Magyarországnak saját magára kell támaszkodnia az új többpólusú világban

A szerző az American Affairs amerikai folyóirat alapítója, a Mathias Corvinus Collegium (MCC) vendégoktatója

***

Tom Cruise Top Gun című filmjének folytatása az év elején került a mozikba, és nagy sikert aratott. A 2020-ban kezdődő, kétévnyi zűrzavar után a Maverick a katonai bátorság és az amerikai hivalkodás szemérmetlen ünneplésének tűnt. Mégis, ahogy a mozilátogatók hazatértek, a világ aktuális állapota már nem az 1986-os és a 2022-es Top Gun-filmek világát tükrözte. A világ gyorsan távolodik az Egyesült Államok által vezetett globális liberális rendtől, a Maverick pedig egy rég letűnt korszak iránti nosztalgia kifejeződése marad, amikor még néhány célzott katonai csapással rendet lehetett tartani. Az új többpólusú világ ennél sokkal összetettebb.

A háború 2022. február végi kezdete óta a világ gyors változások sorozatán megy keresztül. Miközben az Egyesült Államok lokálisan megerősödött – veszélyeztetve az európai gazdaságot egy olyan szankciós politikával, ami (egyelőre) kevésbé árt az Egyesült Államoknak -, globális szinten meggyengült, miközben közelebb hozta egymáshoz Oroszországot és Kínát, és felgyorsította a BRICS+ szövetség erősödését. A renegát nemzetek már nem hajolnak meg vagy omlanak össze egyszerűen az amerikai légi fölény előtt, mint egykoron. A Maverick által ünnepelt korszak már véget ért.

Az 1990-es években csakugyan úgy tűnhetett, hogy semmilyen komoly akadály nem áll a globális liberalizmus térnyerésének útjában. De mit is értünk liberalizmus és liberális demokrácia alatt ebben az összefüggésben? A Szovjetunió bukását követően a korabeli gondolkodók arra a következtetésre jutottak, hogy a társadalom az egyre nagyobb mértékű szabadság irányába halad, amit a demokratikus folyamatok révén lehet biztosítani. A határok jelentősége lassan elhalványul, a kulturális különbségek másodlagossá válnak, és mindenhol angolul beszélnek majd. Az emberek szabadságukat a különböző márkák választásán keresztül fejezik majd ki, virágoznak az alternatív életmódok, és fokozatosan „egy világgá” válunk.

Az 1990-es évek geopolitikai történései ezt látszottak megerősíteni. A Sivatagi Vihar hadművelet 1991 elején bebizonyította, hogy az amerikai légierő hetek alatt térdre tudja kényszeríteni Irakot, és amerikai részről szinte alig van áldozat. Jugoszlávia 1999-es NATO-bombázása hasonló elképzelést követett: az Egyesült Államok elég erős volt ahhoz, hogy néhány kulcsfontosságú csapással megbüntesse a vétkes felet. A Szovjetunió bukása után az amerikai jogi és pénzügyi szolgáltatások terén szerzett amerikai szakértelem az amerikai fogyasztói márkákkal karöltve a világ elnyugatosítását célozta meg. Teng Hsziao-ping liberális gazdasági reformjai után Kína lépéseket tett a demokrácia irányába.

Az 1990-es évek szabadkereskedelem felé mutató törekvései megerősítették azt az elképzelést, hogy a határok és a nemzetek egyre kevésbé számítanak. Az 1989-ben megfogalmazott washingtoni konszenzus adta meg a nemzetközi intézményeknek a politikai iránymutatást ahhoz, hogy egyre több változást hajtsanak végre a nyitás irányába. Európában az 1992/93-as Maastrichti Szerződés hozta létre az európai egységes piacot, míg a következő évben az Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Megállapodás egy egységesebb kereskedelmi övezetet hozott létre Mexikó, az Egyesült Államok és Kanada között. Az 1995-ös schengeni megállapodással, valamint az euró 1999-es bevezetésével úgy tűnt, hogy Európa a „globális emberiség” olyan víziójának modellje lesz, amelyben a nemzetek és határok régi világa végérvényesen megszűnik.

Miután a hidegháború köde eloszlott, az amerikai írók a fogyasztói kapitalizmus dicsőséges jövőjét látták maguk előtt, amely közelebb hozza a világ népeit egymáshoz ahelyett, hogy ellentéteket szítana. Thomas L. Friedman 1999-ben megjelent, The Lexus and the Olive Tree című könyvében minden irónia nélkül fogalmazta meg a konfliktusmegelőzés aranyív-elméletét, ami szerint: „Még soha nem tört ki háború két olyan ország között, amelyekben volt McDonald's”. Az internet és a világháló megjelenésével az egységes globális piac még elérhetőbbnek tűnt. A korszak vállalatai ezt szlogenjeikben is tükrözték: amikor az eBay 1995-ben elindult, szlogenje a „vásárlók és eladók globális összekapcsolása” volt.

