Vakvágányon a Momentum: a budapesti utca után Brüsszelbe is Pankotai Lilit küldik „harcolni”, miközben kifulladóban a kordonbontás

Egészen furcsa manőverbe kezdett a Momentum: ismét Brüsszeltől követeli, hogy avatkozzon bele a magyar belpolitikába. Jó, valahol ez business as usual, de épp az eddigi hatásfok miatt gondolhatnánk, hogy letesznek erről a műfajról. Most mégis azt várják az Európai Bizottságtól, hogy kösse az oktatás válságának megoldásához az EU-s pénzek kifizetését, továbbá szabják feltételül a magyar kormánynak a státusztörvény visszavonását, az 50 százalékos pedagógus-béremelést és az oktatás átfogó reformját. Bármi is legyen az.

Ennek érdekében

A Momentum tehát balról előzi a Gyurcsány-féle Demokratikus Koalíciót, ami nem könnyű, hiszen Dobrev Kláráék lassan évek óta mást sem hangoztatnak, mintsem hogy az EU vezetőinek mindenben is igaza van, pláne Magyarországgal kapcsolatban, egyébként meg „több pénzt az embereknek”. Sebaj, megpróbálják. Megint.

Távol álljon tőlünk, hogy lebeszéljük a Momentumot egy vesztes stratégia követéséről, pláne nem vagyunk tanácsadói a lassan láthatósági kihívásokkal küzdő pártnak, azért mégiscsak lenne néhány megjegyzésünk a témával kapcsolatban.

Merre tovább, Momentum?

Először is: az ellenzéki háziverseny az elmúlt több mint egy évtizedben legfeljebb a torta újraszeletelésére volt alkalmas, a szavazótábor mérete érdemben nem nőtt. Sőt, az előválasztással és majdnem teljes összefogással terhelt legutóbbi parlamenti voksolásnál még csökkent is. Kétségtelen, ennek okai összetettek, alaposan ki is lettek beszélve – emlékszünk még a „le kellett volna menni vidékre” típusú következtetésekre.

Nos, a Momentum bizonyosan nem ebbe az irányba mozdult,

de erre még visszatérünk!

A legújabb fejlemény mégis az, hogy a Gelencsér „államférfi” Ferenc által vezetett párt egészen az Európai Bizottságig reptetett egy érettségi előtt álló, jól szituált, az átlag magyar állampolgárt alighanem irritáló diáklányt, azért, hogy vele mondasson fel az ellenzék (vélelmezett) politikai érdekeit alátámasztó mondatokat. Alighanem arra appelálva, hiszen érintett, hogy az „ő hangja mélyebb”.

Csakhogy itt jönnek a kérdések!

• Ugyan milyen alapon veszi a bátorságot Pankotai Lili, illetve az őt „mozgatók”, hogy hangot adjon a kiskorú magyar diáktársadalomnak?
• Mit gondoljanak a Fideszre szavazó három millió magyar állampolgár közül azok, akiknek a gyermekeit a Momentum narratívája szerint az ellenzéki mantrákat felmondó, trágár Pankotai képviseli?
• Vajon milyen optikája van annak, hogy a baloldal a szintén a mocskos beszédével kitűnő, pártrendezvényről pártrendezvényre járó, dettó uniós politikusokkal (Frans Timmermans) paroláztatott Nagy Blanka és a később a baloldal házi elemzéseit fabrikáló Publicus Intézethez igazoló Káló Dániel után újfent egy túlhevült kiskorút küld a „csatába”?
• És miért tartják úgy a Momentumban, hogy bár a DK-val való rivalizálás miatt talán érthető, a magyar társadalom döntő többsége számára alighanem visszatetsző „büntessék meg Magyarországot” jellegű szólamok hatásosak és politikailag hasznosak lehetnek a számukra?
• Mégis kit képviselnek ezzel az ostoba, a nemzeti érdekkel (értsd: a megakasztott uniós források megszerzése) totálisan szembemenő politikával?

A kérdések nyilván jórészt költőiek, mégis úgy tűnik,

ha már a magyar választópolgárokat ennek szükségességéről oly régóta nem sikerül meggyőzni. Csakhogy ez annyira unalmas!

Mi történt a választási bukta óta?

