a schengeni vízum, amely lehetővé teszi a harmadik országok állampolgárainak, hogy legfeljebb 90 napot tartózkodjanak az övezetben egy 180 napos időszakon belül. A vízum típusa lehet egyszeri, kétszeri vagy többszöri belépésre jogosító, attól függően, hogy milyen céllal és milyen gyakorisággal kívánják meglátogatni a térséget.  
A schengeni térség így jelentősen hozzájárul az európai országok közötti kapcsolatok szorosabbá válásához, miközben biztosítja a szabad mozgás, a gazdasági együttműködés és a közös biztonság hatékony működését.