Orosz-ukrán háború és a bővítés parancsa
Az orosz-ukrán háború kitörése Navracsics számára azt bizonyítja, hogy Európában már nem csak regionális konfliktusok robbanhatnak ki, a kontinens „sérthetelensége végleg romba dőlt”, pedig
ha valaki megtanulhatta volna a háború hiábavaló voltát, az pont a Szovjetunió utódja, Oroszország”.
E környezetben felértékelődik az európai békemisszió, és paranccsá teszi a bővítést: Navracsics úgy látja, „ha valaki az Európai Unió részévé tud válni, az a béke részévé is tud válni, ezért kulcsfontosságú a nyugat-balkáni bővítés”. A konkrét háborút illetően hangsúlyozta, törekedni kell „a méltányos és igazságos békére”, mert amennyiben a háború tovább folytatódik, a jövő Európája is veszélybe kerül.
Zárásul emlékeztetett Robert Schuman víziójára, aki úgy látta: mielőtt az EU politikai közösség lehetne, teljes kulturális közösséggé kell válnia. Úgy látja, ebben Schumannak mélyen igaza volt: „ha az Európai Unió kulturális közösség lenne, azaz értenénk és ismernénk egymás kultúráját, a mai politikai konfliktusok jó része megtakarítható lenne”.
Amerika félreérti Kínát?
A miniszter előadását követően válaszolt a Magyar Atlanti Tanács tagjainak kérdéseire is. Arra a kérdésre, hogy Európa jövőjét miként befolyásolja az amerikai-kínai szembenállás, Navracsics úgy felelt: „az Egyesült Államok Kínát az Oroszország nevű dobozba tette be”, mert „ugyanazokat a szándékokat tulajdonítja Kínának, amit a Szovjetuniónak tulajdonított”. Ő azonban egyáltalán nem biztos abban, hogy „Kína szándékai ugyanazok, hogy Kína a ma Szovjetuniója”. Úgy fogalmaz, a Szovjetunióhoz képest „Kínánál nem látok ennyire erős katonai törekvéseket”, s „a legnagyobb hiba, amit az Egyesült Államok elkövethet,
az az, ha félreolvassa a kínai jeleket, és a Szovjetunióra készül, pedig Kína jön.”
Az Emmanuel Macron francia elnök által szorgalmazott európai stratégiai szuverenitás kapcsán Navracsics úgy látja, a francia Európa-politikát a francia érdek diktálja. Szerinte magát az európai integrációt is részben ez hozta létre: miután Jean Monnet rájött, hogy a második világháború győztesei közül egyedül Franciaország nem volt képes gazdasági jólétté konvertálni a háborús győzelmet, eszükbe jutott bevonni a francia gazdaságba a „német energiát”, s az európai együttműködésnek még számos olyan pontja van, amelyből elsődlegesen a franciák profitálnak. A stratégiai szuverenitást ugyanakkor, amelyet „egy korszerűsített gaullista koncepciónak” tart, nehezen kivitelezhetőnek tartja, mert
az európaiakon kívül senkinek nem érdeke, hogy legyen európai stratégiai szuverenitás. Az amerikaiaknak sem, Németország pedig mintha irtózna tőle”.
Navracsics Tibor kitért a 2024-ben esedékes magyar EU-tanácsi elnökségre is. Emlékeztetett: a magyar elnökség alatt zajlik majd az európai parlamenti választás, az Európai Bizottság elnökjelöltjének, valamint a tagállamok biztosjelöltjeinek meghallgatása. Ezért a magyar elnökség fókuszában nem szakpolitikák fognak állni, hanem az intézményi átalakulás. Az EP-választási időszakban lebonyolított elnökségek közül jó példaként a 2014-es olasz elnökséget nevezte meg, rossz példaként pedig a 2019-es finn elnökséget, mondván, az olaszok jól, a finnek pedig gyengén közvetítettek a tagállamok között a választásokat követően. „Azon, hogy minket semleges közvetítőkként minden irányban elfogadjanak, még egy kicsit dolgozni kell” – jelölte ki a magyar elnökségre való felkészülés fő irányát Navracsics Tibor.