2001. szeptember 11-én világossá vált, hogy az 1990-es évek globalizációja ellenségeket is szült. Az 1990-es évek békés időszaka végül megszakadt, és az új ellenségek már képesek voltak visszavágni. De 9/11-re válaszul az Egyesült Államok nem adta fel a liberális világrendet sőt, inkább magasabb fokozatba kapcsolt. Amerika szerint az iszlám terroristák csupán átmeneti akadályt jelentenek a további globális liberalizáció útjában. Azt mondták, hogy Irak és Afganisztán népe felszabadítóként fogja üdvözölni az amerikai csapatokat, mivel szívük mélyén ugyanarra a szabadságra vágynak, mint mi. Az afgán és az iraki erők gyors kezdeti megfutamodása megerősítette azt a benyomást, hogy az amerikai katonai erő képes megfékezni a globális zavargásokat. Tíz évvel 9/11 után világossá vált, hogy Amerika csak elakadt Irakban és Afganisztánban, anélkül, hogy bármilyen világos út látszott volna a győzelem vagy az egyszerű kivonulás felé.

A globális liberalizáció elméletével szembeni igazi kihívást a 2016-os év két jelentős eseménye jelentette: a Brexit és Donald Trump elnökké választása. A Brexit előtt az európai elitek úgy tekintettek az európai projektre, mint az emberiség egyetlen liberális birodalomba való integrálásának jelképére. Szerintük egyszerűen nem volt lehetséges, hogy ezt a folyamatot lelassítsák vagy leállítsák. A Brexit után az európai elitek több évig próbálták elkerülni az elkerülhetetlent. Trump megválasztásával a globális liberalizmussal szembeni nemzeti populista kihívás magát az amerikai elnöki pozíciót foglalta el. A liberális birodalomnak most is sikerült megszilárdítania magát, és, legalábbis egy időre, elhárítani a Trump jelentette fenyegetést.

Mostanra azonban minden sokkal nagyobb mértékben változott meg. Oroszország ukrajnai invázióját követően a Nyugat válasza már nem tükrözi azt a meggyőződést, hogy a globális liberalizmus képes megtartani a barátait és meggyőzni az ellenségeit. A Nyugat lépéseinek következményeként inkább felgyorsulóban van a többpólusú világ kialakulása. Ennek oka a Nyugat azon döntésére vezethető vissza, hogy az ukrajnai orosz invázióra hasonló intézkedésekkel reagált, mint amilyenekkel korábban a kisebb hatalmakkal szemben próbálkozott: szankciókkal sújtotta az orosz vezetőket és gazdaságot, mivel (szerintük) a Nyugathoz képest az orosz gazdaság »gyenge« és »kicsi«. A Nyugat úgy döntött, hogy Oroszország lépésére válaszul kizárja Oroszországot a globális rendszerből. Ez a fordulat minden eddiginél nyilvánvalóbban a globalizációs folyamat végét jelentette.

Az orosz invázió után néhány nappal Jeffrey Sonnenfeld, a Yale School of Management professzora összeállított egy listát az Oroszországban üzleti tevékenységet folytató amerikai vállalatokról azzal a céllal, hogy pellengérre állítsa őket, és nyomást gyakoroljon rájuk a kivonulás érdekében. Ezzel világossá vált, hogy a globális kapitalisták már nem hisznek a kereskedelem liberalizációt elősegítő erejében. A liberális kapitalizmus szent kötelessége nem a terjeszkedés, hanem a kivonulás lett. Néhány hónap múlva maga a McDonald's is bejelentette, hogy befejezi harminckét éve tartó oroszországi működését. Micsoda ironikus pillanat! Ha a Nyugat még mindig úgy gondolná, hogy a kereskedelem liberalizációhoz vezet, akkor épp most lenne itt az ideje, hogy megerősítsük a McDonald's oroszországi terjeszkedése melletti elkötelezettségünket!

A globalizáció végét nem más, mint Larry Fink, a világ legnagyobb vagyonkezelője, a BlackRock vezérigazgatója is megerősítette. »Ukrajna orosz megszállása« – írta egy idén tavasszal megjelent befektetői levelében – »véget vetett az elmúlt három évtized globalizációjának«. Ahelyett, hogy a nyugati márkák meghódítanák a világot, most inkább egyfajta megosztottsággal kell szembesülniük.

