Annyira azért nem érdekli őket a politika, de a fiatalok többsége a Fidesz-KDNP-re szavazna – ifjúságkutató a Mandinernek

Több, fiatalokkal foglalkozó előadáson elhangzott mostanában, hogy a Z-generációt krízisgenerációnak is nevezhetjük, hiszen életükben egyik krízis követi a másikat. Az ezekkel szembeni ellenállóképességüket pedig növeli, hogyha erős identitással rendelkeznek. Egyet ért ezzel az állítással?

Kapaszkodókra mindenkinek szüksége van. Seneca úgy tartja, hogy „semmilyen szél nem kedvez annak, aki nem tudja, melyik kikötőbe tart.”

A fiatalok számára azért is különösen fontosak ezek az igazodási pontok, mert még keresik önmagukat, az identifikáció fázisában vannak. Ha a társadalom nem tud értékeket, normákat mutatni számukra, tulajdonképpen nem is lesz társas lény belőlük. Az egész szocializáció valahol arról szól, hogy ezeket az új nemzedékeket „társas lényekké” formáljuk. Egy híres szociológus azt mondta, hogy „minden egyes új nemzedékkel barbárok hada árasztja el a társadalmat”, és a társadalomnak az a funkciója, hogy ezeket a „kis barbárokat” társadalom hasznos tagjaivá formálja. Ezt úgy éri el, hogy átadja a normákat, az értékeket, és igazodási pontokat ad, hozzájárul a világkép kialakulásához. 

A koronavírus-járvány idején tapasztalt lezárások és izoláció ezt a fenti folyamatot nem akasztotta meg? Milyen lenyomatot hagyott a magyar fiatalokon ez az időszak?
2020 végén készítettünk egy nagy felmérést a 15–29 évesek körében. Több dimenzió mentén vizsgáltuk, hogy a koronavírusnak milyen hatása volt az életükre. Tízből négyen érzékeltek hatást, leggyakrabban azt mondták, hogy megváltoztak az internetezési szokásaik,

A koronavírus-járvány generációs hatásait úgy értékelhetjük, hogy míg az idősebb korosztály tagjait az egészségügyi területen „ütötte meg”, addig a fiatalabbat az élet számos más pontján: online térbe került az oktatás, nem ritkán online történtek a felvételik is. Meglehetősen bizarr, amikor egy egyetemista csak másodéves korában tapasztalja meg, hogy milyen egyetemre járni vagy mikor egy fiatal munkavállalót rögtön hazaküldenek home office-ba, amint aláírta a szerződését. Ezért is érdekes, hogy ezeket a változásokat a nyolcezer főt felölelő reprezenatív felmérésen a fiatalok csak részben igazolták vissza. 

Mi az a probléma, ami a leginkább foglalkoztatja ezt a korosztályt?

Az úgynevezett problématérképet az ezredforduló óta készítjük el. Minden ilyen felméréskor rákérdezünk arra, hogy a mit tartanak a nemzedékük legégetőbb problémájának. Az anyagiak mindig a lista elején végeznek, ugyanakkor a munkanélküliség, mint probléma az utóbbi évtizedben lefelé tendált. Pedig 2008-ban hatalmas problémának minősült, de 2016-ban és 2020-ban már nem volt benne a „top ötben”. Viszont a bizonytalanság, a kiszámíthatatlan jövő, a céltalanság és a baráti társaságok, közösségek hiánya felfelé ívelő „karriert” futott be. Ez is arra utal, hogy

Amikor elégedettségről kérdezzük őket, kiderül, hogy sokkal több mindennel elégedettek, mint 2016-ban, igaz ez anyagi területre is. Két területen a baráti kapcsolatok és a párkapcsolatok terén ugyanakkor elégedettlenebbek voltak, mint korábban. Azonban nem tudjuk, csak véljük, hogy ez a koronavírus-járvány következménye is lehet, hiszen a lezárások miatt kevesebb lehetőségük volt a személyes találkozásokra. Ezzel párhuzamosan pedig felértékelődött az offline töltött szabadidő és egyre nagyobb igény mutatkozik rá, hogy közösségben legyünk, közös programokat szervezzünk. 

Hogy érinti ezt a korosztályt a szomszédban dúló háború? Készült-e már erre vonatkozóan bármilyen felmérés?

