Az anya nő, az apa férfi, a család kérdése nemzetállami hatáskör

A szerző a Fidesz európai parlamenti képviselője

Az idei, 2023-as esztendő az Ursula von der Leyen által vezetett bizottság megbízatásának utolsó teljes éve, hiszen 2024 már a választásokra való felkészüléssel és a mandátum átadásával fog telni. Lassan elérkezik tehát az elszámolás ideje, hiszen egy év múlva ilyenkor már minden az európai választásokról szól majd.

Áttekintve az elmúlt időszak történéseit, sajnálatos látni, hogy az uniós intézmények a világjárvány okozta válsághelyzetben is azzal voltak elfoglalva, hogy az LMBTQ+ életformát népszerűsítve uniós genderstratégiát alkossanak. Az azonban még ennél is felháborítóbb, hogy a jelenlegi háború és az egész Európát sújtó energiaválság kellős közepén olyan javaslattal állnak elő, amely az azonos nemű párok örökbefogadási jogának elismerését minden tagállamra nézve kötelezően előírná.

Brüsszel ugyanis 2023 decemberében egy európai szülői bizonyítvány bevezetését kezdeményezte, amelynek lényege az lenne, hogy biztosítsa: aki az egyik tagállamban szülőnek számít, az a másik tagállamban is szülőként kell elismerni.

Ez a javaslat tehát a szabad mozgás és letelepedés jogára hivatkozva kötelezővé tenné az Európai Unión belül a szülői státusz elismerését és az ebből származó jogosultságok biztosítását, olyan esetben is – sőt, a javaslat indoklásának értelmében különösen akkor –, ha a gyermeket azonos nemű szülők fogadták örökbe.

az elmúlt néhány évben, hiszen az eredménye egy minden ideológiai várakozásukat kiszolgáló páneurópai szülői státusz. Nem csoda, hogy ez a téma már az Európai Parlament következő, februári plenáris ülésén előkerülhet, a vitában pedig várhatóan az európai baloldal kívánja uralni majd a terepet, mielőbbi együttműködést szorgalmazva a tagállamok között már a jogszabály hatályba lépése előtt.

Az Európai Bizottság arra alapozza kezdeményezését, hogy az egyes tagállami bíróságok és hatóságok a jóhiszeműség és az együttműködés elve alapján minden további intézkedés nélkül elismerik a más tagállamok bíróságai és közigazgatási hatóságai által hozott határozatok érvényességét. Valójában azonban súlyos visszaélés az uniós alapszerződések elveinek eredeti céljaival, hogy ezek alapján egy olyan területre próbálják erőszakosan kiterjeszteni az EU hatáskörét, amely szigorúan a nemzetállamok jogkörébe tartozik. A családjogi szabályok az egyes tagállamok történelmébe, kultúrájába és társadalmi értékrendjébe mélyen beágyazottak.

Az, hogy Brüsszel kötelező jelleggel kinyilvánítaná: az azonos nemű párok örökbefogadott gyermekükkel minden uniós országban családnak minősülnek, ideológiai hadviselést jelent a hagyományos családmodell ellen és ellentétes számos tagállami alkotmány rendelkezéseivel, köztük a magyar Alaptörvényben lefektetett család fogalommal, amely így fogalmaz: „Magyarország védi a házasság intézményét, mint egy férfi és egy nő között, önkéntes elhatározás alapján létrejött életközösséget, valamint a családot, mint a nemzet fennmaradásának alapját.  A családi kapcsolat alapja a házasság, illetve a szülő-gyermek viszony. Az anya nő, az apa férfi.”

Brüsszel tehát, miközben azt próbálja elhitetni a közvéleménnyel, hogy a gyermekek érdekében írná elő az azonos nemű párok örökbefogadása vagy éppen az európai családmodelltől eltérő poligám házasságok kötelező elismerését, ezzel ellentétben

a migráció és a multikulturalizmus népszerűsítésére és a keresztény kultúra szerinti családmodell felszámolására.

2022 decemberében, éppen ennek a jogszabálynak a bemutatásával egyidőben, az Európai Bizottság kötelezettségszegés iránti keresetet nyújtott be az Európai Bírósághoz a magyar gyermekvédelmi törvény miatt. Ez a jogszabály tiltja a nemváltás gyermekek számára való népszerűsítését, a szexualitással kapcsolatos tájékoztatás jogát pedig kizárólag a szülők részére tartja fenn, hiszen semmi szükség arra, hogy önjelölt civil szervezetek avatkozzanak bele ebbe, akiknek egyébként semmi keresnivalójuk az iskolákban.

Az unió eljárása azonban annak ellenére folyik az ügyben, hogy a szabályozás semmiben sem korlátozza a felnőttkorú állampolgárok szexuális magatartását. A baloldali többség által uralt Európai Parlamentben most ott tartunk, hogy ha valaki a hagyomány, keresztény-zsidó értékrendre alapozva foglal állást a család fogalmáról, azt rögtön homofóbnak és intoleránsnak bélyegzi az európai fősodor, az uniós intézmények pedig

Annak idején, amikor 2019-ben a von der Leyen vezette Bizottság hivatalba lépett, azt az ígéretet tette, hogy az unió alapelveit tiszteletben tartó, a geopolitikai érdekeket és különbségeket figyelembe vevő testületként működik majd. Ehhez képest, áttekintve lassan három és fél éves működését, azt kell látnunk, hogy sajnálatos módon ugyanúgy politikai és ideológiai alapon funkcionál, mint az előző, Jean-Claude Juncker vezette testület. A legszomorúbb, hogy mindezt az uniós intézmények az Európai Uniót meghatározó, „az európai népek közötti egyre szorosabb egység” víziójának égisze alatt teszik.  Sajnos ez az elv öncélúan értelmezve éppen azt az európai értékrendet és a kontinens békéjét szavatoló egységet fenyegeti, amelynek érdekében az Európai Unió létrejött.

A magyar kormány álláspontja ebben a kérdésben egyértelmű. Nem adjuk át semmiféle brüsszeli testületnek a döntés jogát abban a kérdésben, hogy mi a család! Gyermekeink védelme elsődleges, ebben a kérdésben nem engedünk.

Nyitókép: Mátrai Dávid