Ráadásul még ez a kis csapat, nevezetesen a Momentum is annyira széttartó. Mi is történt velük a választási bukta óta? Először is választottak egy magát jobboldaliként aposztrofáló elnököt, Gelencsér Ferencet, mondván, új arc, a párttal eddig bizalmatlan, az ellenzék teljesítményével pedig elégedetlen támogatókat is be tud vonzani. Aztán jött a plakátkampány Donáth Anna visszatérésével – pontosabban: annak ígéretével –, a kormányellenes média baráti közreműködésével, ami gyorsan befuccsolt. Erre Gelencsér Hadházy Ákossal és másokkal karöltve nekiállt utcai harcost játszani, idős államtitkárt vegzálni, kordont bontani, majd ráfuttatni az akciósorozatra a randalírozó diákokat. Így jutottunk oda, hogy egy egyszerű médiafogyasztó számára a hónapok óta tartó oktatási tüntetések és a Momentum félresikerült köztéri jelenléte nagyjából összecsúszott. Ráadásul az ígéretüket sem tartották be: a Karmelita előtti építési kordon ma is áll, pedig azt mondtak, ezt nem fogják hagyni. Azóta néma csend.

Ehelyett már nem csak az utcán, az uniós tárgyalóasztalnál is Pankotai Lilit teszik az első vonalba, így a korántsem félszeg diáklány személyesen a magyarok „nagy barátjával”, Vera Jourovával egyeztethetett. Ő ugyebár az az uniós biztos, aki – némi leegyszerűsítéssel – addig nem engedne Magyarországra uniós támogatást, amíg Orbán Viktornak hívják a miniszterelnököt. És akkor pont vele kell leültetni egy, legfeljebb a balos média által legitimált, szimbólummá faragott leendő érettségizőt? A Momentumnál tényleg elmentek otthonról? Ugyan kinek és miért akarnak ezzel a húzással megfelelni?

De mit akarnak a „lilák” az oktatással?

És akkor néhány gondolat még az oktatásról, mégis az volna a téma lényege. A Belügyminisztérium drasztikus béremelésre készül, ebben számít az EU támogatására is, ha már évekkel ezelőtt a magyar kormánnyal közösen kidolgoztak egy ilyen programot. Ehhez tehát – akárki akármit mond - kellenek azok a források, amiket több mint egy éve parkoltatnak Brüsszelből, úgy, hogy közben a magyar fél lassan megszámlálhatatlan feltételt teljesített. Az egész teljesen nonszensz és kontraproduktív – de ez egy másik történet.

Erre jön Donáth Anna, és a tanári béremelést az uniós források kifizetésének feltételéül akarja szabni. Mégegyszer: a magyar kormány bért emel, s emelne még, részben uniós forrásból, az Európai Bizottsággal való korábbi megállapodás nyomán, ám a Momentum a kifizetés feltételéül akarja szabni az annak következtében megvalósuló intézkedést. Közel járunk az agybajhoz.

Aztán:

És ha még ez nem lenne elég, visszavonatná a státustörvénynek nevezett jogszabályt, amit lehetetlen visszavonni, tekintve olyan nem létezik. Persze a tüntetők és az ellenzéki politikusok így hívják, attól még az egy egyeztetés alatt lévő minisztérium koncepció. Törvény akkor lehet belőle, ha az illetékes miniszter rábólint, beviszi a kormány elé, és ott is megszerzi a jóváhagyást, majd végigmegy a parlamenti vitán, aztán a szavazáson, végül pedig Novák Katalin államfő is aláírja. Akármennyire is szokás azt hinni, ezek közül egyik állomás sem evidencia.

Tétovaság és kiújuló háziverseny

Mindezt tetézi, hogy a magyar társadalom alighanem a tanárok jogait, kötelességeit és lehetőségeit tekintve is megosztott, nem is beszélve a Pankotai Lili által fémjelzett „képviseletről”.

A tétova Momentum tehát megint a nemzeti érdekkel szemben, egy szűk körnek politizál az ellenzéki háziverseny jegyében, Brüsszellel szövetkezik a magyar népakarattal szemben, ráadásul az ehhez választott eszközei nem csak politikailag, akár morálisan is támadhatók. Ebből így nem lesz ellenzéki megújulás, legfeljebb pár EP-képviselői mandátum. Lehet, ez is a tényleges célkitűzés az egész cirkusz mögött…

Nyitókép: Facebook