Május-júniusból vannak erre vonatkozóan adataink. A 18–22 éves első választókat arról is kérdeztük, hogy milyen napirendi kérdések „izgatják” őket, mely témák iránt érdeklődnek. Ezek között szerepeltek az olyan aktualitások, mint az infláció kérdése vagy a szomszédunkban zajló háború, amelyek a többségüket foglalkoztatják. De arra is rákérdeztünk, hogy a választási eredményekről mennyit beszélgettek. Utóbbi kérdésre azt a választ kaptuk a legtöbbjüktől, hogy

Pedig még egy aktív médiajelenlét is jellemezte a választások utáni időszakot arra vonatkozóan, hogy ki hogy éli meg az eredményeket. 

Ráadásul volt egy hangos kisebbség, ami miatt más eredményekre számítottak sokan.

Úgy tűnik egy olyan viszonylag zárt csoporttal van dolgunk, amely ugyan meghatározza a diskurzust, azaz nagyban alakítja azt, amiről beszél például a média, de a saját csoportjából nem tud kilépni, ezért magának termeli ki ezeket a nagy mondásokat, amelyek nem találkoznak a valósággal.

A köztudatban pedig az él, hogy a fiatalok többsége baloldali. Mi igaz ebből?

Bár ezzel az állítással sokszor sok helyen találkozni, ezt a kutatási adatok nem támasztják alá. Sokkal összetettebb a kép, ha a fiatalok pártreferenciáját és az ideológiai kérdéseket nézzük. Először is azt érdemes kijelenteni, hogy a fiatalok (15-29 év közötti korosztály – szerk.) nem érdeklődnek a politika iránt. A tüntetéseken megjelenő fiatalok is valójában egy szűk kört jelentenek. Azt tapasztalom, hogy a fiatalok nem is fogékonyak a politikai üzenetekre, kivéve ha az az ő élethelyzetükben, életmódjukban okoz változást. Erre volt példa a netadó bevezetése elleni tüntetés. Ez olyan téma volt, ami az ifjúság dimenziójában azonnal értelmezhetővé vált: „drágább lesz az internetem. Ezt nem akarom!”. De más kérdéskörök esetében, mint a jelenleg napirenden lévő oktatás helyzete már jóval bonyolultabb, ezért az ifjúság reakciója sem ilyen egyértelmű. Annak ellenére, hogy nem érdeklődnek a politika iránt, rá lehet venni őket arra, hogy menjenek el szavazni.

Viszont a fent említett baloldali ifjúság toposz annyiban igaz, hogy ha egy fiatalt megkérdeznek, hogy jobb- vagy baloldalinak vallja magát, akkor a válaszok kiegyenlítettek lesznek. Ha mellétesszük azt is, hogy konzervatívnak vagy liberálisnak érzik-e jobban magukat, akkor pedig nagyobb liberális tömböt fogunk találni. Ezekből az eredményekből leszűrhető az, hogy a baloldali pártoknak lenne keresnivalója az ifjúságnál, potenciálisan fogékonyak is lehetnének a baloldali-liberális üzenetekre. Viszont ha konkrétan megkérdezzük, kire szavaznának, ha most vasárnap lennének a választások, akkor a többség a Fidesz-KDNP-t mondaná. Érdekesség még, hogy az első választók körében készített 2022-es felmérésből kiderült, hogy 70 százalékuk az urnák elé járult, és közülük minden második a kormánypártokra szavazott. Az ellenzéki összefogás jelöltjeire ugyanakkor csak a negyedük adta le a voksát és a Mi Hazánkról még nem is beszéltünk.

A fiatalok szemében mitől lesz „szexi” egy párt?

Ez azért nehéz kérdés, mert, ahogy korábban is említettem, a fiatalokat alapvetően nem érdekli a politika. Személy szerint azt látom, hogy fiatalként politika és közéleti kérdések iránt érdeklődni nagyon „melós”. Nem éri meg annyit foglalkozni politikával, hogy megértsd a folyamatokat. Ha pedig egy fiatal mégis foglalkozni szeretne a politikával akkor az az út áll előtte, hogy beáll egy már meglévő szekértáborba, és akkor adott, hogy ki van velünk és ki az ellenfelünk, vagy teljesen visszavonul az egésztől. Még egy vitaműsort megnézve is nehéz sokszor eldönteni, hogy kinek van igaza, annyira komplexekké váltak a kérdések. Nagyon sok utánajárást igényel az, hogyha valaki közéleti kérdésekben „képben” akar lenni és átgondolt véleményt megfogalmazni.
De kérdésre válaszolva az egyértelműen kijelenthető, hogy nem a politikai kérdések megválaszolása miatt válik egy párt egy fiatal szemében „szexivé”.

