Kell a közösség, kell a közös élmény, kell egy csapat

2023. március 28. 18:33

Rajcsányi Gellért
Mandiner
A magyarok jellemzően individualisták, ez a karakterünk – de a totális individualizmusra sem épülhet egészséges társadalom. Kellenek a közösségek, a közös élmények. És: kell egy csapat.

Két vak srác. Egy vidám fiatal társaság tagjaként. Együtt mennek ki, egymással viccelődve a magyar–észt meccsre. Azt hiszem, egyszerre lepődök és rendülök meg, ahogy szóba elegyedek velük és megtudom ezt róluk, miközben együtt tartunk a zsúfolt metrón a Puskás felé.

Mit foghat fel egy futballmeccsből egy vak ember? Miért megy ki a találkozóra? Ha egy pillanatra becsukjuk a szemünket egy nagy stadion mérkőzés alatti hangorkánjában, talán valamit átérezhetünk belőle. A közösség erejét. Egy közös élmény átélésének felemelő érzését.

A stadion. Piros-fehér-zöld fényekben tornyosul fölénk, elfárad az ember, mire megkerüli.

Körülöttünk kedélyes emberek tízezrei, a jellemző drukkerarcoktól a középosztálybeli családokig,

az idősektől a kicsikig, a kocaszurkolóktól a komplett iskolai vagy focisulis osztályokig, sokan egyenmezben, mások egyéni, önkifejező szerelésekben.

Több mint negyvenezer ember. Egy Észtország elleni barátságos meccsen. Pont húsz éve, 2003-ban szám szerint 457 (négyszázötvenhét) nézője volt az első magyar–észt mérkőzésnek idehaza a korábbi, akkor már rég megkopott Fradi-stadionban.

Most, húsz évvel később majdnem százszor annyian mentek ki az egyébként nyilván nem futballtörténeti eseményre,

önként és dalolva, szó szerint.

Előzetesen reménykedtünk, hogy új siker és nem csalódás lesz a bolgár meccs kifutása is. Mert megérdemli a csapat, megérdemli Rossi – és nem utolsósorban megérdemlik a magyarok, mindannyian. És meg is kaptuk, a hétfői parádés győzelemmel, s még inkább az élvezetes meccsjelenetekkel, megmozdulásokkal.

A bolgár meccs góljai

 

Távol álljon tőlem, hogy a tömegek dicséretéről, az összegyűlt embermassza együtt dübörgéséről zengjek itt ódákat. Egyrészt kellemetlen történelmi konnotációkat ébresztene egy ilyen hozsannázás, másrészt a magyar társadalom, benne e sorok írója, jellemzően individualista,

és mindenféle egyenlősítő és bedaráló kollektivizmustól távolságot tart.

Ezért vetette ki a magyar néplélek mind a nácizmust, mind a kommunizmust magából, anélkül, hogy valaha is mélyen és tömegesen a hívévé vált volna.

A valódi magyar karakter a jég hátán is megélő, egyéni erőfeszítéseiből előrejutó ember – rossz időkben a túlélésért küzdve, jobb időkben a gyarapodásért kepesztve, szinte mindig egyéni utakat keresve. Csak a rendszerváltás óta eltelt egyharmad évszázad során mindegyik időszakra volt példa, és nem is egyszer.

Csakhogy, csakhogy: a totális individualizmusra sem épülhet egészséges társadalom. Kellenek a közösségek, a közös élmények, kellene a több közbizalom,

szükség van az összetartozás érzésére, amiből épülni tud a lélek, az egyén, a közösség és az ország.

A futball természetesen egy ilyen közeg, és a válogatott 2016-os Eb-szereplése óta már több hullámban átélhettük újra azt a közösségi fociélményt, ami a dél- és nyugat-európai országok vagy épp Latin-Amerika népeinek folyamatos betevő falat. És mi sem tudunk jóllakni vele. Ezért is megy ki negyvenezer ember egy magyar–észt barátságosra, meg több mint hatvanezren a bolgár meccsre.

És köztük sok-sok ezer kisgyerek és kamasz, fiúk és lányok egyaránt, ami az egyik legjobb fejlemény ebben az egészben. A meccsen a kölykök teljes lelkesedéssel, teli torokból buzdították a nemzeti csapatot. És milyen különleges is volt a tavalyi magyar–angol meccs, ahol szinte kizárólag gyerekek tízezrei éltették és ünnepelték a válogatottat!

A tavalyi Nemzetek Ligája-menetelés idején

nálunk a játszótéren a labdázó ovisoktól a focizgató nagyfiúkig dibuszoztak meg szalaiattiláztak a kölykök.

Így születik a következő hetven év legendája, ebből épül be az egészséges közösségi és nemzeti tudat az újabb fiatal nemzedékbe, és ez így van jól.

 

Fotó: MTI

Összesen 54 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Csak a siralmas második félidei alibizés nem kell.

Maximalizálták. A semmiért. A gólok száma és a sérülések száma között nincs egyenes összefüggés. A pályán eltöltött idő és a sérülések száma között viszont van.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés