Az óév öt legfontosabb geostratégiai fejleménye Afrikában

A világ nagy része, összpontosítva az ukrajnai fordulatok követésére, javarészt figyelmen kívül hagyta a tavalyi öt legfontosabb geostratégiai fejleményt Afrikában. Pedig a világ második legnagyobb és legnépesebb kontinensét közvetve azért érintette az ukrajnai konfliktus. Nézzük meg, miként látja ezt egy orosz geostratégiai elemző.

1. Az USA által kiváltott élelmiszer- és üzemanyagválságok megrázták Afrikát, de nem törték meg

Az Egyesült Államok vezette nyugati pénzügyi rendszer Oroszország ellen példátlan szankciókat vezetett be, amik olyan mesterséges élelmiszer- és üzemanyagválságokat idéztek elő, amelyek egyébként nem bontakoztak volna ki. 

Afrikát, saját bevallásuk szerint is megrázta ez a váratlan fejlemény, megzavarta az áruellátási láncokat, amelytől sok ember léte függ, de számos ország javára legyen mondva, hogy mindeddig ez (még?) politikai zavargásokhoz nem vezetett.

2. Afrika elvi semlegessége az ukrán konfliktusban

Minden afrikai állam, még azok is, amelyek eddig szoros amerikai szövetségesnek számítottak, India példáját követve elvi semlegességi politikát folytattak az ukrán konfliktus szereplőivel szemben, és

Ennek kettős hatása volt. Egyrészt büszkén megmutatták a multipolaritás növekvő befolyását a globális ügyekben azzal, hogy bátran szembeszálltak a hanyatló egypólusú hegemón követeléseivel. Másrészt ezzel egyidejűleg megtörték Oroszország nyugati pénzügyi rendszer által előirányzott elszigetelését. Nem kétséges, hogy Afrika sokkal szuverénebbé vált, mint azt korábban bárki gondolni merte volna.

3. Új szakaszba lépett a francia–orosz proxyháború Nyugat-Afrikában

miután Moszkva „demokratikus biztonsági” támogatásától felbátorodva fellépett a korábbi gyarmatosítójától érkező eszkalálódó hibridháborús fenyegetésekkel szemben. Párizst ezt követően azzal gyanúsították, hogy ukrán fegyvereket juttat a regionális terroristacsoportoknak, hogy megpróbálja visszaszerezni a „befolyási övezetét”, de Oroszország várhatóan meghiúsítja ezeket az erőfeszítéseket, és így hozzájárul Afrika dekolonizációs folyamatainak teljes mértékű befejezéséhez.

4. Váratlanul békemegállapodás született az észak-etiópiai konfliktusban

Az elmúlt év messze legjobb afrikai híre, hogy az etiópiai kormány és a Tigré Népi Felszabadítási Front (TPLF) között váratlanul békemegállapodás született az országuk északi részét sújtó, két éve tartó konfliktus lezárásáról.

Feltéve, hogy megvan hozzá a politikai akarat, illetve minden fél valóban függetlenedni tud a külföldi befolyástól, ahogyan ez az etióp példában is történt, amikor a TPLF végre elhatárolódott az Egyesült Államoktól.

5. Kongó ismét egy gyorsan többpólusúvá fajuló konfliktus színhelye

Kongóban, ebben az ásványkincsekben gazdag országban a legutóbbi konfliktus gyorsan multilaterálissá vált. Számos regionális állam bevetette a hadseregét, amelyek egyesítették az erőiket, hogy harcoljanak a feltételezett, Ruanda által támogatott lázadók ellen. Franciaországot azzal is gyanúsítják, hogy szerepet játszik az események megszervezésében, ami aszimmetrikus válasz lehet a nyugat-afrikai történelmi „befolyási övezetének” Oroszország által vezérelt erodálására. Mindenesetre ma ez az eszkalálódó és folyamatosan bővülő konfliktus jelenti a legnagyobb veszélyt a kontinens stabilitására.

Andrew Korybko moszkvai geostratégiai elemző a fentiekből azt a következtetést vonja le, hogy Afrika az elmúlt évben lenyűgözően bizonyította politikai függetlenségét és ellenálló képességét, ennek ellenére most két új fenyegetés fenyegeti stabilitását. Franciaország nyugat-afrikai proxyháborúja és a kongói konfliktus eszkalálódása, amelynek megszervezésében Párizsnak komoly szerepe lehetett. Mindezek együttesen megerősítik azt a korábbi megállapítást, hogy