Nem az van, amit mondott, de nem írjuk le, hogy nem az van, amit mondott, hanem micsoda leleményes alak, hogy nem azt mondja, ami van, hogy ne az legyen, amit mondott

Amolyan „megelőző kommunikáció”, értem.

Addig terjed a jogod, amíg a másik magánlakásának zavartalan használatához, pihenéséhez való jogát nem sérted.

„Jogom ehhez, jogom van ahhoz, a másik meg le van sz@rva
Sajnos, ebben nem értünk egyet.

Számos hasonló ügyben volt szerencsém megismerkedni a valós és nem az »elhülyéskedett«, viccelt körülményekkel; nagyra tartom a bírót, hogy volt bátorsága az »azt csinálok, amit akarok«; »ez az én telken semmi közöd hozzá«; »jogom van szórakozni« ezt vagy azt csinálni hozzáállással szembemenni.
Nem, nincs jogod hozzá.
Addig terjed a jogod, amíg a másik magánlakásának zavartalan használatához, pihenéséhez való jogát nem sérted; abszolút joggal nem lehet konkurálni- hozzáteszem a kilencvenes években aktív rendőri és önkormányzati »segédlettel« így tették pokollá, keserítették meg lakók százainak az életét éjszakai szórakozóhelyek és társaik – a közönségük kitombolta magát valamelyik pesti »proli kerületben« aztán jobb esetben taxival, rosszabb esetben részegen vezetve hazament a Káderdűlőre pihenni, ahol persze az ott élők érdekérvényesítő képessége miatt szó sem lehetett arról, hogy bármi is megzavarja a fontos elvtársak/később urak pihenését.
Kitartó jogászmunkával ennek vetettünk akkor véget.
A mai napig büszke vagyok rá, hogy nem csak a pihenéshez és a magánlakás zavartalan használatához való jogukat védtük meg ezeknek a szerény körülmények közt elő jobbára munkásembereknek, hanem a szoci időkben vadkeletté változtatott országban a reményt is adtunk nekik a fair eljárásra.
Ehhez persze elszánt, a komfortzónájukból kilépő, fiatal bírákra is szükség volt.
Miattuk is szólok most, miattuk és a modernitás nevében eltiportak, megszégyenítettek és kigúnyoltak nevében, kicsit szerényebben az »önzés jogával«!”
Nyitókép: Földházi Árpád