A legfontosabb, hogy az Egyesült Államok azzal, hogy megpróbálja kizárni Oroszországot a globális pénzügyi rendszerből, aláásta a saját maga iránti bizalmat. És ez a bizalom az alapja az amerikai dollár tartalék szerepének a globális pénzügyi rendszerben. Ha az amerikai külpolitikával szembekerülő országok azt kockáztatják, hogy devizatartalékaikat befagyasztják – ahogy Oroszország esetében is történt –, akkor sok más ország kétszer is meggondolja majd, hogy vagyonát amerikai kezelésbe adja-e. Ugyanez vonatkozik a kulcsfontosságú árutranzakciók dolláron kívüli elszámolására is.

Az új »többpólusú« világ legszembetűnőbb jellemzője, hogy a nyugati liberálisok már nem hisznek abban, hogy a kereskedelem képes a világ többi részét a liberális demokrácia felé fordítani. Ennek fényében felmerül a kérdés: nem fontosabb-e, hogy a nemzetek gyakorlatiasan közelítsék meg a kialakuló helyzetet, ahelyett, hogy az egyre törékenyebbé váló liberális birodalmunkhoz igazodjanak? A válasz egyelőre az, hogy az Egyesült Államok egyre nagyobb befolyást gyakorol az európai politikára, még akkor is, amikor a jelek arra utalnak, hogy Latin-Amerikában, Afrikában és Ázsiában gyengül az amerikai gazdasági befolyás.

A kialakulóban lévő többpólusú világrend jellemzői azonban egyértelműek. Az amerikai dolláron kívül egyre gyakrabban használnak majd más fizetőeszközöket is a tranzakciók elszámolásához. A Nyugat, élén az Egyesült Államokkal, folytatja erőfeszítéseit a jogsértő országok szankcionálására és a közvetítőkön keresztül történő konfliktuskezelésre. Eközben a Nyugat elkötelezettsége a balliberális ideológia mellett elkezdi aláásni saját diplomáciáját. Kína ezzel szemben gazdasági ereje révén regionális egyeduralkodóvá és erős nemzetközi befolyással bíró országgá válik. Latin-Amerika, Afrika, Dél- és Délkelet-Ázsia inkább a Sinoszféra felé fog fordulni. Végül, a hideg tél és az esetleges energiaválságok feszültségeket fognak előidézni a nyugati szövetségi rendszeren belül.

A kialakuló többpólusú rend kihívást jelent majd Magyarország számára is. Mint minden nagyhatalmak közötti potenciális konfliktusövezet közelében fekvő ország, Magyarország is ellenzi olyan geopolitikai blokkok kialakulását, amelyek áldozatokat követelhetnek a térségben.

Ugyanakkor Magyarország számos gyakorlati okból is jó helyzetben van. Először is, stratégiai érzéke a Kárpátok által körülvett és védett térségben gyökerezik. A geopolitikai blokkok elkerülése érdekében szomszédaival pragmatikus kapcsolatokat kell kialakítania, különösen a kereskedelem területén. Ahhoz azonban, hogy az elkövetkező években jól tudjon boldogulni, néhány konkrét változtatásra lesz szükség. Az 1990-es évekkel ellentétben, amikor úgy tűnt, hogy a nyugati eszmék fejlődést és sikert hoznak, most egyre szkeptikusabban kell viszonyulnia a Nyugatról érkező eszmékhez és gyakorlatokhoz, ahol egyfajta kulturális forradalom zajlott le.

Az egypólusú globális liberalizmus széttöredezése nem jelenti azt, hogy a nemzetek visszatérnek az autarkiához, vagyis a gazdasági elszigetelődés és önellátás politikájához. Ez inkább azt jelenti, hogy az emberi természetről, a nemzeti érdekekről és a politikai pragmatizmusról szóló klasszikus elképzelések a következő években hasznosabbá válnak, mivel a liberális feltevések kudarcot vallanak és kontraproduktívvá válnak. Az elkövetkező viharos évekre való felkészülés során, ha nagy hangsúlyt fektetünk a hazai tehetségek fejlesztésére és képzésére, és olyan vezetők generációját neveljük fel, akik képesek jól szolgálni hazájukat, akkor Magyarország a legjobb helyzetben lesz ahhoz, hogy boldogulni tudjon ebben a hirtelen jött új világban.

Nyitókép: Mátrai Dávid