A mi kutyánk kölyke
Lambrecht természetesen nem hajlandó elismerni a hibáit. A lőszerbotrány kapcsán úgy nyilatkozott, azért elődei és azok felelőtlen gazdasági döntései a felelősek – csak azt felejtette el hozzátenni, hogy a 100 milliárd eurós erszényt az ő kezébe adták, nem az előző védelmi miniszterekébe. Az már csak hab a tortán, hogy egyik elődje,
Ursula von der Leyen hat éven át volt német védelmi miniszter,
így éppen arra hárítja a felelősséget, aki most a legjobban sürget a gyorsított fegyverkezésre és a Ukrajnába tartó német fegyverszállítások fokozására.
Furcsa hírek keringenek arról, hogy Lambrecht „inkább belügyminiszter szeretett volna lenni”, és nem is érzi jól magát jelenlegei szerepkörében. Azt a tényt mindenesetre figyelembe kell venni, hogy a háború kitörése előtt a német védelmi miniszter pozíciója nem éppen a legkomolyabban vehetőek egyike volt. Berlin antimilitarista külpolitikája a NATO miatt szükségessé tette ugyan a védelmi képességek biztosítását, de a tárca vezetése már-már a formalitás határát súrolta. Így foglalta el irodáját a mindenki által tapasztalatlannak tartott Lambrecht, és
valószínűleg senki nem is figyelt volna fel rá, ha Oroszország nem indít támadást február 24-én.
A helyzet megváltozott, a védelmi tárca kiemelt jelentőségű lett, ahogyan vezetőjének személye is, ám minden jel szerint maga Lambrecht sem volt felkészülve arra, hogy érdemben csinálnia is kell valamit.
Cserelehetőség
Scholz számára bizonyos fokig kényelmes volt ez a szituáció, hiszen saját párttársának személye miatt ellenállás nélkül tudta irányítani a védelmi területet, beleértve az óvatos visszafogottságot az ukrán fegyverszállítás ügyében. Mára azonban inkább nyűg lett Lambrecht személye: az mindenképpen villogó felkiáltójelnek számít, amikor
minisztere helyett a kancellár személyesen kezd el tárgyalni a védelmi ipar szereplőivel a lőszerbeszerzés felgyorsítása érdekében.
Információk szerint Scholz meg tudná oldani a problémát úgy, hogy az még elfogadható döntésnek is tűnjön. A jelenlegi belügyminiszter, a katari gázszerződések ellenére Katart vehemensen ostorozó Nancy Faeser jövő év elején indulni akar a regionális választáson, márpedig ez automatikusan a miniszteri poszt megszűnését vonja maga után az összeférhetetlenség miatt.
A Scholz-kabinet már márciusban extra sebességre kapcsolt, hogy a lehető legtöbb helyről a lehető legtöbb gázt próbálja meg a jövőre nézve begyűjteni, így függetlenítve magát a tradicionális orosz függőségétől. Márciusban még nem láthatták előre, hová fog fajulni a történet, mindenesetre nem számított semmi, csak gázt akartak, bármi áron. Szó szerint.
A belügyminiszter távozása alapból kormányátalakítást jelentene, Scholznak tehát alkalma lenne egy füst alatt Lambrechttől is megszabadulni, akár alsóbb polcra, akár magasabbra helyezve tehetetlen tárcavezetőjét. Mások – elsősorban szociáldemokrata politikusok – azzal érvelnek, hogy Lambrecht továbbra is bírja a kancellár bizalmát, így maradhat továbbra is védelmi miniszter. Feltéve, ha nem követ el több hibát.
Látva eddigi tevékenységét, erre azért senki nem venne mérget.
Címlapfotó: MTI/EPA/Ronald Wittek