Több felnőttet a világpolitikába!

2023. január 31. 9:00

Kohán Mátyás
Mandiner
Ursula, Annalena és Recep lökdösődős-szívatós ökörködésénél a Mókus oviban is kifinomultabb a foglalkozás.

Az egykori pedagógus Bayer Zsolt szokta kérdezni: tessék mondani, itt mindenki hülye?

Ezt sajnos nem tudom. De azt igen, hogy a világpolitika színpadán-kínpadán félelmetesen elszaporodtak az óriásbébik, és ez nagyon nincs rendben. Vagy helycserés emberrablás történt, és a felelős államhölgyek-államférfiak egy pesthidegkúti óvodába zárva vágyakoznak stallumuk után; vagy a Sándor-palotába távozó Novák Katalin ejtett ki egy kis üvegcse tömény demográfiajavítót a családügyi tárcából; vagy a politikusokat etető catering-cégek háza táján kellene már egy kicsit körbeszaglászni. De valahol el van itt hantolva egy blöki, az bizonyos.

Mert komolynak nem lehet gondolni azt, ami itt körülöttünk „világpolitika” munkacímen folyik: kedélyes kisdedek rohangálnak viháncolva,

a kis kezükben himbálózó interkontinentális ballisztikus rakétákat néha játszásiból a földhöz vágják,

és ha összeütköznek, még löknek is a másikon egy nagyot, ahogy esik, úgy puffan, durran, olvad.

Nyilvánvalóan édes mindegy Recep Tayyip Erdoǧan török elnöknek, ki milyen könyvet éget mindenféle havas viking földeken, és huszonkilenc évnyi politikai tapasztalatával – melyből húszat hazája első számú vezetőjeként szerzett – meg tudja különböztetni egy elborult elméjű szélsőjobboldali aktivista Korán-égetését, mely egyébként a svéd alkotmány szerint nem betiltható, a svéd kormány hivatalos álláspontjától. Pláne úgy, hogy a Koránt égető Rasmus Paludan nem először okoz balhét Svédországban, s a mindenkori svéd kormányok sosem a szeretet hangján beszélnek a dán bajkeverőről. Úgy pedig kiváltképp, hogy

Svédország egyébként fülét-farkát behúzva teljesíti Ankara valódi igényeit a svédországi kurd szervezetek kapcsán.

Erdoǧan friss lépése, mely szerint Svédországgal ennek ellenére sem tárgyal tovább a NATO-csatlakozás ratifikációjáról, szimpla óvodai lökdösődés, régi családi traumák továbbörökítése. Ahogy az EU előszobáztatja őket harminchat éve, úgy előszobáztatják ők is a svédeket, érdemleges magyarázat nélkül.

Ezt a dedós játékot játsszák még páran – például Ursula von der Leyen és az ő Bizottsága, amely hónapokon át tartó, szigorúan egyeztetett és igen komolyan vett tárgyalás után a magyar felet hivatalosan nem értesítve, a sajtón keresztül üzente meg, hogy szépek, szépek ezek a vállalások, meg teljesültek is, de azért mégiscsak leállítaná a modellváltó egyetemek felé azt az egyetlen uniós pénzt, amelyet fizikai lehetetlenség bárkinek ellopnia, hiszen egyenesen az Erasmusra kiutazó diákok bankszámlájára megy.

Teszi ezt úgy, hogy úgyis pontosan tudja: végtelen ideig nem packázhat Magyarországgal csak a sport kedvéért. Egyrészt azért nem, mert a magyar delegáció rendületlen kitartással az utolsó lehetséges ürügyet is lenavracsicsolja az asztaláról, ha nem vigyáz; másrészt azért nem, mert ha egy tagállammal oly végletesen kibabrálnak, hogy az sarokba szorulva totális vétópozícióba vágja magát, akkor megbénul az unió. Így tehát vétóveszélyes ügyről vétóveszélyes ügyre, szépen, lassanként, mindig az elfogadható minimumot adva így is-úgy is fel kell majd oldani a pénzeket – ha pedig a dolgok úgyis szükségszerűen errefelé mennek,

akár kevésbé dedósan is megoldódhatna az ügy, a komolyság és hitelesség halovány látszatát fenntartva.

De a kiscsoport legalja egyértelműen Annalena Baerbock német külügyminiszter, akinek nem csak fel sem tűnik, hogy hadat üzent Oroszországnak, de súlya oly csekély, hogy még a német sajtóban sem merült fel egy percig sem, hogy esetleg komolyan vegyék. A Welt szó szerint azt írta, idézem, „csodálkozást váltott ki, hogy Baerbockból kicsúszott egy ilyen könnyen kihasználható kijelentés”.

