Közel már a feltámadás, de Jézus még a sírban fekszik: ma van nagyszombat

Nagyszombaton az egyház Jézus sírjánál időzik és imádkozik. A szent három nap utolsó napján Jézus sírban nyugszik, ezért a templomokban szokássá vált az úgynevezett szent sírok kialakítása, amelyben nagypéntek estétől nagyszombat estig, vagy egészen húsvétvasárnap hajnalig Jézus szobra látható, a hívek pedig ide érkeznek, hogy csendben imádkozzanak és elmélkedjenek. A nagyszombat még böjti nap, bár már nem szigorú böjt, mint nagypéntek volt. Akárcsak Jézus halálának napja, a nagyszombat is szentmise nélküli nap (nincs saját miséje), ám nagyszombat este már ünnepel az egyház és Krisztus feltámadásának örömét hirdeti. 

A nagyszombat csöndes: miután halálát követően Arimateai József és Nikodémus segítségével eltemették Jézust (erről a bibliai jelenetről szól cikkünk nyitóképe), az abban az évben szombatra eső ószövetségi húsvétot a tanítványok a törvénynek megfelelően (csendben) töltötték. Így ma az egyház is csöndben elmélkedi át mindazt, ami történt és közben imádságos lélekkel készül a feltámadás örömünnepére (vasárnap hajnalra). Az üdvösségtörténetben ugyanakkor fontos, hogy ez a nap Jézus pokolra szállásának napja is egyben: ez Jézus isteni hatalmát fejezi ki, mégpedig azt, hogy hatalma van a halál és az alvilág fölött. E kettő hatalmát Krisztus éppen feltámadásával töri majd meg. Az, hogy Jézus alá szállt a poklokra, valójában azt jelenti, hogy

A halál vállalása egyben a teljes engedelmesség kifejezése volt az Atya iránt. 

A templomokban kialakított szent sírokhoz kapcsolódó kedves hagyomány a Krisztus-katonáké, akik nagypéntek estétől nagyszombat estéig egymást váltva folyamatosan őrizték a sírt. Ezt a feladatot a gyerekek, illetve fiatalok, egyes helyeken a ministránsok, vagy a cserkészcsapat tagjai vállalták magukra.

„Az égben immár ujjong az angyalok kórusa” – húsvét vigíliája 

Az egyház leggyönyörűbb liturgiája nagyszombat este már a feltámadást ünnepli. A sötétedés után kezdődő úgynevezett vigília mise (előesti szentmise) első mozzanata a tűzszentelés: a fény győzelme a sötétség felett. Erről a tűzről gyújtja meg a pap a húsvéti gyertyát, majd az ekkor még sötét templomba érve énekli, hogy íme, felragyogott „Krisztus világossága!”. Ahogy a húsvéti gyertyáról mindenki átveszi a lángot, a fény tovaterjed a templomban. Ezt követi a semmihez sem fogható húsvéti örömének, az Exsultet, mely az ősegyház örömével hirdeti húsvét ragyogását. 

A liturgiában ilyenkor a szokásosnál jóval több, összesen nyolc olvasmány hangzik el, ezt követi az ünnepélyes alleluja és az evangélium. Szintén az egyház kezdeti időszakára vezethető vissza az a hagyomány, hogy a felnőtt korukban megtértek nagyszombat estéjén részesülnek a keresztség szentségében, amelyet a vízszentelés szertartása előz meg. A felnőtt keresztelendők ezt követően a bérmálás szentségében is részesülnek. 

A feltámadási körmenet a templomon kívülre viszi Jézus feltámadásának örömhírét, 

A közép-európai hagyományt egyes helyeken nagyszombat este, máshol húsvétvasárnap az ünnepi szentmise után gyakorolják. 

A keresztények ettől az órától kezdődően, a húsvéti időben így köszöntik egymást: „Krisztus feltámadt!”, amire azt válaszolják, hogy „Valóban feltámadt!”

Nyitókép: Pixabay