Másrészt elvesztésük az egész magyar élet és kultúra pótolhatatlan hiányává vált. Tragikus haláluk csapást mért a polgárságra, amely réteg és életforma minden nemzet gerincoszlopa. (A következő csapást a kommunizmus jelentette, de az egy másik történet.) Félkarúvá vált a hazai gazdaság és kultúra elvesztésük miatt.
Harmadrészt erkölcsileg hatalmas tehertétel az, hogy hazájukat a végsőkig szerető, mellette száz évekre visszamenőleg harcoló, küzdő és gyakran életüket áldozó magyar zsidó családokról beszélünk, akik az utolsó pillanatig bíztak abban, hogy Magyarország meg fogja menteni őket, nem hagyja elpusztítani hűséges polgárait származásuk miatt.
Tanulsága persze számtalan akad ennek a fájdalmas történetnek. (Reménykedve abban, hogy tudunk tanulni hibáinkból és bűneinkből.) Az egyik például az, hogy soha ne engedjünk a tömeghisztériának, ne akarjunk állandóan ellenségképeket faragni. Ne higgyük el, hogy titkos összesküvések áldozatai vagyunk, hogy gonosz idegenek befurakodtak közénk, mert ártani akarnak nekünk. És legfőképpen ne gondoljuk azt, hogy az igazságot csak mi látjuk, és csak mi ismerjük az odavezető utat. Ezért elengedhetetlenül fontos a szabadság és a demokrácia.