Tehát az van, hogy amit Európa vezető hatalmának külügyminisztere a legélesebb helyzetben a legélesebb témáról mond, már a hazaiak számára sincs az asztalon. S hogy Vlagyimir Putyin Berlin lerakétázásával reagál-e, az legyen a holnap baja.

Ursula, Annalena és Recep lökdösődős-szívatós ökörködésénél a Mókus oviban is kifinomultabb a foglalkozás. Ez most nem keletiség vagy nyugatiság kérdése, mert az orosz-ukrán háború egyetlen némileg komolyan vehető közvetítője ugyanazt a dedós játékot játssza, mint kontraszelektált uniós vezérkarunk.

Ilyen unalmas volna a külpolitika? Vagy mit vétett szegény, hogy pont neki s pont most nem jutnak komoly emberek?

Egy szó, mint száz: több felnőttet a világpolitikába!

Vlagyimir Putyin és Európa egyszerre ásta be magát egy mocsaras zsákutcába, Ukrajnában egyre halnak, és Leopard-ügyben már megint sikerült két teljesen legitim opció közül az eszkalációt választani – ez most nem a lökdösődés, a traumakihordás és az óvodapedagógia pillanata. Hanem a komoly, megfontolt beszédé. Vagy az arany hallgatásé, legalább.  

 

Nyitóképen – és alább – a jelenet, amikor Erdoǧan nem biztosított széket Ursula von der Leyennek

Összesen 187 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Tényleg gyerekek ezek. Amitől tartani kellene, attól nem, de amitől nem, attól nagyon tartanak.
Kik választották meg bármire is ezeket az EU-s akárkiket? Azok sem felnőttek voltak.
Soros és társai aztán megvették őket, na de azelőtt, kik voltak vevők rájuk?
A két hölgyeményt Erdogannal együtt emlegetni, hát nem is tudom. Más kategória azért.

Hát, Mátyás, annyit azért észrevehetnél, hogy Erdogan esetében ez a Korán-égetés sima ürügy. Valójában nem akarja, hogy a svédek bekerüljenek a NATO-ba, mert az élezné a Nyugaz és Oroszo szembenállását.

Aki most fanyalog Kohán Mátyás írásán, az gondoljon vissza arra, hogy kezdetben volt egy Adenauer, aztán a teljesség igénye nélkül volt DeGaulle, Schmidt, Genscher, Kohl, Mitterand.

A 68-as nemzedék aztán felhígította a politikai palettát azzal, hogy mellőzte az előzetes produktumot, mint követelményt, ha volt egy rosszul kiválasztott személy, mellőzte a következtetések levonását. De tovább megyek, ki tudja milyen háttérből támogatott, alkalmatlan, destruktív figurák is kerülhettek fontos pozíciókba.

Ez van. Infantilisek, tapasztalatlanok. Vagy inkább azt hiszik, hogy egy néppel mindent megtehetnek.
Semmi önkritika, semmi fejlődés.
Itt van ez a Kajla Eva, hát nem vissza akar jönni tovább játszaní a homokozójába?

"
Svédország egyébként fülét-farkát behúzva teljesíti Ankara valódi igényeit a svédországi kurd szervezetek kapcsán.
"

Svédország kiadta Törökországnak azt a 120 kurdot, akiket a törökök megneveztek? Erősen kétlem.

Az "elvek", "értékek" csak arra jók, hogy többnyire a valóságot helyettesítsék. Önmaguk által, önkényesen meghatározott, vitára soha nem bocsátott, de diktatórikus módon kizárólagosnak beállított "elvek" és "értékek" mentén működött a náci és a szovjet birodalom, és most ezt utánozza az EU is.

Igen, minden politikai erő úgy működik, hogy gazdasági hátországot igyekszik létrehozni. Ám a Fidesznek ezt megtiltanák, és rögtön lopásnak nevezik. De azt te sem gondolhatod komolyan, hogy a Fidesz, de bármilyen kormányzó párt, az ellenzéket kulcspozíciókba helyezve tudná megvalósítani a politikáját.

Igen, én is így látom. Ezért lepett meg a cikknek az az állítása, hogy a svédek fülüket-farkukat behúzva teljesítik a törökök minden követelését a kurd szervezetekkel kapcsolatosan.

A posztoló ezt mondta: "Erdoǧan friss lépése, mely szerint Svédországgal ennek ellenére sem tárgyal tovább a NATO-csatlakozás ratifikációjáról, szimpla óvodai lökdösődés, régi családi traumák továbbörökítése."

Ez nem más, mint értetlenség a posztoló részéről. Ebből a szempontból neki kellene fölnőnie.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés