megmetsszünk minden fát, ami enélkül formátlanná válna; ügyelünk a körkörösség elősegítésére is… Van aztán, ugye, a gyomirtás, műtrágyázás. Különösen a fiatal állománynál folyamatos talajmunka kell. És persze a hajtások tavaszi megindulása után is szükséges formázni a fát. A hajtás után körömmel a hajtások vissza lesznek csípve, másodformázás gyanánt. A vezérhajtás növekedés-szabályozásának is megvan trükkje. De a kártevők ellen is kezelni kell növendékfáinkat, például rovar- és gombaölővel…”
Már-már azt hisszük, kifogyott ez a fenyős gazda a tennivalók felsorolásából, de tévedünk. Harmath László nem tart még csak szünetet sem az inkább lelkes, mint panaszos – monológjában: „Amikor ezek már minden megvannak júliusra, akkor sincs megállás, mert elkezd csörögni a telefon,
jönnek a kereskedők, végigsétálunk velük, hogy le-lejelölgethessék azt az összesen 20-30 ezer fenyőjüket,
aminek mi aztán mérőbottal mind megmérjük a magasságát, címkézzük, osztályozzuk… Szeptemberben a földlabdás fenyőket sem géppel, hanem kézzel-ásóval szedjük ki, a normand fenyőnél végképp nem lehet másképp! Utána jön a vágás.”
Ez a fenyőt 40 hektáron termelő zalai gazda - aki fáival ott van minden jelentős kertészet elárusítóhelyein, de jónéhány óriás áruházlánc parkolójában is, standjai vannak sok városban, beleértve felvidékieket - a faültetvényében családilag, hatodmagával dolgozik az év során. De csak általában. Merthogy a jelen bő hónapban a kitermelés, árusítás több kezet igényel. Ilyenkor 10-15 további (például a szezonon kívül került építőiparból érkező) ember talál alkalmi munkát ennél a családi gazdaságnál.