Az inflációról és a reálkeresetekről már megint nem fejtik ki a teljes igazságot, csak riogatnak a baloldali szakértők, megszólalók. Nézzük a tényeket!
E témáról többször írtam a Mandineren: íme az egyik, továbbá például itt egy korábbi, illetve itt van a DK hamis grafikonos kampánya kapcsán írt cikkem is.
***
Most az OECD foglalkoztatási kilátások 2023 (OECD Employment outlook 2023) kiadványra hivatkozva előbb a Portfólió, majd szinte az összes ellenzékhez közeli média arról ír, hogy „Magyarországon zuhant a legnagyobbat a bérek vásárlóereje”.
Ezek az írások már megint kiragadnak egy adatot, s nem nézik meg, mi az oka annak, hogy a pillanatnyi érték akkora amekkora, s hogy milyen folyamatok zajlanak, merre fog az érték változni.
A DK az elhíresült hamis grafikonos kampányában is azt a módszert használta, hogy a legrosszabb havi adatunkat harsogta, s az sem érdekelte, hogy mondjuk már rég sokkal jobbak a mutatóink. El akarják hitetni külföldön (angol nyelven is kiadta pl. a Telex e témában a cikkét) és belföldön is, hogy haldoklik a magyar gazdaság, s a családok helyzete nálunk romlik a legjobban, ezzel is sugallva, hogy a magyar kormány nem végzi megfelelően a dolgát. Vegyük sorra a tényeket! Kezdjük az OECD kiadványának 34. oldalán található 1.15. ábrával:
Az „A” grafikon mutatja, hogy 2023 I. negyedévében az előző év azonos időszakához viszonyítva a bruttó átlagkereset (sötétlila oszlop) nagy növekedést produkált, a KSH szerint 10,8%-ot, de az inflációt leszámítva mégis a legnagyobb reálkereset csökkenést mutatja, 15,6%-ot. Az OECD nominálisan igazat mond, de azért egy kicsit is tájékozott újságírónak emlékezni kellene, hogy a 10,6%-os bruttó kereset növekedés ennél jóval nagyobb lenne, ha a 2022 februárban kifizetett hathavi fegyverpénz nem emelné a múlt évi bázist.
A KSH a jelentésében pontosan kimutatta, hogy 5,3 százalékponttal magasabb a kereset növekedése, ha a fegyverpénz hatását kiszűrjük.
Azaz így 16,1% lenne a bruttó átlagkereset növekedése, s a nettóé pedig az adókedvezmények körének bővülése miatt (30 év alatti anyák adónemtessége) még ennél is több, 16,6%. Így aztán a reálkereset csökkenés 10,3% az idei első negyedévben. ami a 3. helyet jelenti Lettország és Csehország után. De ez a legnagyobb értékünk, a későbbiekben csökken, sőt a III. negyedévtől már növekedni fog a reálkereset.
Vizsgáljuk meg az ábra „B” grafikonját is, amiről az előttem megszólaló szakértők mind elfeledkeztek! Itt azt látjuk, hogy a Covid kitörése előtti utolsó időszakhoz, 2019 IV. negyedévéhez viszonyítva 2022 IV. negyedévében mennyivel növekedett a bruttó átlagkereset. A magyar 40%-kal, ami Litvánia után a 38 ország közül a második legnagyobb érték (sötétlila oszlop). Erre az időtartamra is mutatja a grafikon az infláció leszámítása utáni értékeket,
Magyarországon volt az ötödik legnagyobb (Európai Unió tagállamai között Litvánia után a második legnagyobb) reálkereset növekedése a három év alatt összesen.
Hangsúlyozom: a járvány alatt és a szomszédunkban dúló háború első évében.
Korábban többször bemutattam, hogy Magyarországon egészen 2022-ig minden évben reálkereset emelkedés történt. A teljes munkaerőpiacot vizsgálva a tavalyi évben az Európai Unió tagállamai közül egyedül nálunk. Ugyanakkor például Németországban már 2020 óta minden évben csökkent a reálkereset, Csehországban tavaly az OECD országok közül a legnagyobb reálkereset csökkenést tapasztalhattuk éves szinten.
Ha negyedéves folyamatokat vizsgálunk, akkor nálunk először 2022 IV. negyedévében csökkent a reálkereset, amit az előző három negyedév kompenzált, így lett éves szinten emelkedés. Idén az I. és a II. negyedévben kell csökkenéssel kalkulálni, mert a januárban tetőző, utána csökkenő inflációnk a III. negyedévben már szinte biztosan alacsonyabb lesz, mint a bruttó átlagkereset emelkedése.
Nálunk az infláció közel fél évvel később ugrott meg, mint például a balti országokban. Ott Észtországban és Litvániában hét, Lettországban nyolc, nálunk pedig kilenc hónapon át volt 20% feletti az előző év azonos időszakához mért harmonizált árindex. Ez az Eurostat által egységesen használt mutató, annyiban különbözik a KSH elsődleges mutatójától, hogy beleveszi a vizsgálatba a külföldiek adott országban realizált költéseit is. Mivel tavaly júniusban a külföldiek már nem tankolhattak kedvezményes árú ársapkás üzemanyagot, ezért az uniós módszertan szerinti harmonizált árindex már júniusban 20% alá csökkent, 19,9% lett.
