Albrecht Ritschl gazdaságtörténész szerint teljesen félreérti a helyzetet az, aki úgy véli, a háború utáni újjáépítéshez külföldi pénzzel kell megszórni Ukrajnát; s ne is álmodjanak nyugati életszínvonalról.
Interjút készített a London School of Economics professzorával a Neue Züricher Zeitung, amelyben Ritschl egyrészt lerombolta a második világháború utáni, amerikai finanszírozású Marshall-terv Dagobert bácsis-pénzosztós mítoszát, másrészt elmondta, szerinte hogyan lehetne Ukrajnát talpra állítani.
A professzor a lapnak kifejtette: nemcsak sokat lehet tenni, de ártani is lehet Ukrajna újjáépítése során. Mint elmondta: a Marshall-terv nem pénzügyi segélyprogram volt, ahogyan ezt a mai napig néha leírják, épp ellenkezőleg: „egy jól megtervezett rendszer volt a pénzügyi támogatási programból való kilépéshez”, ugyanis az amerikaiak évek óta öntötték a pénzt Európába, de „különösebb hatás nélkül”. A Kongresszus ezért rákényszerítette a Fehér Házat egy tisztességes munkatervre, különben a pénzosztás blokkolását helyezte kilátásba – ekkor született meg, s fogadták el 1948. április 3-án az úgynevezett Marshall-tervet.
Kérdésre Ritschl elmondta:
csak ott volt sikeres a program, ahol „az amerikaiak szigorúan ellenőrizték a pénz felhasználását”.
Nyugat-Németország jó példa: „a legtöbb pénz a megfelelő helyre került, ami erős intézményeket eredményezett”. A kölcsönpénz és az áruszállítás Amerikából csak a „cukormáz volt a keserű pirulán”, vagyis a már említett jó intézmények létrehozásán, konzervatív fiskális politikán és exportbázison.
Ugyanígy Ukrajna esetében, „fogni egy csomó pénzt és újjáépíteni az országot” az eredeti Marshall-terv félreértelmezése lenne, ugyanis a közhiedelemmel ellentétben a második világháború utáni újjáépítést nagyrészt maguk az országok finanszírozták, a Marshall-terv csak induló finanszírozásként volt jelen. Ugyanis, fejtette ki a szakértő, már a világválság idején rengeteg hitelt adtak, például Németországnak, amit sosem láttak viszont; ezért „az amerikaiak már akkor megtanulták, hogy a pénzosztás nem segít, a pénzügyi támogatást feltételekhez kell kötni”.
Ahogy az IMF új pénzügyi csomagjában is szigorú feltételekhez kötnek minden centet, aminek nyomán az ukrán jegybankot és az adó- és adósságpolitikát is sebesen megváltoztatta Kijev, így megelőzte a hiperinflációt. Ugyanígy, tette hozzá, a mostani donorországok már most is reformokhoz kötik a támogatást. A második világháborúban ezzel szemben meg kellett várni a harcok végét a Marshall-tervvel.
Ukrajna jelenlegi makrogazdasági helyzetét az első világháborút vívó Németországéhoz hasonlította Ritschl, azzal a különbséggel, hogy Berlin annak idején nem tudta kompenzálni a súlyos termelési és adókieséseket, ami jelentősen hozzájárult a vereséghez, míg az ukránok élvezik a külföld támogatását. Viszont, figyelmeztetett, különösen nagy veszély egy ledolgozhatatlan adósság felhalmozódása, ugyanis
Kezdőfinanszírozásról lehet szó, illetve exportlehetőséget kellene adni Ukrajnának, hogy bevételhez jusson. A professzor szerint a cél az lenne, hogy „Ukrajna a háború után egyfajta »második Lengyelországgá« váljon”, mivel „minden lehetősége megvan rá, hogy egy generáción belül utolérje a gazdaságilag sikeres kelet-európai országokat”. Ugyanakkor
„nem eshetünk abba a hibába, hogy Ukrajnának nyugati életszínvonalt akarunk biztosítani”, mert „ez nem fog működni és nem lenne fenntartható”.
Kérdéses a szakértő szerint a bevont magántőke aránya, „a jelek szerint a nyugati cégek már kacérkodnak az ukrajnai közvetlen befektetésekkel” – vélekedett.
Zárójelben megjegyeznénk, hogy ennek keretében nem az egyszeri Pepperbridge Farm nyitna vetőmagboltot Kijev-külsőn, hanem olyan pénzügyi mamutok jelezték érdeklődésüket, mint a Blackrock, amely egymaga ötvenévnyi (!) magyar nemzeti össztermék fölött diszponál.
Az interjúban végül szóba került a befagyasztott külföldi orosz magánvagyonok sokszor emlegetett beforgatása az ukrajnai újjáépítésbe. Erről Ritschl azt mondta: nem lenne példa nélkül való, de például azt nem tartaná jó ötletnek, ha az oroszoktól emellett jóvátételt követelnének, mert ez további feszültséget keltene Kijev és Moszkva között. Példaként a Németországgal szemben megkötött versailles-i békeszerződést hozta fel, amely a lakosság jelentős részét sodorta szegénységbe és revizionizmushoz vezetett.
Nyitókép forrása: KTSDESIGN / SCIENCE PHOTO LIBRARY / KTS / SCIENCE PHOTO LIBRARY VIA AFP
A miniszterelnök továbbra sem beszélt arról, pontosan mit ígért az Európai Bizottságnak, azt azonban elismerte, hogy tetemes mennyiségű reformot kell végrehajtania Magyarországnak.
Robert „Magyar” Brovdi, az Ukrán Pilóta Nélküli Rendszerek Erőinek parancsnoka büszkélkedett el a hírrel.
Idő kérdése, hogy Putyin már a megadási nyilatkozatot fogalmazza meg.
A Politico megerősítette, hogy semmilyen megállapodás nem született ma uniós pénzek kifizetéséről.
„Ez durva és arcátlan hazugság” – fogalmazott az orosz elnök.
Az orosz elnök figyelmeztette Örményországot, hogy az Eurázsiai Gazdasági Unióból való kilépés gazdasági veszteségekkel járhat.
A Puskás Arénából osztott meg egy képet a volt kormányfő.
A kislány soha többé nem akar visszamenni Párizsba.