Dinamikusan adják-e elő mondanivalójukat, és azok könnyen megragadhatóak-e. Ennél a korosztálynál az sem „menő”, ha a párt elvárja azt tőlük, hogy lépjenek be a soraikba vagy az, hogy hordják a jelvényeiket. Persze mindig lesz egy szűk réteg, akiket mozgósítani tudnak egy-egy eseményen vagy demonstrációkor. De ez nem jelenti azt, hogy az ifjúság megmozdul. Nemzetközi szinten a Greta Thunberg nevéhez köthető Fridays for Future volt az a mozgalom, amely az utóbbi években tényleg meg tudta szólítani a fiatalokat. 

Nekünk is vannak Greta Thungerghez hasonlóan harsány fiataljaink. Mi állhat a „Pankotai Lili-jelenség” mögött?

Mindig van szükség hősökre és mindig van hírértéke a normaszegésnek. Számos ilyen, szinte a semmiből jövő, gyors karriert befutott hőssel volt dolgunk az elmúlt években. A diskurzust formálók minden egyes új politikai véleményformálóban, aki kicsit kiemelkedik, megtalálják ezt a hőst és pillanatok alatt ismertté teszik. Az is látszik, hogy a fiatalok megfelelő alanyok erre, hiszen például azzal már többen szereztek országos ismertséget, hogy egy-egy tüntetésen szerepeltek. A normaszegés, például a csúnya beszéd vagy a műalkotások beszennyezése azonnali, magas hírértékkel bír, ugyanakkor kérdés, hogy van-e ténylegesen mondanivaló és, hogy az tartós marad-e.  Mind a Greta Thunberg-jelenség, mind a hazai megmozdulások abban hasonlítanak, hogy megoldást egyik sem kínál. A hogyanra egyelőre nincs válasz, az nem javaslat, hogy azt mondják a regnáló hatalomra, hogy „menjetek a fenébe”. Ez a vitákat is lehetetlenné teszi, csak a szekértábor-logikát erősíti. 
És

Az Ifjúságkutató Intézet december 8-án egy konferenciát szervezett „Ifjúsági közösségek a válságok korában” címmel. Miről szólt ez a rendezvény?

Előadásokkal és kerekasztal-beszélgetéssel abból az irányból igyekeztünk a témát megközelíteni, hogy mit jelent a közösség és hogy miként lehet a közösségeket megtartani, valamint segíteni a fennmaradásukat a válságos időszakokban. Valamint, hogy hogy néz ez ki az egyén szintjén: mit ad egy közösség az egyénnek. De arra is igyekeztünk választ adni, hogy egy közösség hogyan segíthet egy-egy tagjának. Mi módon tudja egy csoport megadni azokat az igazodási pontokat, amelyek az egyént magabiztossá tehetik és identitásában megerősíthetik a mindennapokban. A lelki kérdésekről és a közelgő ünnepekről Papp Miklós görögkatolikus pap tartott előadást. Míg a kerekasztal beszélgetésen a gyakorlati tapasztalatok mellett a kormányzati intézkedések is terítékre kerültek. Ebben volt segítségünkre Siklósi Viktória, az MCC kollégiumigazgatója és Nagy-Vargha Zsófia fiatalokért felelős helyettes államtitkár is. Ez a konferencia, – amely egyben az intézet 2022-es záróeseménye is volt – , arra is igyekezett rávilágítani

Elhangzott, hogy a koronavírus-járvány idején felértékelődött a fiataloknál a család és a spiritualitás szerepe. Ez érzékelteti a hatását az ünnepek megélésében is?

Konkrétan az ünnepekre vonatkozó kérdés nem szerepelt a felmérésben, de más kutatásokból tudjuk, hogy az ifjabb korosztály is szereti az ünnepeket. A gyerekeknél teljes mértékben igaz, hogy óriási lelkesedéssel várják az olyan ünnepeket, mint a húsvét, a Mikulás vagy a karácsony, de a fiatalok sem sokkal maradnak le tőlük. Ugyanakkor a 30 év feletti generációnál már megjelenik egyfajta feszültség is az ünnepek kapcsán, a feladatok és az anyagiak okozta stressz, valamint az esetleges családi feszültségek beárnyékolhatják a karácsonyra való készülődést is. Meglepő lehet, de

Viszont itt megfigyelhető egyfajta kettősség: mert míg azt válaszolják, hogy fontosak a szüleiktől kapott értékek, addig a tettek szintjén ez inkább nem mutatkozik meg. Például: a legtöbben szeretnének házasságban élni és gyermeket vállalni, de a családalapítás napjainkban kitolódik.

Nyitókép, belső képek: Ficsor Márton/Mandiner