Ahogy közeledik az EP-választás, úgy állhat bele egyre jobban Magyarországba az Európai Parlament

Mát kevesebb mint egy év van csak itthon hátra az önkormányzati és EP-választásokig, ahogy pedig közelebb kerülünk a kitűzött, jövő júniusi időponthoz, egyre magasabb fokozatba kapcsolnak az Európai Parlament Magyarországért aggódó tagjai.

Nem mintha „kampányidőszakon” kívül az Európai Parlament kíméletes lenne hazánkkal, de az elmúlt időszakban – annak ellenére, hogy már hozzászokhattunk a folyamatos ostorozáshoz – még az európai politikát szorosan követők is arra lehettek figyelmesek, hogy

Újdonságról tehát szó nincsen, hiszen a Parlament rendszeresen fogad el Magyarországot kritizáló nyilatkozatokat, illetve állásfoglalásokat, ami főként a 2019-es EP-választások után felállt, baloldali többségű testületnek vált mindennapi gyakorlatává.

Az uniós elnökséget is elvennék Magyarországtól

A magyar kormány elleni fellépések legújabb állomásához június elején érkeztünk meg, amikor is az Európai Parlament hét frakciójából öt egy határozatot terjesztett az EP elé, melyben arra szólítják fel az Európai Tanácsot, hogy fosszák meg Magyarországot az uniós elnökségtől. A határozatról történő szavazáson 442 képviselő szavazott igennel, 144 nemmel és 33-an tartózkodtak. Külön pikantériája a dolognak, hogy a határozatot a magyar baloldali EP-képviselők is megszavazták.

ez az időszak pedig egybeesik azzal a periódussal amikor az EP-választás után az új képviselők átveszik mandátumaikat és megválasztják az új bizottságot is. Az Európai Parlament szerint Magyarország nem biztos, hogy hitelesen teljesíti tudja az Európai Unió Tanácsának elnökségével járó feladatokat, ugyanis meglátásuk szerint a magyar kormány szándékos és szisztematikus erőfeszítéseket tesz arra, hogy aláássa az integráció által képviselt értékeket. 

A tervezethez iránymutatásul a Budapesten járt költségvetési ellenőrző bizottság megállapításait vették alapul. A mostani határozat szövegében ismét felhívják arra a figyelmet, hogy számos aggályt vet fel a demokrácia magyarországi állapota, ideértve az átláthatóság hiányát, az uniós forrásokkal való rossz gazdálkodást, a manipulált közbeszerzéseket, a csalást, a korrupciót és az összeférhetetlenséget. Természetesen a jelentésben konkrét ügyek, vizsgálatok és bizonyítékok nem sorakoznak, pusztán általánosítások és a médiában sokszor hallott közhelyek a hivatkozási alapok.

Nem véletlen, hogy a Parlament most állt elő az ötlettel

Az időzítés egyértelmű:

Könnyen lehet, hogy egy jobboldali többségű Európai Parlamentet láthatunk majd a jövő évben, a kormányzati pozíciókban lévő nyugat-európai baloldali pártok felett egyre jobban összecsapnak a hullámok az infláció, és az energiaárak elszabadulása miatt, ez pedig könnyedén oda vezethet, hogy a választók megbüntetik az EP-t uraló mainstream pártokat, és a konzervatív-jobboldali formációknak szavaznak bizalmat.

Abban az esetben pedig, ha ez bekövetkezik, s egy jobboldali többségű Európai Parlament állna fel, akkor ez magától értetődően az Európai Bizottság összetételét is meghatározná. Ez pedig a legrosszabb rémálma lenne az uniót napjainkban uraló erőknek, ugyanis egy a föderális Európával szemben, a nemzetállami alapokon építkező uniót támogató Európai Bizottsággal az elmúlt években a mainstream által épített

Az Európai Parlamentnek nincs joga beleszólni, ki tölti be az uniós elnökséget

A Tanács elnöki tisztségéről az Európai Unióról szóló szerződés szól, ami meghatározza, hogy az elnökséget rotációs rendszerben kell betölteni, az Európai Unió működéséről szóló szerződés értelmében pedig a Tanács minősített többséggel dönt a rendszerről. Az EU Tanácsa soros elnökségét pedig előre meghatározott időpontig, egészen pontosan 2030-ig az előzetesen elfogadottak szerint, meghatározott sorrendben – nem jogosultak – hanem kötelesek ellátni a tagállamok.

a szerződések értelmében nincsen jogalapja beleszólni abba, hogy ki töltse be az uniós elnöki tisztséget. Ez persze az EU-n belül az utóbbi időben nem jelent semmit, ugyanis az uniós intézmények a színtiszta erőpolitikai talajára helyezkedtek. Ez a gyakorlat pedig oda vezet, hogy bár az EP nem rendelkezik jogalappal arra, hogy az uniós elnökség betöltésének rendjébe beleszóljon, a hivatalban lévő Bizottságot folyamatosan nyomás alatt tudja tartani azzal, hogy a biztosi testületet informálisan a parlament bizalmának megvonásával fenyegeti. 

A féléves elnöki periódusokat minden év júniusában és decemberében az Európai Tanács rendes ülései zárják le. A soros elnökségi tisztet betöltő ország több szempontból, elsősorban a politikai agenda meghatározása révén jelentős befolyással bír az Unió tevékenységének alakítására. Ugyanakkor az elnök hagyományos kötelessége, hogy nemzeti érdekeit háttérbe szorítsa a viták során, töltsön be közvetítő szerepet, segítsen a kompromisszum kialakításában. Az elnökséget adó ország az adott félévben az uniós ügyeket illetően, de szélesebb értelemben is, az európai figyelem középpontjába kerül. Bár az elnökségi feladatok elsősorban technikai, szervezési jellegűek, és a lisszaboni szerződés elfogadása óta bizonyos mértékben csökkentek is,

saját képességei felmutatására.

Alternatívát képezhet a magyar uniós elnökség

Az pedig nyilvánvalóan elfogadhatatlan az Európai Parlament (jelenleg) prominens képviselői számára, hogy Magyarország diktálja a tempót az unióban, és a magyar kormány által fontosnak tartott kérdések határozzák meg az uniós napirendet. A magyar elnökség prioritásai között olyan fontos pontokat találunk, mint a versenyképesség javítása, a demográfiai kihívások kezelése, az uniós bővítési folyamat előmozdítása, az illegális migráció elleni küzdelem, valamint a védelempolitika uniós szintű erősítése.

Ez egyfelől hatalmas nyilvánosságot biztosítana a magyar kormány által képviselt politikai irányvonalnak és a megjeleníteni kívánt szakpolitikai prioritásoknak, másfelől a pragmatikus, és az emberek mindennapi gondjaira, problémáira válaszokat kereső politika

Az Európai Parlament tehát mindent megpróbál megtenni annak érdekében, hogy az uniós intézmények és a magyar kormány közötti vitákat a szakmaiság területéről eltérítse, és a politikai arénába helyezze át azokat. Az intézmény képviselői megfeledkeznek a szerződésekben nekik szánt szereptől, és az uniós társjogalkotói szerep betöltése helyett azt képzelik, hogy a magyar parlament ellenzéki padsoraiban ülnek.

Az EP időzítéséből, újabbnál újabb kritikáiból és bírálataiból pedig arra következtethetünk, hogy az eddig látott politikai támadások még csak a kezdet, és a választások időpontjához közeledve a magyar helyzetért aggódó képviselők még inkább megpróbálnak majd nyomást helyezni a magyar kormányra.

***

Nyitókép: Mandiner-archív