Vaskos album jelent meg az elmúlt másfél évtized Kárpát-medencei örökségvédelmi beruházásairól

Reprezentatív kiállítású építészeti, műemlékes, múltat összegző kötetként született meg A megújulás kora. A múltba visszatérés semmiképpen nem a küllemre vonatkozik: az impozáns könyvet már csupán a rengeteg fotó miatt érdemes alaposan átlapozni, és azért is, mert a fogyaszthatóságon innen maradó kísérőszövegekkel egységet alkotva kiderül belőle: a közös örökségünk átgondolt védelmének kormányoktól független, össznemzeti ügynek kell lennie. Minden időben és rendszerben, nem félve attól sem, ha a téma, jelen esetben az épített környezetünk védelme, társadalmi viták kereszttüzébe kerül – csak lehetőleg szakmai és ne politikai-indulati alapon folyjanak.

A megújulás kora készítői viszont nem arra vállalkoztak, hogy utólag igazságot tegyenek bármely fronton. Egyszerűen azt vették számba, hogy a magyar műemlékállomány 1945 utáni, évtizedeken át tartó, gondatlanságból adódó vagy szándékolt pusztulását­-pusztítását hogyan sikerült megfékezni a huszonnegyedik órában. Legyen szó a legnagyobb és ezért a figyelemnek, kritikáknak is leginkább kitett gigaberuhá­zásokról (Várkert Bazár, Magyar Állami Operaház, a Nemzeti kastély- és várprogram állomásai) vagy a munkálatok volumenét tekintve legkisebbekről, így sok más mellett az apró falusi parasztházak újraélesztéséről a Teleki László Alapítvány által indított és koordinált Népi építészeti programban.

Az üzenet világos: minden történeti épület egyformán jelentős, bármi volt is egykor a funkciója, és bárhol van is a Kárpát-medencében. Nem feltétlenül a fizikai megfoghatóságuk okán, hanem mert ha elvesznek, a falak között őrzött történetek is örökre elfelejtődnek. A tájegységi bontásban – a Dunántúltól a fővároson át Kárpátaljáig és Erdélyig – elénk tárt, közel négyszáz megőrzött-megújított építmény ráadásul egyfajta, a terjedelmi korlátok miatt természetszerűleg hiányos tükör is. A történelmi Magyarország etnikai és felekezeti sokszínűsége különösen a templomok esetében szembetűnő, amelyek között megtalálható sváb evangélikus, magyar katolikus és református, magyar ajkú ruszin görögkatolikus, szerb ortodox, székely unitárius és több zsinagóga is.

Az külön díjazandó, hogy az összeállítók figyeltek a „lazításra” is: a legnagyobb projektekhez köthető személyes reflexiók segítik megérteni az ügy fontosságát a laikusok számára is. A kapcsolódó, világosan tematizált honlapon pedig érdemes bárkinek szétnézni.

A megújulás kora. Terc, 2026

Nyitókép: Mandiner-archív