A Pál utcai fiúk színészei köszöntötték születésnapján Földes Gábornét, Irmi nénit, a Vígszínház legendás fodrászát. Az ünnepségről videó is készült.
Még a hatvanas évek elején lett a Vígszínház fodrásza Földes Gáborné, Irmi néni, akit a híres rendező és direktor, Várkonyi Zoltán szerződtetett. A hosszú évtizedek alatt számtalan színésznagysággal dolgozott együtt,
„Ruttkai Évának gyönyörű, dús, hosszú haja volt, és olyan erős mint a drót” – mondta korábban a a színház örökös fodrásza. Azt is hozzátette: Básti Lajos akkurátus emberként elvárta, hogy minden előadás előtt pontban fél hétkor érkezzen az öltözőjébe Irmi, Bilicsi pedig kifejezetten szerette a parókát vagy éppen az álszakállt.
A most 92 éves fodrász alázatára jellemző, hogy a színházi próbákra is eljárt, hogy megfigyelje a karaktereket, a jelmezeket, a díszletet, és nem egy előadásban ő is színpadra állt korábban. Az ő élete sem volt mentes tragédiáktól. A férje, Földes Gábor színész és rendező az 1956-os forradalom utáni megtorlás áldozata lett. A Győrben dolgozó művész kiállt a szabadságharc eszméje mellett, amelynek hangot is adott. 1957 májusában tartóztatták le és 1958 januárjában, csupán 35 évesen kivégezték.
Földes Gáborné sokáig azt sem tudhatta, hogy hová temették el a férjét, s magára maradt a 12 éves közös gyermekükkel. A szovjet megtorlás miatt csak hét esztendőt tölthettek együtt. A sosem gyógyuló sebekre a fia és a Vígszínház volt a gyógyír, ahol ma is dolgozik, de azért már kevesebbet, mint korábban.
„Kedélyes személyisége, szerénysége és jósága áthatja a környezetét, és ezért mindenki szeret vele lenni”
– jellemezte korábban a Vígszínház az örökös fodrászát, aki immár 92 évesen sem gondolkozik a visszavonuláson.
Nyitókép: Facebook/Vígszínház/Fortepan/Bojár Sándor
A Magyar Nemzeti Galéria Dolce vita című kiállítása jóval több, mint egyszerű katalógusa az utóbbi két évszázad „italomán” magyar képzőművészeinek és az ő legkülönbözőbb stílusú, a téma miatt mégis rokon alkotásaiknak. Itália rajongóinak műveit nézhetjük végig a Budavári Palotában.
Somogyi Győzővel nagy formátumú, pótolhatatlan alkotót, mestert és példaképet veszített el a magyar nyilvánosság és kulturális élet.
Jól emlékszem a műteremre, a konyhára, a verandára. De leginkább az atmoszférára, a miliőre. Olyan ház volt és olyan kert, ahol jó lenni. Somogyi munkássága összetéveszthetetlenül karakteres, ezer közül is felismerni egy-egy festményét vagy grafikáját. Győrffy Ákos írása.
Ha valódi megtisztulás előtt állunk, annak semmiképpen sem szeretnék az útjába állni.
„Miközben az egész ország a kegyelmi ügyről beszél, itt százszámra vannak »kegyelmi ügyek«” – árulta el ennek kapcsán a Mandinernek Kálomista Gábor.
Miért döntött úgy, hogy felhagy a filmproducerkedéssel? Mi a véleménye az „abszolút filmszínházról”? Erről is kérdeztük a Thália Színház igazgatóját, aki az Eszenyi-ügy margóján egyúttal azt is leszögezte, végre napvilágra kell kerülniük a több évtizedes színházi visszaéléseknek.
A Melléthei-Barna Márton, a Tisza frakcióvezető-helyettese által benyújtott jogszabály a kihirdetését követő tizenötödik napon lép hatályba.
Cserébe befagyasztották azt.
