»Minket a tánczeneszó, valami »I love you so« hozott össze. / Valami híres énekes valami angol szöveget énekelt. / Bár se te, se én nem tudtunk angolul, / mégis azt hittük, hogy ami belénk szorult, / ez kimondja helyettünk angolul.(…)Minket a tánczeneszó, valami »I love you so« hozott össze. / Valami dal, amibe azt magyaráztuk mi bele, / hogy du-bi-du-bap-da-di-bi-bu-bu-bap-du-bom / Óh, az az énekes bármiről énekelt, / úgy tudtuk róla mi, hogy jobb ő, mint mi vagyunk. / Hogy az ő élete sokkal többet ér, mint mi vagyunk. / És mi most itt vagyunk, és amit mi tudunk / és mi belénk szorult, nem tudjuk magyarul, / s nincsen megírva az angolul. (…)«