A nyomtatott tortaszelet ronda, de finom
„Amikor beleharapsz, különböző hullámokban csapnak meg az ízek” – vallja Jonathan Blutinger, a Columbia University gépészmérnöke és a tanulmány szerzője, aki kiemelte a szeleten belül is képezhető különböző rétegekben rejlő lehetőségeket. Azért hozzátette:
„inkább ízlett, mint nem, de nem egy hagyományos keverék. De hát nem vagyunk Michelin szakácsok”
– ami, valljuk be, jobban hasonlít a Narancs, Tetves és Dugó című örökbecsű rajzfilmsorozat egyik első mondatára, amikor Narancs, megszemlélve az általa készített robotegeret, némi önkritika után megjegyzi, „de hát ez van, én csak egy ... macska vagyok, nem egy ... tudós!”, mint bármire, ami valaha elhangzott egy 3d nyomtatott torta kapcsán.
Azért a 3D nyomtatott szelet nem készülhetett volna el emberi beavatkozás nélkül: a résztvevők például villával pürésítették a banánt, ezt keverték vízzel, vajjal és a keksztésztával egy hétköznapi keverőtálban előtte. A keksztészta arányát egyébként duplázták az első torta nyomtatás után, mert látták, hogy a szelet szétesik, ha nincs efféle szilárdabb alapja – így utóbb inkább kinyomtatták a szeletet, vastag tésztaaljjal és falakkal, és ebbe helyezték a tölteléket.