és mindenféle egyenlősítő és bedaráló kollektivizmustól távolságot tart.
Ezért vetette ki a magyar néplélek mind a nácizmust, mind a kommunizmust magából, anélkül, hogy valaha is mélyen és tömegesen a hívévé vált volna.
A valódi magyar karakter a jég hátán is megélő, egyéni erőfeszítéseiből előrejutó ember – rossz időkben a túlélésért küzdve, jobb időkben a gyarapodásért kepesztve, szinte mindig egyéni utakat keresve. Csak a rendszerváltás óta eltelt egyharmad évszázad során mindegyik időszakra volt példa, és nem is egyszer.
Csakhogy, csakhogy: a totális individualizmusra sem épülhet egészséges társadalom. Kellenek a közösségek, a közös élmények, kellene a több közbizalom,
szükség van az összetartozás érzésére, amiből épülni tud a lélek, az egyén, a közösség és az ország.