Mifelénk az öntudatos joggyakorló általában összeférhetetlen, önző szociopata

„»Azt kérték a bíróságtól: állapítsa meg, hogy a labdázók (vagyis a perben alperesként az önkormányzat, mint a pálya tulajdonosa) a folyamatos zajártalommal birtokháborítást követnek el, és ezzel sérül a testi épséghez, a magánlakáshoz és a pihenéshez fűződő személyiségi joguk, valamint nem tudják lakásukat rendeltetésszerűen, nyugodtan használni.«

Normál esetben, aki ilyen keresettel fordul a bírósághoz, azt statáriálisan körberöhögik, és közlik, hogy ne éljen emberek között, mert nem való neki, amúgy is egy egysejtű érzelmi szintjén áll. Ám mifelénk az öntudatos joggyakorló általában összeférhetetlen, önző szociopata. A trottyos szar bíróság, meg neki ad igazat, mert vélhetően a bíró is pontosan ilyen civilben.

A probléma az, hogy a bíróságnak ehhez semmi, de semmi köze nincsen. Legföljebb akkor lenne, ha egy meghatározott területen egyáltalán nem lehetne gyakorolni valamelyik alapvető jogot, de erről szó sincsen. Akinek van 5-6 éve hülyeségért pereskedni, annak lenne 1-2 éve arra is, hogy megoldja a lakásgondját, és ne nálánál sokkal számosabb ember életét keserítse meg.

Egy szabad társadalom attól szabad, hogy a legkülönfélébb életmódok, magatartások elférnek egymás mellett, ennek megoldása pedig nem a bíróság, hanem a politika feladata. Van, aki éjjel dolgozik, van, aki focizni szeretne, van, aki experimentális művészeti irányokkal kísérletezik. Vagyunk kevesebb mint 10 millióan, van több mint 93 ezer négyzetkilométerünk, elférünk, már ha és amennyiben valakik nem gondolják úgy, hogy a saját életformájukat abszolutizálják és kizárólagosnak tartják. Ahogy a felperes és ahogy a bíró.”

Nyitókép: Pixabay