Ne értse senki félre:
nem érdem, hogy ekkora a magyar infláció, de azért azt látnunk kell, hogy nálunk később tetőzött,
s remélhetően a második félévben a folytatódó csökkenés hatására a negyedik negyedévben mi is egyszámjegyűek leszünk. Nézzük meg, mire alapozom az infláció csökkenését!
Ha a fogyasztói árak alakulását nem az előző év azonos időszakához, hanem a vizsgált hónapot megelőző hónaphoz viszonyítjuk, akkor látható, hogy január volt az utolsó magas értékünk, azóta 1% alattiak vagyunk. Sőt májusban már csökkenést is mértünk, ami a szakértői várakozásoknál jobb.
Az Eurostat még csak az eurozóna országaira adta ki a júniusi inflációs adatokat, jövő hét közepén jönnek a nem euroövezeti országok. Ha a február-júniusi időszakunk inflációját összehasonlítjuk az eurozóna országaival, akkor nálunk a hatodik legkisebb az árak emelkedése, tehát 15 eurot használó országban volt az elmúlt öt hónapban nagyobb infláció, mint a magyar.
Kijelenthetjük, hogy hazánkban az árak emelkedése nem most a legnagyobb, korábban sokkal kaotikusabbak, kiszámíthatatlanabbak voltak az árak, a magyar beteg már gyógyul.
A második félévben, ha a júniusi 0,4%-os árnövekedéssel számoljuk, akkor már október-novemberben elérhetjük a 10% alatti szintet, s így az éves átlagos infláció 17,7%-ra várható. Ha esetleg 0%-os árnövekedésünk lesz a következő hat hónapban, azaz stagnálnának összességében az árak, akkor 17% alá is bekukkanthat az éves inflációnk.
A bruttó kereset növekedése az áprilisig tartó első négy hónapban 12% volt, de ha a fegyverpénz okozta torzító hatást kiküszöböljük, akkor 16%-kal kell számolnunk. Ha csak a versenyszférát vizsgáljuk, akkor 17,4%-os emelkedést tudunk kimutatni. Nem várom, hogy az egész évre számolva a keresetemelkedés alacsonyabb lenne az első négy havi szintnél.
A számok összevetéséből látható, már majdnem biztos, ha lesz reálkereset-csökkenés, akkor az 2% alatti lesz.
Még annak az esélyét sem kell elvetnünk, hogy az átlagkeresetek meg tudják tartani a reálértéküket. Ez azért hatalmas fegyvertény lenne!
Ha a cikkek szakértő szerzői szerint a magyar kormány nem végzi jól a dolgát, akkor a fenti elemzésből megállapíthatjuk, hogy az Európai Unió összes országának kormánya nálunk rosszabbul végzi a dolgát, akár euroövezetbeli, akár azon kívüli országról van szó.
Kérem inkább szurkoljunk azért, hogy ne torpanjon meg az infláció csökkenése és a keresetek emelkedése!
A szerző munkaerőpiaci szakértő, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Gazdaság és Versenyképesség Kutatóintézetének munkatársa
Nyitókép: Pixabay
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Az Eurostat friss számai porrá zúzták az ellenzéki riogatást: kiderült, hogy Ausztriában és Szlovákiában is nagyobb a drágulás, mint nálunk, hiába fizetnek euróval.
2025 elején nem utcai tüntetések, hanem üres bevásárlókocsik jelezték, hogy gond van. A háztartások egy része tudatosan nem vásárolt, tiltakozásként a magas élelmiszerárak ellen. Néhány héttel később egy technikai jellegűnek tűnő kormányzati döntés született, amely végül az év legfontosabb gazdaságpolitikai beavatkozásává vált. Ez a cikk azt mutatja meg, hogy hogyan lett az árrésstop 2025 kulcsfogalma.
Két hete még másról írt a politológus, mint szerdán.
A fél világ menekül ettől az adótól: Dánia, Finnország, Izland és Luxemburg is rég eltörölte, mert rájöttek, hogy tönkreteszi a gazdaságot. Ma már csak három országban létezik, de Magyar Péterék rálicitálnának mindenkire. Szalai Piroska elemzése.
A Cash Talk különkiadásában Hoppál Hunor és Szalai Piroska miniszterelnöki főtanácsadó, valamint Kohán Mátyás, a Mandiner rovatvezető-helyettese azt járja körül, hogy a Tisza Párt megszorító csomagja milyen elvonásokat jelentene a magyar társadalom számára.
A számok nem tévednek: a javuló inflációt érzékelik a vásárlók is.
Aláfestésként képzeljük hozzá a Benny Hill-show zenéjét.
Pedig nem ez volt az első eset.
