Hogyan silányulhatott politikai propagandává az élsport?

2023. január 9. 8:01

Constantinovits Milán
Mandiner
Szivárványos karszalagok, megkomponált FIFA-szlogenek, álbátor twitterhuszárkodás: a sport igazi szellemisége tűnik el a szemünk előtt.

A Forma-1-es nagycirkusz kihunyófélben lévő csillaga, Lewis Hamilton fakadt ki, hogy az új szabályozások értelmében sem politikai, sem vallási üzeneteket nem jeleníthet meg ruházatán. Természetesen előbbi fáj a sztárversenyzőnek, hiszen az utóbbi években rendszeresen szállt síkra lmbtq- vagy BLM-ügyekben.

Nem most kezdődött a sportesemények politikai prostitúciója, de látványosan a BLM-mozgalommal ért csúcsra. Emlékezetes, az Amerikában indult tiltakozáshullám gyorsan

kilépett az utcai rendbontás dimenziójából, és szellemi vandalizmusba hajlott.

Táptalajt adott a múltátírási kísérleteknek, ami szoborrombolásban, könyvek és filmek tabusításában és a nyelv átkódolásában artikulálódott. Teret nyert az angolszász terminussal presentismnek leírható felfogás, amely a jelen (gyakran nem is konszenzuális) erkölcsi mércéit vetíti ki a múlt történelmi helyzeteire, irodalmi alkotásira.

E törekvés ugyan különböző területeken mutatkozik meg, és alapját az a szándék jelenti, hogy politikai-világnézeti üzenetekké alakítsák a minket körülvevő nyelvi-kulturális környezetet. A nyelv is innentől kezdve társadalomalakító, utópisztikus célokat szolgál (néhány vadhajtásról már írtunk), vagy kimutathatóan szembemegy azokkal. Utóbbiak miatt érte abszurdnak ható támadás a sakkot, a matematikát és a komolyzenét, amik így vagy úgy, de rasszista vetülettel bírnak e torz ideológiai szemüvegén át szemlélve.

Ebben az instrumentalizációs harcban külön frontvonalat képez az élsport,

ami globális elérési felülete miatt vált vonzó célponttá a társadalommérnökösködő erőknek. A kulturális hagyományok átírása, a történelmi alakok és cselekmények átértékelése ugyanis viszonylag kis hatósugarú akció, az értelmiség vékony szeletét érinti. A sport ugyanakkor tömegesemény, milliárdos médiamegjelenéssel, jól menedzselhető ikonokkal.

Az NBA és az amerikai foci BLM-es kiállásai még csak színes hírként értek el hozzánk, azonban az európai futballvilágban elterjedő térdeléshullám már közvetlen tapasztalatot jelentett. Szivárványos karszalagok, megkomponált FIFA-szlogenek, álbátor twitterhuszárkodás: teljes fordulatszámon pörgött a progresszív PR-turbina. 

Némi törést a katari vébé jelentett, itt ugyanis a tengerentúli társadalommérnökök (pontosabban a FIFA-diplomaták és -lobbisták) szembekerültek egy szigorú, vallásalapú államberendezkedés ultrakonzervatív attitűdjével. Természetesen a financiális erő győzött, a pénznek nincs szaga és nincs szivárványa. A világbajnokságon így nem volt térdelés, nem volt lmbtq-karszalag, nem volt kiállás,

így oldódtak fel a liberális hitelvek az emirátus pénzfürdőjében.

A társadalomformálás eszközeként hasonló íveket futott be a Forma-1-es lobbi is. Itt arcot is kapott a törekvés, Lewis Hamilton, hétszeres világbajnok lett az üzenetek hírvivője.

A hírek szerint azonban propagandatevékenységének most gátat vet az új szabályozás, azonban illúzióink ne legyenek. Feltehetően új szimbólumrendszerrel vagy eszköztárral utat találnak a nyugati lobbisták, egészen addig, amíg a közvélemény passzivitása vagy támogatása szándékaiknak kedvez.

Eközben a sport igazi szellemisége pedig a szemünk előtt tűnik el, ha belenyugszunk.

Összesen 85 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Úgy, hogy a pénz beszél...

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés